Felmérte a Tárki a kerületiek véleményét, a beszámolóban olvasható, hogy a válaszadók szerint a középosztály kiköltözik a kerületből, a hátrányos helyzetűek pedig beköltöznek, ami nem arra utal, hogy javulna a kerület presztízse. Ezzel mit lehet kezdeni?
A kérdésében megfogalmazott vélemény egy sajátos fénytörés hatása lehet, hiszen a Tárki jelentésében épp az áll, hogy egyre több magasabb státuszú, diplomás fiatal költözik a kerületbe, az új felnőtt lakók háromnegyede 30 év alatti, és az is látszik, hogy a beköltözők magasabb iskolázottságúak. Mi is ezt tapasztaljuk: Józsefváros nagyon vonzó befektetési terület lett ingatlanfejlesztőknek, beruházóknak, a belváros utolsó olyan területe, ahol valódi lehetőségek várják még őket. Ahogy a fiatal középosztálybelieket is. Számolnunk kell azonban a dzsentrifikáció társadalmi hatásaival is. Például a Palotanegyed és a körút másik oldalához közel eső részek alkalmasak lennének arra, hogy a főváros művésznegyedévé váljanak, ha „menővé” válik a környék, sokan szeretnének majd ide költözni, és kiszorul az eredeti lakosság. A mi szándékunk az, hogy úgy fejlesszük a területet, hogy az ne járjon az itt élő lakosság, a szegényebbek kiszorulásával.
Két éven van túl, ami az ötéves ciklus nagyjából első fele. Azt szokták mondani az országos politikában, hogy ami eddig nagyjából elkészült, az megvan, ami a ciklus második felében elindul, már nem valószínű, hogy végig tud menni. Itt az első két év elég hektikusra sikeredett a covid és az elvonások miatt, van-e esély arra, hogy behozza a kerület a lemaradását?
Remélem igen! A járvány és a vele járó gazdasági válság az elmúlt két évben nagy nehézségeket okozott, csökkentek a bevételeink és nőttek a kiadásaink. Ezt tetézték a kormányzati elvonások: két év alatt majdnem 4 milliárd forinttal lett kevesebb lett a tervezetthez képest a bevételünk, melyhez hozzá vehetjük még az elvont 1,125 milliárd forintos fejlesztési forrás elvonását is. Mégis, ennek ellenére sem tettünk le a terveinkről és a fejlesztésekről: új köztereket fogunk megnyitni, ezek olyan fázisban vannak, hogy 2022-23-ban fogjuk őket átadni. Nem látható és látványos fejlesztés, de a jelentősége legalább akkora, mint a városképben is megmutatkozó fejlesztéseké, hogy gyökeresen átalakítottuk a kerület szociális- és lakáspolitikáját. Esély van arra, hogy az idén 75 lakást sikerül megpályáztatni, ez kétszer annyi, mint amennyit 2018-ban és 2019-ben a Fidesz meg tudott tenni. Ezzel elégedett vagyok.
Fontos választási ígéretünk volt, hogy átalakítjuk, demokratizáljuk a kerület döntéshozatali mechanizmusát, magyarán: egyre több kérdésben, egyre több csatornán nyilváníthatnak véleményt az itt élők. Folytatni fogjuk a józsefvárosiak bevonását az életüket meghatározó döntésekbe. Az idézett Tárki-felmérés eredményei is visszaigazolják ezt a törekvésünket, de nem állunk meg, gyors lépésekkel szeretnénk haladni a még inkább ügyfélbarát önkormányzat felé, egy év múlva már át szeretnénk adni az új önkormányzati ügyfélszolgálat helyiségét is. Tény, hogy vannak nehéz örökségeink is, a legnehezebb a kerületi lakásállomány állapota, elhanyagoltsága. Nyilván nem az elmúlt két év alatt romlottak le ennyire, de nekünk előre kell tekinteni. Hosszú távú programokat dolgozunk ki a helyzet megoldására, át fogjuk alakítani a vagyongazdálkodásunkat és az ennek hozadékaként keletkező forrásokat az önkormányzati lakás- és épületállomány felújítására fordítjuk majd. Ennek az első eredményeit reményeim szerint 2023-24-ben lehet majd látni.
