Powered by RedCircle

„Rosszabb viszonyban vagyunk a gyásszal, mint száz éve, ugyanis ha meghalljuk a gyász szót, azonnal összerezzenünk”, fejti ki Nagy Zsolt gyászcsoportvezető, mentálhigiénés szakember, képzésben lévő családterapeuta a Csakugyanban. „Már két-három olyan generáció nőtt fel, akik nem annyira tudják, milyen rítusok segíthetnek abban, hogy a halállal és a gyásszal jobb viszonyban legyünk. Pedig, ha valaki a halállal nem szeret foglalkozni, az életet sem tudja teljes értékűen élni, ráadásul a veszteségekkel való foglalkozás elengedhetetlen része a személyiségfejlődésnek.”

A veszteségekkel úgy egyébként is rossz a viszonyunk, legyen szó párkapcsolat, munkahely vagy életszakasz elgyászolásáról. Nem akarunk ezekkel foglalkozni, szeretnénk a könnyebb utat választani és úgy túl lenni ezeken a folyamatokon, hogy ne kelljen szembenézni az érzéseinkkel, ne kelljen megnézni, hogy ez a helyzet mit mutat nekünk, például a saját halandóságunkra ébreszt rá, és ne kelljen arra a kérdésre sem válaszolni, hogyan vagyunk mi a saját életünkkel, mondja a szakember.  

Gyakran megfigyelhetjük, hogy a környezet már a temetés után elvárja a gyászolótól, hogy jobban legyen, holott a gyászmunka valójában ezután kezdődik. „A hétköznapokban szembesülök azzal, hogy amit eddig elmondtam volna neki, most már nem tudom. Úgy meglátogatnám, de már nem lehet. Egy egész éven át meg kell tapasztalni, hogy nélküle történik minden, ami eddig vele történt.”

Nagy Zsolt szerint a gyászfolyamat során a legfontosabb, legyen olyan közeg, ahol lehetőség nyílik arra, hogy az érzelmek őszintén kimondhatók legyenek, és ezeket a másik fél elfogadja. Ez lehet a család, egy barát vagy egy gyászcsoport.

A szaekmber szerint fontos, hogy olyan szemmel is rá tudjunk nézni a veszteségeinkre, hogy mi az, amit hozzánk adnak.

„Minden veszteségnek van értéktisztázó hatása, és sokszor a mi kezünkben van a döntés, hogy áldozatként tekintünk magunkra, vagy próbálunk a nehézségből forrást fakasztva erősödni.

Én nagyon hiszek abban, hogy minden veszteségben ott van valami új létrejöttének a lehetősége. Minden krízis ad is hozzánk, csak kérdés, ezt meg akarjuk-e, meg tudjuk-e látni.”

A beszélgetésből kiderül még, hogy

• miért gyászolnak általában másként a nők és a férfiak, és mit tehetnek, hogy egymást segíteni tudják ebben;
• miért fontos nem elfelejteni a halott kevésbé előnyös tulajdonságait, és kimondani a kettőnk között esetleg fennálló meg nem értést, konfliktust, gyűlöletet;
• miért fontos egy haldokló helyzetét nem tabuként kezelni, és inkább megbeszélni, ki mit él át;
• ki lehet-e bekkelni a gyászévet, le lehet-e tudni egyszerűen a gyászt;
• mi történik, ha megpróbáljuk elfelejteni a veszteséget, ahelyett, hogy végigmennénk rajta;
• hogy fordulhat elő, hogy valakinek az elvesztése után megkönnyebbülést, esetleg boldogságot is érzünk;
• hogyan lehetnek a megdolgozott traumáink végül az erőforrásaink, és hogyan segíthetünk ezzel másokat.

Ha tetszett a beszélgetés, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy következő adásunkról is azonnal értesüljön.

Spotify / Apple Podcasts / YouTube

Fotók: Mile Máté