A Gólya indusztriális történelmi falai között – egy ódon gyárépület ad otthont a Gólyának egy ideje az Orczy úton – a magyar irodalom részben már szintén történelemmé vált fontos részét őrzik mostantól, a József Attila Kör (JAK) legendás sorozatának könyveit, az ötvenöt JAK-füzetet 1982 és 1991 között, és a több kiadó részvételével megjelent JAK könyvsorozatot 2018-ig, összesen 209 kötetet a JAK köréhez tartozó íróktól és költőktől.

Az archívum és a megnyitó Borsik Miklós szerkesztőnek (egyben tárcaszerzőnknek) szívügye.

Az ötlet pedig, ahogy mondta, a könyves szekrény tetején álló bagolyé, akit Konszolidációnak hívnak. „Én Konszinak becézem, az ő fejéből pattant ki a JAK-szekrény ötlete. Azt mondta, mindenki megtalálja a lelki békéjét az Orbán-rendszerben, ahogy a JAK-füzetek is a helyükre kerülnek.” Sokat segített a szervezésben még Kellermann Viktória, ők ketten hozták létre az estet.

A József Attila Kör története 1973-ban kezdődött a Magyar Írószövetség ifjúsági tagozataként. Petőcz András is olvasott fel néhány verset a kötetéből, ami az elsők között volt. A kört 1981-ben betiltották, de 1982-ben mégis újra megalakulhatott, nevéből akkor kikerült az Írószövetségre való hivatkozás, de továbbra is a szövetséghez tartozott. „Jellemző volt ez az akkori rendszerre. Én kezdő íróként ekkor csöppentem bele, és ott voltam Pécsett is, amikor megalakult. Megható volt látnom sok évtized után az alapító iratot, rajta az aláírásommal. A József Attila Kör és a JAK-füzetek nekem az életem volt, fontos, nagyon fontos. Zseniális ez a felolvasás ma, de az, hogy

– mondta nekünk. A JAK 1989-ben önálló irodalmi egyesületté alakult, de 2019-ben megszűnt.

Wirth Imre – 94-ben jelent meg regénye a JAK sorozatában – 94 és 97 között elnökségi tag is volt. „Szomorú vagyok, hogy elmúlt ez az időszak, de ez összefügg az irodalmi szervezetek strukturális átalakulásával és a támogatások megszűnésével. A JAK alól is ki lett húzva a talaj.”

Negyven év iratai, kéziratai, kép- és hangfelvételei kartondobozokba kerültek, most magánszemélyek őrzik őket. Borsik Miklós fontosnak tartja ennek az örökségnek a feldolgozását, ami persze sokéves munka lesz. Az archiválás technikai részén túl van egy olyan munka is, ami másik síkon zajlik, mert olvasni és értelmezni kell ezeket a műveket, mondta. „Szerkesztő voltam, de mégsem olvastam még mindent, ami a 80-as évek óta megjelent, személyesen is izgat, mit rejteget az a sorozat, amiben én is láncszem voltam.”

A Gólya romkocsma/közösségi-alter klubszobájában mikrofon és fotel várt az írókra, hogy olvassanak fel JAK-os írásaikból. A fotel mellett ott állt egy répaszínű kis üveges könyvszekrény, benne a sorozat összegyűjtött köteteivel. A répaszín a JAK-füzetek jellegzetes mélysárga színét idézi.

Közel harmincan olvastak fel pár perces részletet. Önmagában is izgalmas, hogy a közelmúlt legjobb íróival ülhetsz együtt, és itt ők voltak többségben – Czifrik Balázs (a 115. kötet szerzője) mondta is, déja vu érzése van, mert néha annak idején is több volt az író a felolvasóesteken, mint a közönség – de az igazán izgalmas az a zene volt, amivé a felolvasások sora átalakult. Negyven év hangját hallottuk, az „öregektől” (Kukorelly Endre, Csordás Gábor, Petőcz, Garaczi László) kezdve a legifjabbakig. Simon Bettina, az utolsó, 209. kötet szerzője is felolvasott, mégis harmónia volt közöttük. Az egymást követő rövid szövegek, amennyire sokfélék voltak, annyira rokonai is egymásnak, zeneként álltak össze.

A Gólya egyáltalán nem csöndes terében – a kocsmaféle részből nyílik ez a szoba – a hangulat leginkább egy dzsesszklubra emlékeztetett, csak nem zenészek játszottak, hanem írók és költők hangokkal, szavakkal, mondatokkal, gondolatokkal, asszociációkkal.

Valóban, a JAK műhely is volt, mondta Borsik Miklós. „Ezt a hatalmas közösséget mindig csak virtuálisan képzeltük el, és hogy abban milyen kölcsönhatások hozhatók létre. A JAK megszűnte után furcsa lehet ez a kezdeményezés, de ezeket a kölcsönhatásokat akkor is létre lehet hozni, amikor a szervezet már a múlté.”

Talán ilyen kölcsönhatás jele volt az is, ahogy az írók röviden bemutatkoztak. Azt hittem, előre egyeztettek, hogy mit mondjanak, de Borsik szerint semmit nem beszéltek meg előre.

„Az én kötetem a 203-as, szerkesztőim Borsik Miklós és Balajthy Ágnes voltak” – Fekete I. Alfonz. „Én voltam a sorozatban a 93., akkoriban Gács Anna és Babarczy Eszter szerkesztette a JAK-füzeteket” – Tóth Kriszta. „Én a 191. vagyok, szerkesztők Balajthy Ágnes és Borsik Miklós” – Urbán Ákos. Szinte kivétel nélkül ezt a formulát használta mindenki, mintha a Fahrenheit 451 könyvőrzőit hallottam volna.

Csutak Gabi (205. kötet) 22 évesen jött Magyarországra, Kolozsváron filozófiát tanult, Pesten pedig esztétikát. „A JAK-nak köszönhetem, hogy az irodalmi körökbe bekerültem, s elindultam a pályán. Rendszeresen voltak Szigligeten táborok, ahol a JAK elismert írói tartották a szemináriumokat. Amikor először mertem jelentkezni, s volt valami már a fiókomban, amit meg mertem mutatni, Garaczi László vezette a szemináriumot, az ő biztatására kezdtem publikálni.”

Halász Margit (99. kötet 1998-ban): „Kötetem összeállítása nem sikerült volna, ha nincs ez a nagyszerű irodalmi szervezet, ami igazi kulturális műhely volt. Ami különösen tetszett, hogy teljes mértékben márkafüggetlenül volt jelen az irodalmi életben. Ezért is öröm, hogy létrejött ez a könyvszekrény-projekt, mert könyvek által elébb megy a világ, és könyvszekrények által meg pláne.”

„A sorozat könyvei a Gólyában helyben olvashatók, általában két példány van itt, de van, amiből csak egy. Valószínűleg néhány elkallódik majd, de itt lakom a közelben, néha ellenőrzöm majd a szekrény tartalmát és kipótolom” – mondta Borsik Miklós.

Terve szerint lesznek a jövőben is események a szekrényke mellett, legközelebb a fiatalon elhunyt fontos kritikus, Hekerle László könyvéről lesz beszélgetés, és hozzátette, „azért is örülök ennek az eseménynek, mert végre nem azon sopánkodunk, hogy a JAK odalett, s mert nem kellet sokat kopogtatnom az ajtókon, jöttek az emberek”.

Borsik Miklóssal máskor is folytattunk már érdekes beszélgetéseket:

Fotók: Huszár Boglárka