Új bérlakások építése is választási ígéret volt, ez hogy áll, milyen tempóban fog megvalósulni?
A decemberi képviselőtestületi ülésen tervezzük elfogadni a kerület hosszútávú vagyongazdálkodási stratégiáját, az alapján tudjuk majd meghatározni, hogy melyek azok a területek, amelyeket fejlesztésre fel tudunk kínálni befektetőknek. A stratégia alapján ingatlanértékesítési és ehhez kapcsolódó marketing stratégiát is szeretnék elfogadtatni, hogy ez a folyamat a legszélesebb befektetői kört mozgassa meg és az önkormányzat számára a legnagyobb hasznot eredményezze. Fontos a folyamat átláthatósága és tisztasága, ehhez nem férhet szemernyi kétség sem. Ezt szolgálná a vagyonrendeletünk módosítása is, melynek tervét több mint egy hónapja kapta meg a Közösen Józsefvárosért frakció, és amely az ilyen nagy értékű ingatlanok eladása esetében bizottsági hatáskörből a döntést ismét a képviselő-testülethez rendelné, ahogy az 2018 előtt gyakorlat volt Józsefvárosban is, és ahogy gyakorlat most is az összes többi fővárosi kerületben.
Természetesen keressük azokat az lehetőségeket is, ahol az önkormányzat partnere tud lenni az ingatlanfejlesztőknek: gondolkodhatunk közös fejlesztésekben, akár az önkormányzati házak felújítását is el tudom képzelni oly módon, hogy a költségeken osztozva közösen újítjuk fel, cserébe a fejlesztő tulajdont szerez, mi lakásokat kapunk. Számos jó, win-win szituációt eredményező megoldás van az ilyen együttműködésekre – nem fogunk elugrani, ha szembe jönnek ezek, hisz mi is keressük őket. A ciklus második felében szeretnénk létrehozni a szociális lakásügynökséget, ami az önkormányzati lakásvagyont, az új építésű lakásvagyont és az egyébként most üresen álló magánlakásokat kezelné önkormányzati garanciával, és juttatná lakhatáshoz Józsefváros különböző helyzetű lakosait.
Ez utóbbit, a magánlakások bevonását, hogy kell elképzelni?
A konstrukció az, hogy ha valaki ránk bízza a magánlakását, akkor valahol a piaci ár környékén – én remélem, hogy az alatt – ki tudjuk a tulajdonostól bérelni, tehát ő biztos bevételhez jut és azokhoz a pénzügyi és műszaki garanciákhoz, amelyet az önkormányzat nyújthat számára. A kockázat minimális egy piaci vagy szürkegazdasági lakáskiadáshoz képest, mi viszont bővíthetjük a szociálpolitikai eszköztárunkat.
Visszatérve az új lakások építésére: ha nagy számban épülnek ilyenek, akkor az könnyen korrupciós kockázat lehet, ezzel mit lehet kezdeni? És mikor fejeződhetnek be ezek a beruházások, amelyek 2-3 évig tartanak legalább, tehát csak a ciklus legvégére lehetnek meg?
2021 végén az elfogadandó vagyonstratégiánk tisztába teszi majd a szándékainkat, 2022-ben el tudnak indulni az első beruházások is. Talán lesz néhány, amelyet 2024-ben be lehet fejezni, és persze, ami nekem a legfontosabb, elindulhatnak önkormányzati házak felújításai is.
