„Egyébként is szeretek rajzolni, elfeledteti a bánatomat. A rajzolást nem érzem feladatnak, nem úgy mintha egy matekegyenletet kellene megoldani” – mondta István, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) egyik lakója, amikor az alkotásról kérdeztük.
Február 26-án a Józsefvárosi Múzeum, MUKIK – Otthon a múzeumban elnevezésű időszaki kiállításának terében bárki megtapasztalhatta a művészetterápia gyógyító erejét. Az eseményen arról a januártól kezdődő, 8 héten át zajló művészetterápiás foglalkozássorozatról volt ugyanis szó, amin István is részt vett a Kálvária Átmeneti Szálláson. A beszélgetés különlegessége az volt, hogy nem szakmai előadás formájában zajlott: a résztvevők saját élményeiken keresztül beszéltek arról, mit jelentett számukra az alkotás, a közös jelenlét és a figyelem egy nehéz élethelyzetben.
István mellett Melinda például arról számolt be, hogy az alkotás ideje alatt teljesen meg tudott feledkezni betegségéről. Pál pedig, aki korábban ötvösművész volt, újra átélhette a rajzolás szeretetét.
A beszélgetést Daróczi Virág képzőművészet-terapeuta vezette, ő tartotta a művészetterápiás foglalkozásokat is. Virág azt mondta, hogy az egyes alkalmak előtt fontos volt már a megérkezés is: volt, hogy verssel, vagy valamilyen felvezető szöveggel hangolódtak az alkotásra, majd elkezdtek készülni a művek. „Hajót hajtogattunk az első alkalommal, utána közös teret készítettünk neki, az egyéni munkák címet is kaptak, amire aztán mindenki reflektálhatott, hogy milyen benyomást, érzést keltenek bennük.
Virág azt is mondta, másfajta megközelítést igényelt a csoportmunka kialakítása, mert itt a tagok ismerték egymást, hiszen együtt laknak. „Voltak szobatársak, de olyanok is, akiknek akár lehetnek nehézségeik egymással, így inkább mindenki egyénileg alkotott, és csak finoman kapcsolódtunk egymáshoz. Egyszerű célom volt, hogy az önfeledtséget, az örömöt megélhessék az alkotásban, nyomot hagyhassanak, a méltóságukat feljebb emelje, és kapcsolódjanak jobban önmagukhoz is.”
A 8 héten át zajló terápiás foglalkozások tapasztalatait megbeszélve közös rajzolás vette kezdetét az összes jelenlévővel, amiben mi is részt vettünk. Virág egy meditatív zenét kapcsolt be, majd arra kért mindenkit, hogy egymás után 4 lapra kezdjen firkálni, lehetőleg csukott szemmel. Ezt követően választanunk kellett egy rajzot, amit tetszőleges technikával kidolgoztunk. A kész alkotásoknak címet is adtunk (mindenki a sajátjának), majd sorban arról beszéltünk, ki milyen érzésekkel távozik az eseményről.
„A MUKIK-Otthon a múzeumban projekt a Fővárosi Szociális Közalapítvány támogatásával, a Fővárosi Szolidaritási Alap Pályázati Program keretében valósult meg.”
Fotók: Mile Máté
