Klösz György (1844–1913) a magyar városfényképezés egyik legjelentősebb alakja volt, munkásságával felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat hagyott az utókorra a 19. század végi és 20. század eleji Magyarországról, különösen a fővárosról. Bátran állíthatjuk, hogy fotográfiái nélkül sokkal kevésbé ismernénk az akkori Budapestet. Azt sem, ami elmúlt és azt sem, ami megmaradt.

Például azt, hogy miként nézett ki a szerkesztőségünknek otthont adó épület.

Johann Justus Georg Klöss a németországi Darmstadtban született 1843-ban, eredetileg gyógyszerészként dolgozott, de Bécsben elsajátította a fényképezés művészetét és iparigazolványt szerzett. Ezután Budapesten nyitott műtermet, fotósokszorosító üzemet, később egy nyomdát is. 1866 körül két társával érkezett Pestre, ahol közösen alapítottak egy fényírdát a mai Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkán. Rövid időn belül már egyedül vezette a vállalkozást.

Klösz pályafutása az 1870-es években indult, amikor elkezdte átfogóan dokumentálni Budapest fejlődését és átalakulását. Úttörő volt a városfényképezés terén: A 19. század második felében a szabadtéri fényképezés nagyon messze állt még attól, amit ma okostelefonnal művelnek az emberek street photography néven. Ez annak idején valóban komoly kihívást jelentett, amit Klösz György kivételes szakértelemmel és leleményességgel oldott meg. Az akkoriban használt nedves kollódiumos eljárás megkövetelte, hogy a fényérzékeny réteget közvetlenül a felvétel előtt vigyék fel az üveglemezekre, és a képet még nedvesen hívják elő. Klösz erre a célra egy szekéren berendezett mozgó laboratóriumot használt, ami lehetővé tette számára, hogy a város különböző pontjain készítsen felvételeket.

Nagy méretű, 26×36 cm-es, olykor 40×50 cm-es lemezekkel dolgozott, ami részletgazdag képeket eredményezett, de kezelésük nehézkes volt. A stabilitás érdekében állványt használt, és gyakran

Ez a munkamódszer nemcsak technikai tudást, de jelentős fizikai állóképességet is igényelt. Klösz kiválóan alkalmazkodott ezekhez a kihívásokhoz, következetesen magas minőségű képeket készítve még nehéz körülmények között is.

Nemzetközi elismerést szerzett az 1873-as bécsi világkiállításon végzett munkájával, ami megalapozta hírnevét. Ezt követően számos jelentős eseményt örökített meg, köztük több nagy árvizet is, amelyek közül kiemelkedik az 1879-es szegedi árvíz dokumentálása. Ezek a felvételek nemcsak történelmi szempontból értékesek, de Klösz művészi érzékét is tükrözik.

Az 1880-as évektől kezdve Klösz tevékenysége kibővült a nyomdai munkával is. Saját nyomdát alapított, ahol fényképeit sokszorosította, így szélesebb közönséghez juthattak el munkái. Ez az üzleti érzékét is mutatja, hiszen felismerte a fotográfia és a nyomdászat összekapcsolásában rejlő lehetőségeket.

Pályafutásának egyik csúcspontja az 1896-os millenniumi kiállítás volt, ahol több mint 700 felvételt készített, átfogóan dokumentálva ezt a jelentős történelmi eseményt. Emellett fontos sorozatot készített vidéki kastélyokról és kúriákról is, ami értékes betekintést nyújt a korabeli arisztokrácia életébe és lakókörnyezetébe.

Klösz munkássága nem korlátozódott csupán a fotográfiára. Tevékenysége kiterjedt a térképészetre és műszaki dokumentációra is, ami mutatja sokoldalúságát és alkalmazkodóképességét az új technológiákhoz és igényekhez.

Az 1906-ban alakult Magyar Fényképészek Országos Szövetsége alelnökévé választotta őt, amikor fokozatosan visszavonult a fényképészettől. 1913. július 4-én hunyt el Budapesten.

(2023-ban a Fiumei úti sírkertben különleges szabadtéri fotókiállítás mutatta be Klösz György Budapestet megörökítő korabeli felvételeit. A tárlat két jelentős évfordulóhoz kapcsolódott: Klösz halálának 110. és Budapest egyesítésének 150. évfordulójához.)

Halála után munkássága nem merült feledésbe. Több kiállítást rendeztek műveiből, és 2013-ban, halálának 100. évfordulóján nagyszabású konferenciát tartottak tiszteletére, ahol különböző szempontokból elemezték munkásságát és hatását. Hagyatéka rendkívül gazdag, becslések szerint mintegy 60 ezer felvételt készített élete során, amelyek jelentős része fennmaradt és ma is tanulmányozható.

Budapest Főváros Levéltára jelentős Klösz György-gyűjteménnyel rendelkezik, amelynek magját 13 fényképalbum alkotja. Ezek az albumok eredetileg mintakönyvként szolgáltak, amelyekből a megrendelők válogathattak. A gyűjtemény a Klösz György és Fia Grafikai Műintézet 1948-as államosítását követően került a levéltár birtokába. Az államosítás után Klösz hagyatékát különböző intézmények között osztották szét: míg a bekötött albumok a levéltárba kerültek, a többi fényképet tematikusan csoportosították és más intézményeknek adták át. Jelentős mennyiségű és értékű anyagot, köztük eredeti üveglemezeket őriz a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is. Ezen felül számos Klösz-kép található különböző köz- és magángyűjteményekben szerte az országban. Szerencsére a Fortepan gyűjteményében bárki megtekintheti a fotóinak egy jelentős részét, mi is ebből a majdnem 1600 képből válogattuk ki a józsefvárosiakat.

Klösz György munkássága nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is kiemelkedő. Felvételei nem csupán dokumentumértékűek, hanem gyakran művészi színvonalúak is, különösen városképei, amelyeken sikerült megragadnia a helyek sajátos atmoszféráját. Munkássága nélkülözhetetlen a 19. századi Magyarország, különösen Budapest vizuális történetének megismeréséhez és megértéséhez. Klösz György öröksége így nemcsak a fotográfia történetének, hanem a magyar kultúrtörténetnek is szerves és értékes része. Emléktáblája a Kossuth Lajos u. 1. szám alatt található Budapesten.

2002-ben Lugosi Lugo László fotográfus, művészeti szakíró, a Hórusz Archívum egyik alapítója kétkötetes monográfiában dolgozta fel Klösz György életét és munkásságát. A címben szereplő mondat is tőle származik:

Viszlát és Klösz a képekért.

A cikk megírásához Tőry Klára írását használtuk fontos forrásként.

A cikkben felhasznált Klösz György-fényképek forrása: Budapest Főváros Levéltára / Fortepan.