A Szentkirályi utca 23. helyén egykor állt földszintes ház nem az első pesti lakhelye volt Katonának.
Már 1807-től Pesten élt, Kecskemét után Pesten járt a piaristák gimnáziumába, majd előkészítő tanulmányokat folytatott a pesti egyetemre készülve. „Apja kosztra és szállásra Rocsnik Ignácznál, az egyetemi könyvtár szolgájánál helyezte el, cserében magával vivén Rocsnik egyik fiát magyar szóra Kecskemétre. Katona tehát az egyetemi könyvtár épületében lakott, a Barátok-terén. Három évig lakott itt, kéznél volt az egyetemi könyvtár s ő élt az alkalommal” – írta XIX. századvégi monográfusa, Zilahi Kiss Béla.
Katona elég nehezen haladt a tanulásban, amiben egészsége és családjának szűkös anyagi lehetőségei akadályozták. Emiatt többször váltott iskolát Kecskemét, Szeged és Pest között, és ezért tudott csak „cserediákként” szállást kapni Pesten. „1807 őszétől Szegeden, az ottani piaristáknál hallgatja az egyetemi tanulmányokra előkészítő, kétéves filozófiai osztályt. A második évfolyamot Pesten kezdi el, de már az első félévet is hiányokkal teljesíti. A második félévre beiratkozik ugyan, de a vizsgákra már nem megy el – a teljes tanévet megismétli a következő, 1809/10-es iskolai évben.
A pesti egyetem jogi karának 1810-ben lesz a hallgatója egészen az 1815 decemberében »elégséges« eredménnyel megszerzett ügyvédi diplomáig” – ezt a mai monográfus, Bíró Ferenc mondja (Katona József, 2002), de hozzáteszi: „Katona József iskoláztatásának némileg zaklatott históriája mögött meg kell látnunk a szülői igényességet, áldozatkézséget és akaratot. A szülői ambíció aligha tudott volna ilyen erőteljesen működni, ha a gyermek iskolai előmenetele nem szolgáltat hozzá alapot.”
A jozefstadti Herbst gassére (Ősz utca, ma Szentkirályi utca) 1811-ben költözött, húszéves joghallgató egyetemistaként.
De nemcsak a jog érdekli – később a kecskeméti fűügyészségig viszi –, hanem a színház és a dráma is. A pesti színtársulattal ápol barátságot, drámákat fordít a számukra, dramaturgi munkát végez, de színészként és rendezőként is próbára teszi magát. 1812-ben még delectans actori – műkedvelő színészi – kötelezést is aláír. 1813-ban néhány hónapot Kecskemét tölt, s mint életrajza feljegyzi:
„Pestről való távozása előtt névtelen, csak kezdőbetűit feltüntető levélben szerelmet vallott Széppataky Rózának, a későbbi Dérynének.”
1813-ban visszatér az Ősz utcába, Karacs Ferenc rézmetsző házába, s legalább 1815-ig, az ügyvédi vizsga letételéig bizonyára ott lakik még, bár addigra már dolgozik ügyvédi irodában is. Az ügyvédbojtár vagy jegyzősegéd azonban sok pénzt nem kap, így az ingyenszállás nagy áldás a szegény jurátus számára.
A rézmetsző lánya, Karacs Teréz így emlékszik vissza erre az időre:
„Különösen a drámairodalom terén már igen ifjan oly szép tehetséget tanúsító Katona József egyike volt a buzdítottaknak.
Ezen derék ifjú 1811-ben, majd 1813-ban szülőimnél lakott, egy udvari szobában, mely igyekező ismerős tanulóifjaknak ingyenhajlékul szolgált.
[…] Katona József apja, tisztességes kecskeméti iparos, egy napon betoppan szülőimhez, körülbelül 1812-ben. Illendő köszönés után elég nyersen kérdé:
– Lakik itt egy Katona Józsi nevű korhely?
Anyám, sejtve, kivel van dolga, azt felelé:
– Katona József, egy becsületes ifjú, igen, itt lakik.
– Én vagyok az atyja, mint hallom, beállt komédiásnak.
– Játszik néha, de nem színész. Ő szorgalmasan tanul.
Ezután kénytelen volt anyám tudatni a zúgolódó apával, hogy Józsi éppen ez este is működik a színpadon, s békítőleg rábeszélé az öreget, hogy menjen el vele a színházba, és saját maga győződjék meg, hogy nem komédiás, s nem kötélen ugrál az ő Józsija.”
1813-1814-ben írta meg Katona a Bánk bán előtti történelmi drámáit – István, Aubigny Clementina, Ziska, Jeruzsálem pusztulása –, és egyetlen vígjátékát, az A rózsa címűt.
1815. július 30-án pedig befejezte a Bánk bán első kidolgozását, amit beküldött az Erdélyi Múzeum pályázatára. A drámát 1819. dolgozta át a Pesten vendégszereplő székesfehérvári színtársulat számára, a bemutatót azonban a cenzor nem engedélyezte.
1820-ban már saját ügyvédi irodája van Pesten, az év novemberében nyomtatásban is megjelenik a Bánk bán, és hazaköltözik, mert Kecskeméten városi alügyészi állás várja.
A Bánk bánt soha nem láthatta színpadon, mert 1830-ban, 38 évesen a kecskeméti városháza kapuján belépve éri a szívroham, és azonnal meghal.
A művet teljes terjedelmében először csak 1848. március 23-án adhatták elő a Pesti Magyar Színházban.
Vajon itt lakott-e, amikor a Bánk bánt írta? Nincsenek adatok arról, hogy 1813-től végül is meddig lakott Katona Józsefvárosban, de joggal felételezhetjük, hogy 1815-ben, amikor a dráma első változatát benyújtja az Erdélyi Múzeum pályázatára, még itt lakott. A Szentkirályi utca 23. előtt elsétálva tehát nemcsak Katona József juthat eszünkbe, de Bánk és Tiborc alakját is magunk előtt láthatjuk képzeletben.
Nyitókép: Milé Máté
