Az ULE jelenleg 5 lakhatási programban közel 400 személy lakhatását biztosítja. Emellett 30 kollégájuk bére, 2 iroda fenntartása és az ukrán menekültek albérlettámogatása is veszélybe került. Ukrajna lerohanásakor az elsők között vállaltak szerepet a menekültek lakhatásának biztosításában és az évek alatt közel 800 ukrajnai menekültnek tudtak segíteni. A tavalyi ún. influenszer tüntetés után az ULE vállalta, hogy a felajánlott pénzekből állami gondozottak biztonságos otthonhoz jutását segíti – egy év alatt 8 fiatalnak tudtak segíteni.
Míg itthon a túlélésért küzdenek, nemzetközi szinten elismerést kapnak munkájukért. Kovács Vera tavasszal Dublinban vett részt egy nemzetközi szociális lakhatási konferencián, ahol az ULE shortlistes jelölt lett a Responsible Housing Awards díjra – egész Európából a legjobb tizenkét közé kerültek be.
„Miközben az elmúlt időkben itthon a civilek legnagyobb kihívása a munkánk ellehetetlenítése elleni küzdelem volt, addig nemzetközi szakmai környezetben az elvégzett munkánkkal is látszódni tudunk”
– mondja.
A mostani helyzet nem felelőtlen tervezés következménye: az ULE-ban úgy vélik, külső politikai döntések áldozatai lettek. Kovács Vera szerint „extrém körültekintően” terveztek, hogy a munkájuk folyamatos lehessen, hiszen ügyfeleiknek holnap is szükségük lesz rájuk. „Büszke voltam arra, hogy soha nem kellett még senkit elküldeni azzal, hogy kifutott a projekt, elfogyott a pénz.”
A krízis legfőbb oka, hogy a Trump-adminisztráció szerződést bontott az ENSZ számos egységével, köztük az ULE partnerével, az UNHCR-rel. Ezzel 40 millió forint már leszerződött támogatást vesztettek el egyetlen tollvonással – olyan összeget, amelyet már beterveztek albérlettámogatásra, munkatársaik bérköltségébe és szociális munkájuk finanszírozására. „Ez már nem fenyegetés, hanem a megvalósult krízis” – mondja Kovács Vera.
A helyzetet tovább súlyosbította az úgynevezett ellehetetlenítési törvény tervezete, amely a civil szervezetek működését veszélyeztette volna. A szavazást elhalasztották, Kovács Vera szerint ez „a tiltakozó civilek és tartalomgyártók, valamint a sajtó erejének és kitartásának az eredménye”.
Az elmúlt évtizedben tapasztalt kormányzati nyomás eredményeként a korábban külföldi támogatásból működő szervezetek kényszerhelyzetbe kerültek. A közösségi finanszírozás, a crowdfunding platformjai egyre népszerűbbé váltak, különösen azok a szervezetek kénytelenek kreatív megoldásokra, amelyeknél már a mikroadományok és az 1 százalékos felajánlások is veszélybe kerültek.
A mikroadományozás terén az elmúlt években jelentős fejlődés mutatkozik Magyarországon: 2024-ben az 1 százalékos felajánlások összege 17,3 milliárd forintot ért el. A magyar lakosság mintegy 58-60 százaléka adományoz valamilyen formában, ám több mint 40 százalék nem él az 1 százalékos felajánlás lehetőségével, főként bizalmatlanság és feledékenység miatt.
Az ULE ebben a helyzetben többfrontos kampányt indított a túlélésért. Elsősorban rendszeres adományozókat keresnek:
ha legalább ezer ember havonta háromezer forinttal támogatja őket, biztosított lehet a működésük.
Májusban művészeti aukciót szerveztek, ahol neves alkotók ajánlottak fel műveket a jó ügyért. Oláh Norbert, Kövesdi Judit, Vojnich Erzsébet, Rutkai Bori, feLugossy László, drMáriás, Fedor Ilka, Csoszó Gabriella, Nádas Péter és Láng Orsolya alkotásaira, Erdős Virág rajzaira, vagy Beck Zoli egyedi turnépólójára lehetett licitálni. Írók és költők (Kemény Lili, Vida Kamilla, Fehér Renátó, Darvasi László, Péterfy-Novák Gergely, Kiss Tibor Noé, Kukorelly Endre, Cserna-Szabó András, Szaniszló Judit) dedikált köteteire, Takács Zsuzsa egy kéziratára, Baksa-Soós Attila dedikált lemezére is licitálhattak. Olyan ismert személyiségek is ajánlottak fel személyes tárgyakat, mint Nádasdy Ádám vagy Závada Pál.
Egy másik kreatív megoldás a sportnagykövet kampány, amiben a szervezetet támogató személyek a közösségi médiában dokumentálják sportteljesítményüket, felhívva a figyelmet az ULE alapproblémájára.
Kovács Vera, az ULE elnöke maga is beállt a sportolók közé, ő a ráckevei Duna-ágon úszik. „4 kilométert úszom a Dunán azért, hogy bebizonyítsam, nem adom fel, és 4 kilométert úszom, hogy felhívjam a figyelmet az Utcáról Lakásba! Egyesület munkájára, és hogy összegyűjtsek 400 ezer forintot az egyesület működésének támogatására. Baromi régóta nem volt ilyen hosszú nyílt vízi úszásom, ez a táv valódi kihívást jelent nekem. De jólesik megmutatni, hogy egy fizikai kihívás leküzdésével erősítem magam a sokkal nagyobb kihívások leküzdésére is. 40 évesen 4 kilométer a Dunán.”
Mások csoportot alkotva vállaltak teljesítést. A NOVU Tervezőiroda Kft. munkatársai az Úszó határidők, Rohanó tervek, Tekerő parancsok (röviden Úharotetepacsok) néven alakultak csapattá. „Július 31-ig együtt összesen 9 Balaton-átúszásnyi távot úszunk, 1 teljes Balaton-kört futunk és 4 Balaton-körnek megfelelő kilométert biciklizünk. Mindezzel szeretnénk 355 ezer forintot összegyűjteni az Utcáról Lakásba! Egyesületnek.”
Mihalik Noémi személyes motivációja: „Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy félmaratonra fogok készülni, de most van egy célom, amiért érdemes. Az Utcáról Lakásba Egyesület munkáját támogatva
minden megtett kilométer több mint sport – esélyt jelent egy biztonságosabb élethez.”
E cikk szerzője – aki a 2022-es Swimathonon már egyszer segítette az ULE-t – is ott van az úszónagykövetek közt, a nyár során különböző helyekről jelentkezik be úszással. Legutóbb egy olyan helyről, ahol egy tó a természetes medence: az antwerpeni Boekenbergparkban növényekkel szűrik a vizet, így tartják tisztán. A 22-23 fokos tóba egyszerre 150 embert engednek be, 20 percenként cserélik a turnusokat. Mindezt ingyen vehetik igénybe a felfrissülni vágyók, öltözővel és zárható kabinokkal.
Akit a további támogatók is érdeklik, nagykövetként csatlakozna vagy adományozna, itt, ezen az oldalon informálódhat.
Nyitókép: pexels
