Márkus Emília a XIX. század utolsó negyedében és a XX. század első felében volt közismert színésznő, az egyik első hazai sztár.
A szombathelyi Batthyány Malomban született, ahol apja dolgozott és születése napján kigyulladt. Anyja állítólag annyira szorította a kezét a kimentésekor, hogy ennek nyomát Márkus Emília egész életében viselte a karján. Nem sokkal később meghalt az apja, és anyai nagybátyja, Horváth Boldizsár fogadta be, aki nem sokkal később Budapestre költözött, és 1867 és 1871 között az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere volt. Családjából még mások is ismertséget szereztek, István bátyja újságíró és politikus; Miklós író-költő; József pedig országgyűlési képviselő volt, 1897 és 1906 között pedig Budapest főpolgármestere.
Márkus Emíliát már gyerekként érdekelte a színi pálya, egy történet szerint nyolcéves korában a vendégségbe érkező családi barát Liszt Ferencnek elszavalta Vörösmarty Mihálynak a Liszthez írt ódáját, amit a zeneszerző fenomén nagyra értékelt. 1874-ben korengedménnyel felvették a Színművészeti Tanodába, három évre rá pedig már tagja volt a Nemzeti Színháznak Szigligeti Ede ajánlására. Ekkor a Rómeó és Júlia női címszerepét játszotta. 1879-ben már Tündét játszotta a Csongor és Tünde ősbemutatóján. Gyors karriert futott be, ami magával ragadó érzéki-démoni karakterének tudható be. Kacér hölgynek tartották, még Jókai Mór is tett neki házassági ajánlatot. Életében 350 szerepben láthatták a Szőke Csodának is becézett színésznőt, gyakorlatilag minden jelentős női szerepet eljátszott páratlanul hosszú karrierje során. Művésznevét onnan kapta, hogy egy Dumas-darabban a rosszul feltett hajtű miatt kibomlott a haja és a nagy hajzuhatag szinte beterítette termetét. A rajongói azonnal rá is ragasztották a Szőke Csoda elnevezést.
Tehetségét jellemzi, hogy amikor Ibsen megnézte a Nóra című darabjának magyarországi ősbemutatóját, azt nyilatkozta, hogy a legjobb európai Nóra-alakítás volt, amit valaha látott, ezzel többek között a világhírű Sarah Bernhardtot is felülmúlta a magyar színésznő.Márkus Emília mindvégig kitartott a Nemzeti Színház mellett, hiába csábították máshová. Vendégszerepléseket azért vállalt, például az első magyar némafilmben, Salome csábos táncát járta el. Ezt a filmet az Urániában mutatták be, a címe A táncz volt, és sajnos nem maradt fenn. Emellett az Aranyhajú Szfinksz, A névtelen asszony című némafilmekben és a Három sárkány című 1936-os hangosfilmben – ami egy hamisítatlan vígjáték volt Kabos Gyulával és Gózon Gyulával.
Első férje Pulszky Károly volt, az Országos Képtár igazgatója. A Magyar Tudományos Akadémia épületében található otthonuk tele volt műkincsekkel, csodájára jártak a vendégek. Pulszkyt hűtlen kezeléssel vádolták meg – mint később kiderült, alaptalanul – ezért Ausztráliába emigrált, ahol véget vetett életének. Márkus Emília ezt nehezen dolgozta fel, élete végéig a P. Márkus Emília nevet viselte. Második férje Andor Oszkár újságíró lett, akinek nevét a színésznő nem vette fel, inkább a férj módosította Párdányra vezetéknevét, és így a P. előtag sem okozott már zavart.1908-ban egykori öltöztetőnője sikertelen merényletet követett el a színésznő ellen. Otthoni ruhásszekrényéből ugrott ki a merénylő, aki revolverrel lőtt rá, de nem találta el. Kimenekült a szobából, a merénylő pedig öngyilkosságot követett el. Az öltöztetőnő Márkus Emíliát okolta azért, mert korábban sikkasztás elbocsátották állásából.
50 éves színházi tagságát követően 1928-ban választotta a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagjának. 1929-től az Országos Színészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett, 1930-ban pedig Corvin-koszorút kapott. 1932-ben nyugdíjazták ugyan, de egészen 1942-ig még játszott a mai Blaha Lujza téren egykor állt Nemzeti színpadán.
A háború alatt hűvösvölgyi villájukba menekülteket fogadtak be, a nyilasok azonban a befogadottakat és zsidó származású férjét elhurcolták 1944-ben. Ekkor azonban Márkus Emília besétált a nyilas főhadiszállásra és határozottan követelte, hogy engedjék szabadon férjét és társait, amit a nyilasok teljesítettek is, mert egyszerűen nem tudtak neki nemet mondani. A háború után még fellépett másutt kisebb szerepekben. 1949 szentestéjén halt meg 89 évesen, a Nemzeti Színház rendezett dísztemetést tiszteletére a Kerepesi temetőben.
A szóbeszéd szerint azért a Rókus kórház melletti utca kapta Márkus Emília nevét 1951-ben, mert ez van legközelebb az egykori Nemzeti Színház épületéhez – így honorálta az utókor a hűségét a teátrumhoz.
Szöveg: Pálinkás János; Fotó: Wikipedia, Arcanum Digitális Tudománytár