Kár lenne tagadni a korrupciós kockázatokat – de az ingatlanfejlesztés és vagyongazdálkodás mindig ilyen kockázatokkal jár mindenütt. Mi elfogadtuk az Ez a minimum programot, és vállaltuk, hogy az önkormányzatunknál minden döntést a lehető legtranszparensebben és a legnagyobb nyilvánosság mellett hozunk meg. Erre garancia, ha komoly bizottsági előkészítés után minden nagy értékű eladásról, kötelezettségvállalásról, szerződésről a képviselő-testület teljes és nyilvános ülésen, mindenki által követhető vita után dönt. A pályázatoknak a legnagyobb nyilvánosságot kell kapniuk, és arra kell törekednünk, hogy ha értékesíteni vagy fejleszteni akarunk, akkor minden potenciális partnert el kell tudni érnünk a tájékoztatónkkal. Közös és nyilvános eseményeken, vállalkozói ankétokon oldható ez meg leginkább, sok ilyet szeretnék majd a jövőben.
A dzsentrifikáció hatásairól beszélt, és arról, hogy a kerület szeretné megtartani az itt élőket. Ehhez helyben elérhető jó közszolgáltatások is kellenek, például jó közoktatás. Ez is problémaként merül fel a kutatásban, gond a szegregáció, a szülők más kerületekbe viszik a gyerekeket. Mit lehet ezzel kezdeni, amikor nincs a kerület kezében az irányítás, mert az az államé?
Egyrészt készülünk arra, hogy egy kormányváltás esetén visszakapjuk az iskolákat. Más polgármesterekkel ellentétben én kifejezetten ambicionálnám ezt. Józsefváros büszke lehet a nagyszerű bölcsődéire és óvodáira, utóbbi esetében 100 milliós uniós finanszírozású fejlesztési program is indult, és megemeltük az óvodapedagógusok bérpótlékát is, hogy itt tartsuk őket. Ez a fejlesztési folyamat megáll az iskoláink kapujánál, pedig jó lenne folytatni és ráépíteni egy kerületi esélykiegyenlítő közoktatási programot is. Azt gondolom, nálunk jó helyen lenne a helyi közoktatás.
Most még sok középosztálybeli elviszi a gyerekeit máshová általános iskolába – miközben a gimnáziumok és szakközépiskolák között sok jó színvonalú van a kerületben. Azok a fiatal értelmiségiek, akik újonnan költöznek Józsefvárosba, azt igénylik, hogy minden fontos közszolgáltatáshoz jó minőségben és helyben juthassanak hozzá.
Józsefvárost gyerekbarát kerületté szeretnénk tenni, már most számos fejlesztésben gondolkodunk, mely ezt szolgálná, de csak akkor valósulhat meg a maga teljességében ez a célunk, ha visszakaphatjuk az iskoláinkat is. Általános tapasztalat, hogy addig voltak jó kezekben, amíg az önkormányzatok a helyi lakosaikra és gyerekeikre figyelve gondoskodtak az oktatási intézményekről – nem volt ez másképp itt sem, nem lenne másképp ez a jövőben sem. A lakosság 10 százaléka 18 év alatti, ha őket és a családjaikat itt tudjuk tartani, akkor lesz Józsefvárosnak jövője.
A fiatalok megtartására sok minden kell, mint az elérhető bérlakások, de térjünk ki a kultúrára is. Érték olyan kritikák a vezetést, hogy nem használja ki azt, hogy itt rengeteg művész él, a kerület többet tehetne a kulturális élet felfutásáért. Volt egy sikeres jazzfesztivál, vannak még tervek?
Igen, jövőre, ha lesz rá pénzünk, nemcsak egy Jazzfeszitvált szeretnénk rendezni, hanem egy nyár végi igazi népünnepélyt, ami szélesebb közönséget is vonzhat. Amikor az önkormányzat kulturális szolgáltatásairól beszélünk, akkor mindenkire gondolnunk kell, nem csak kultúrát leginkább fogyasztó középosztályra. Lesznek ilyen alkalmak is, lesznek szomszédsági ünnepek, szeretnénk az idei Bacsó Béla utcaihoz hasonló módon átadni közterületeket a józsefvárosiak pihenésére, és vannak még más ötleteink is.
