Távoli ismerősöm halálhíre a búcsúztatása előtti napokban ért el hozzám. Megtudtam, magányosan távozott, senki és semmi nem maradt utána, az ottani önkormányzat köztemetést rendelt el. A búcsúztatás egy külvárosi katolikus templom kolumbáriumában volt, a pap szépen beszélt, katolikus szertartással szentelte be a hamvait, bár az elhunyt nem volt katolikus. Amikor a vizet szórta, akkor értettem meg, hogy 14 urna áll az oltár előtt, 13 ismeretlennek is szól a szertartás. Csak páran voltunk, hozzám hasonlóan szinte idegenek. A végén váltottunk pár szót, megrázott minket a magányos halál, a tömeges temetés gondolata.

Közköltséges temetés már a XIX. században létezett, az 1876-os közegészségügyi törvény rendelkezett a szegény sorsúak és ismeretlenek eltemetéséről, a cél járványok megelőzése volt. Ma önkormányzati feladat a köztemetés és a köztemetők fenntartása.

Hova kerülnek a hamvak? Rémisztő gondolat, hogy Mozartot is tömegsírba vetették az Amadeus története szerint. De a szegénytemetés 150 éve sem jelentett tömegsírt, a temető egy sarkában, egymás mellé fektetett koporsóban, jeltelen sír alatt nyugodtak a halottak. Mozartot is közös sírba tették 1791-ben, II. József reformista rendelete tiltotta meg az egyéni sírhelyeket takarékosságra hivatkozva.

A köztemetés rendje érdekes módon ma is hasonló: 10 évig őrzik az elhelyezett koporsót, ma már csak urnát, hacsak valaki meg nem váltja a sírhelyet. Ma a hozzátartozók 10 éven belül elvihetik a hamvakat, ha megtérítik az önkormányzatnak a temetés költségét. 10 év után a köztemető kegyeleti szempontból védett parcelláján szórják szét a hamvakat.

Józsefvárosban az önkormányzatnak a Kőris utcai református templommal van megállapodása, ők őrzik 10 évig az urnákat a templom tornyának alján kialakított, nem nyilvános urnamegőrzőben.

Kovács Dávid Emil, a Külső-Józsefvárosi Református Egyházközség lelkésze elmondta, ők a hozzátartozók kérésére búcsúztatnak, de erre évente 10-15 esetben kerül csak sor, miközben 100-nál több urnát helyeznek el. Más vallás szertartása szerint, vagy polgári módon is lehet náluk búcsúztatást tartani – de ez ritka, jobbára „azt kérik, hogy az ökumenikus hitvallással, Miatyánkkal búcsúzzunk, és olyan is van, hogy nem kérnek szertartást, csak odamennek és elbúcsúznak az elhunyttól”.

Kovács Dávid Emil azt mondta, minden esetben külön, személyesen készülnek fel, s kéretlenül nem búcsúztatnak. Egyedül gyermekeknél tesznek kivételt, ha nem jön senki hozzájuk, a hívek búcsúznak el tőlük. „Most is lesz két kisgyerek, az egyikük anyja prostitúcióból élt, vérmérgezésben halt meg.”

Arról csak becslések vannak, kik kapnak köztemetést, de a statisztika is sorstragédiákról árulkodik. A legtöbben kórházban halnak meg (60-70 százalék), magukra maradt betegek, egynegyedük hal meg otthon, gyakran csak napok-hetek múlva találnak rájuk, és halnak meg utcán vagy balesetben is.

Az elhunytak társadalmi megoszlása is sokat mond. Felerészben mélyszegénységben élők, akiknek a családja képtelen kifizetni a legolcsóbb temetést is, ami ma már jóval 500 ezer forint felett van, harmaduk egyedül maradt idős ember, akit nincs aki eltemettessen, mégha pénzük lenne is rá. 15-20 százalékra teszik a hajléktalanként elhunytak számát, akik jellemzően a társadalomból teljesen kiszakadt, sokszor nem is azonosítható emberek. Józsefvárosban sok a kórház, az ott elhunytakat gyakran az önkormányzatnak kell eltemettetnie.

A köztemetést az önkormányzat ki tudja hozni nagyjából 250 ezer forintból, ebben már benne van a templomnak a 10 éves elhelyezésért juttatott 30 ezer forint is. Ezen nem nyernek, „azért vállaltuk be ilyen áron, mert segíteni akarunk, és ez nekünk is segít egy kicsit”. Kovács Dávid Emil szerint egyre gyakoribb, amikor a család szegénysége miatt a köztemetés az egyetlen lehetőség. Előfordul, hogy a hozzátartozóknak annyiuk sincs, hogy fogyasszanak valamit a búcsúztatás után, ilyenkor ők adnak pogácsát és teát.

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf