Az egyik Józsefváros egyetlen Makovecz-háza a Szentkirályi 18. alatt, a másik pedig a Kőfaragó utca 8-as társasház. Két eltérő koncepció, amit mégis összeköt az, hogy mindkét épület XIX. századi ház helyén épült, és mindkettőnél vitás kérdéseket vet fel az anyaghasználat.

Kísérletező Makovecz

A Comporgan irodaház néven fellelhető ház nem szerepel kiemelt helyen a Makovecz-hagyatékban, terveit a Makovecz-tanítvány Bata Tibor rajzolta meg 1990–91-ben. A Comporgan Rendszerház a tervezés idején már felszámolás alatt állt, de az épület – pontosabban épületráépítés, mert Pucher József 1867-ben tervezett kétszintes klasszicista lakóházára húztak még 4 szintet – 1994-ben elkészült. Annyit tudunk a hányatott sorsú, 1940 négyzetméteres irodaházról – aminek helyiségeit mostanában nyomott, 12 eurós havi négyzetméteráron hirdetik –, hogy egy ideig a Fidesz központi irodái voltak itt, majd hosszú szünet után az Operaház használta a felújítás idején, de most üresnek látszik.

Makovecz Imre kukoricacsutka-szerű tornyokkal és görög templomok háromszögű oromdíszére emlékeztető timpanonokkal megrakott 4 emeletet tett a régi házra, amit sokan tájidegennek és anakronisztikusnak tartanak. Bulcsu Tamás szerint, ha „egy ilyen kaliberű építész kísérletezik a városon belül, az sokkal inkább elfogadható építészeti álláspont, mintha egy semmitmondó épületet raknak ide, ám azon vitatkozhatunk, s lehet, meg sem tudjuk fejteni, mit jelentenek ezek a motívumok”.

Makovecz Imre extravagáns épületei ismertek arról, hogy nehezen karbantarthatók, nem időtállók és gyakran nem praktikusak – a PPKE bezárt piliscsabai kampusza is ilyen –, de Bulcsu Tamás szerint ebben az esetben inkább a 90-es évek építési kultúrája a bajok forrása. A csődben álló beruházó vagy utódja spórolt, ahol lehetett. „A tornyok bitumenes zsindelye a kinézetre legolcsóbb megoldás, ez nem a Makovecz által szívesen használt természetes, feketén csillogó pala”, mondja Fortvingler Éva. Hasonlóan, az acélgerendák sem igaziak, cementkötésű faforgácslapból vannak (Betonyp), és az ablakok profilja is túl vaskos. Ha nem így lenne, akkor ez egy jó Makovecz-épület lehetne, teszi hozzá.

Mindez az egyébként is megosztó posztmodern kinézetet olcsóvá teszi, és így nehéz szeretni. Bulcsu Tamás megjegyzi, Lázár János minisztériuma eddig 38 Makovecz-épületet tett műemléki listára (2024 novemberében és 2025 februárjában), ez persze nincs köztük, de a kedvencei sem, amikkel Makovecz Imre berobbant a köztudatba: a 60-as években épült sárospataki Bodrog áruház, a velencei Cápa vendéglő és a szekszárdi Sió csárda.

Forgácslap, játékosság, ritmus

A Kőfaragó utca 8. pár éve átadott, Sajó Imre által tervezett épületének helyén állt a Palotanegyed második legöregebb háza, ami még a Nemzeti Múzeum előtt épült, 1840 körül. Műemléki védelem furcsamód nem volt rajta, 2016 körül lebontották, sokak szerint kár érte. Utoljára a Super8 működött itt, az üzletileg nem túl sikeres romkocsma és kiállítóhely. 2017-ben indult az új ház építése, amiben 42 stúdiólakás, 19 kis, 3 közepes tetőtéri és 12 nagyob méretű lakás van 8 szinten. Öt emelet látható az utcáról, 2 szint van a tetőtérben, alul pedig üzlethelyiségek.

Az első, ami szembetűnik, a csíkos hatású burkolat, ami összejátszik a szomszéd eklektikus házak kőutánzó vakolatdíszítésével, de még a csíkos sienai dóm képe is előbújhat az emlékek mélyéből. „Beleraktak kőlapot, üveget, fémet, tektalant, figyeltek a kék pöttyök elhelyezésére, jó példa arra, amikor egy építész minden részletet végiggondol, hogy a neki tetsző végeredményt elérje”, mondja Bulcsu Tamás. Szerinte az építész kicsit másként látja az épületet, nem csak alulról, mint a járókelő, a terv egységéhez a kívülről nem látható tetőtér, sőt a belső kialakítás is hozzátartozik.

Az ablakok szemöldökének kialakítása kifejezetten szokatlan, díszítésként egyfajta hangszigetelő lapot, tektalant is használtak, ami nem ócska forgácslap, de ezt nem feltétlenül érzékeljük. Bulcsu Tamás példának felhozza: a Dózsa György úti ferde ING-székház alkotója, a holland Erick van Egeraat is tervezett olyan iskolát, aminek az üvegburkolata alatt jól látható volt a nyers kőzetgyapot szigetelés.

Fortvingler Éva a homlokzat ritmikus tagozódására hívja fel a figyelmet – „az építészet interdiszciplináris, s a játékosság bármikor tetten érhető” –, amit az axisok, vagyis a nyílászárók által meghatározott függőleges tengelyek rendje hoz létre. Elkezdünk számolni. A szomszéd házon ti-tá-ti ismétlődik háromszor (ti az egyszerűbb, tá a hangsúlyosabb ablaksor), a másikon ti-tá, ti-ti-ti, tá-tá-ti, ezen pedig egy ti, majd hatszor tá-ti-ti és egy ti a végén a ritmus. Bulcsu Tamás szerint ez egy modern zenei darab, szerintem kicsit techno.

Fortvingler Éva azt mutatja, hogy a felső párkány itt nem látható, bár a homlokzat egy magasságban van a szomszéd ház főpárkányával. Ennek oka, hogy a modern épületekben már nem szükséges kiálló ereszpárkányt készíteni, a csapadékvíz belül is elvezethető, de ennek a háznak a burkolata is jobban bírja a vizet, mint a vakolat.

Erre a házra tehát a függőleges és vízszintes vonalak erőteljes és szabályos ritmusa jellemző, és a furának ható, de jó minőségű anyaghasználat.

A két ház vitára készteti a szemlélőket. Makovecz Imre eleve megosztó, imádják​-utálják, de biztosan jelentős alkotó. Ez a háza megérdemelné, hogy végre jó minőségben felújítsák. Kérdés, megéri-e valakinek, mert kiadni nem könnyű. Sajó Imre háza a homlokzat alapján jó minőségű anyagokkal épült, használatuk izgalmas, egyes építőanyagok nem a megszokott szerepben jelennek meg, de unikális megoldásai miatt akár megosztó is lehet.

Fotók: Huszár Boglárka