E mögött nemcsak a kulturális és gazdasági innováció szándéka áll, hanem az a legfontosabb politikai célunk, hogy valódi, közösségépítő önkormányzattá váljunk. Ha megteremtjük a lehetőséget az embereknek a találkozásra, akkor ott azonnal közösségek fognak kialakulni.
Azt érzékelem, hogy mint egy mágnes, olyan vonzó ez a kerület. Most már csak azt kellene elérni, hogy a lassú bürokráciával, döntéshozatallal ne riasszuk el azokat, akik itt akarnak élni, itt akarják kiteljesíteni magukat, itt keresik a boldogulásukat. Sok kritikát kaptunk, amiből én a türelmetlen tenni akarás nógatását hallom ki: oké, látjuk, hogy a jó szándék megvan, de akkor ti is pörögjetek fel már egy kicsikét. Kár lenne beleállni egy vitába, és a járvánnyal meg a lezárásokkal visszavágni, mert valójában ugyanazt akarjuk. A kultúra fontos terület, ez teszi élővé és pezsgővé az itteni életet, erről szólnak a hagyományaink, mert ha a lényeget akarom megragadni, akkor Józsefváros mindig zenélő és zenét hallgató kerülete volt Budapestnek.
Mikorra lehet valami a helyiséggazdálkodással kapcsolatban?
Ez azért nem egy ördöglakat a városfejlesztésben. Felmérjük, milyen állapotban vannak az üres helyiségek, kigondoljuk, hol milyen funkciókat, tevékenységeket szeretnénk látni, és hol lehet ezt a piacra bízni. A Baross utca vagy a Népszínház utca revitalizációja ezen fog múlni. Az is látszik, hogy a JGK helyiségkiadási gyakorlatán is változtatni kell, mert az elmúlt két évben pár tucat helyiség talált csak új gazdára – ahhoz képest, hogy mennyi áll üresen, ez nagyon alacsony szám. Ha ezek a helyiségek nem üresen állnak, hanem bérlők lesznek a gazdáik, ha valóban megtelnek élettel, akkor az önkormányzatnak nemcsak a kiadásai csökkennek és a bevételei nőnek majd, de más lesz az utcakép, több embernek, gazdának lesz fontos Józsefváros köztisztasága.
A JGK-val kapcsolatban különböző helyekről hallom azt a kritikát, hogy túlságosan hivatali-technikai módon állnak a bérlőkhöz, késve válaszolnak, nem az elvárt hangnemben. Ezzel mit lehet kezdeni, miközben ez egy önkormányzati cég, tehát azt gondolnám, hogy az önkormányzat tud tulajdonosként befolyást gyakorolni a működésére.
Többek között ezért is rendeltük meg a JGK átvilágítását, amely nemrég zárult le, az eredményt nyilvánosságra fogjuk hozni. Az átvilágítás sok problémát vetett fel, ami visszaigazolja a lakossági véleményeket a panaszkezeléstől kezdve a garanciális javításokon át a pályázatok lebonyolításának sebességéig, vagy, hogy miként szolgáljuk ki a helyiség iránt érdeklődőket, mennyire vagyunk rugalmasak… Ez alapján még az idén el kell készíteni egy intézkedési tervet, amelyet nyilvánvalóan a menedzsmenttel együtt vizsgálunk meg, aztán remélem elkezdjük az átalakítást. A célunk ugyanaz, mint az önkormányzatnál: hogy a JGK ügyfél- és polgárbarát szolgáltatásokat biztosító céggé váljon. Ezért a hivatalban mindenképpen ki kell építeni az önkormányzat gazdasági társaságainak partnereként létrejövő, a tevékenységüket támogató és kontrolláló szakmai ügyosztályokat.
Két év telt el a polgármesteri ciklusból, mennyivel nehezebb annál, mint amire számított?
