Az önkormányzatnak a Föld napjára szervezett rendezvényén a józsefvárosiak is élhettek ezzel a felettébb érdekes és tanulságos lehetőséggel az Élő Könyvtár pultjánál. Ott ugyanis a hagyományostól eltérően
nem könyveket, hanem élő embereket lehetett „kivenni”,
méghozzá olyanokat, akiket a többségi társadalom származásuk, szociális helyzetük, nemi identitásuk, átlagtól eltérő viselkedésük vagy más hasonló miatt kiemelt, elítélt és végső soron megbélyegzett.
Az Élő Könyvtár kezdeményezése skandináv eredetű. A 90-es évek elején néhány dán fiatal alapított civil szervezetet Állítsd meg az erőszakot! néven, miután az egyik barátjuk brutális utcai támadás áldozata lett. Prevenciós programokat kezdtek el szervezni annak érdekében, hogy megállítsák, de legalábbis visszaszorítsák a veszélyeztetett, marginalizált, diszkriminált csoportok tagjai felé irányuló erőszakos cselekedeteket, zaklatást, kirekesztést. Ebből a szervezetből nőtt ki az Emberi Könyvtár mozgalom, amely elsőként a roskilde-i zenei fesztiválon debütált, 2001-ben pedig a magyar közönség előtt a Sziget Fesztiválon mutatkozott be. A dán akció máskülönben olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy 2003-ban az Európa Tanács Élő Könyvtár néven felvette az emberi jogi ifjúsági programjába is.
Az Élő Könyvtár érzékenyítő programja az emberségre, az empátiára alapoz, célja az, hogy a társadalmi kommunikációt segítse, csökkentse az élőítéleteket, elfogadásra, befogadásra és türelemre ösztönözzön, előmozdítsa a szolidaritást, és persze valós információt nyújtson a sztereotip elképzelésekkel szemben, amiket a tájékozatlanság vagy a hamis információk terjedése is generál. Lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedjünk egy olyan embertársunkkal, aki egy valamilyen szempontból kisebbségi, hátrányos helyzetű csoport tagjaként él, hogy őszinte és szabad beszélgetés, közvetlen, személyes kapcsolat alakulhasson ki vele.
Az élő könyvek között vannak ex-alkoholista, ex-drogos, ex-játékos, látássérült, kerekesszékben élő, mozgáskorlátozott, börtönből szabadult, bántalmazott, zsidó, roma, menekült, LMBTQI emberek is. Ők
nyíltan vállalják a történetüket, mesélnek a tapasztalataikról, beszélnek az általuk képviselt csoport helyzetéről.
Válaszolnak minden felmerülő kérdésre, legyen az bármilyen merész, ha ez a válasz a másik ember megértéséhez segít. Mindezt azért teszik, mert hisznek abban, hogy egyenlő bánásmód illet meg mindenkit.
Általában jellemző ránk, hogy amikor rossz élményünk van idegenekkel, mondjuk, egy hajléktalan (vagy annak hitt) emberrel kapcsolatban – részeg volt, beszólt, ordibált –, onnantól kezdve hajlamosak vagyunk ezt a negatív tapasztalatot általánosságban kiterjeszteni minden hajléktalan emberre. Az előítélet lehetetlenné teszi, hogy a másik egyéni törekvéseire fókuszáljunk, elfedi a problémák mélyben rejtőző gyökerét, és ráadásul még fel is ment a személyes és társadalmi felelősségvállalás alól. Ezért ebből a könyvtárból kölcsönözni nem csupán izgalmas, hanem bátor vállalkozás is, mert szembesít a saját előítéleteinkkel és azok következményeivel is. A program szerint fél órára kölcsönözhető valaki, ám ne csodálkozzunk, ha ennyi idő nagyon kevésnek bizonyul. Ha nincs előjegyzés a „könyvünkre”, itt is van lehetőség a hosszabbításra.
Nyitókép: Huszár Boglárka