Az első két év egy nagyon komoly tanulási folyamat volt nekem is és a csapatomnak is. Voltak ki nem kényszerített hibáink, voltak rossz személyi döntéseim is, de ezen már túl vagyunk. Minden elődöm átment ezen a tanulási folyamaton, s nyilván, ahogy ők is, most én is, két év elteltével sokkal tisztábban látom a működésünk problémáit, azt, hogy hol kell változtatni, és hogy milyen lehetőségeink vannak. Politikai értelemben ez egy frontkerület. Kis különbségekkel nyertünk nagyot – természetes, hogy itt élesebbek a politikai csatározások. Addig, amíg ennek nem a kerület lakosai látják a kárát, nekem ezzel nincs bajom. De azt érzem, reálisabb hozzáállásra van ehhez szükségünk, ami összetartja a kerületet, amely a politikai szempontok felett áll. Látom ennek a jeleit már, az új oltástámogatás bevezetését például teljes egyetértésben fogadtuk el, a célokkal is egyetértettünk, csak az eszközökön és a mértéken vitatkoztunk. A Fidesz képviselői eleve magasabb összeget javasoltak, mi óvatosabbak voltunk, majd az első hetek tapasztalatai alapján felemeltük a támogatást és kiszélesítettük a jogosultak körét. Semmi bajom nincsen ezzel, nem fog leesni egyetlen képviselőnknek sem a kezéről a karikagyűrű, mert korábban a fideszes kollégáik is javasolták ezt.
A következő három évben akkor fogunk a józsefvárosiakért a legjobban dolgozni, ha mindkét oldalon megnöveljük az együttműködés szándékát. Ez nem fogja elvenni senki kenyerét, sem az ellenzékben, sem a kormányoldalon: ettől mi még ugyanúgy meg akarjuk valósítani a programunkat, ők pedig ugyanúgy tudnak bírálni minket. Azt érzem, néha túl sok a műhab a szánk szélén. Nem kell mindenáron belehergelni magunkat a konfliktusba, és nem kell az embereket mindig egymás ellen fordítani ahhoz, hogy képviseljük a politikai értékeinket és céljainkat.
A kerületben az zajlik, amire országos szinten 2022-re esély nyílik: egy nagykoalíció van hatalmon egy civil vezetővel. Hogy tud működni ez itt kicsiben, és lehet-e ebből levonni valamit arról, hogyan tud ez nagyban működni?
Ez egy ösztönös politikai innováció volt. Bár a pártoknak az a természetes állapota, hogy vannak frakciók, én azt javasoltam, hogy mivel van egy közös programunk, szerintem egy frakción belül is meg tudjuk vívni a politikai vitákat, viszont, ha együtt vagyunk, az összetartás is erősebb lesz, mintha külön csapatokban dolgozunk. Persze nagy vitáink vannak egy csomó dologban, nem is tagadom. De a feladat és a kormányzás felelőssége mindig felülírja ezeket a vitákat. Nincs a fővárosban még egy ilyen ötpárti koalíció, ahol szinte mindig százszázalékos a döntések képviselő-testületi elfogadottsága, nincs kiszavazás.
Kérdezték tőlem országos politikusok, hogy ez működhet-e nagyban, és őszintén szólva, nem tudom. De meg kellene próbálni. Biztos, hogy a Fidesz politikai, hatalomtechnológiai értelemben vett tudása még a jelenlegi ellenzéké felett van. Kemény dió lesz ellenzékként is, nem számolnék azzal, hogy a Fidesz szétesik, mert most is egységes tömbként működnek, összedolgoznak, nem látszanak a belső törésvonalak.
Én azt tapasztaltam, hogy az országos értelemben vett ellenzéki oldalon a külön frakciók előbb-utóbb bozótharcba keverednek egymással. Ez ellen jó lehet valamilyen közös keret, ami egy helyre tereli és koordinálja a frakciókat, ilyesmi működik a fővárosban is szervezeti keretek nélkül. Ha lesz kormányváltás, a Márki-Zay Péter kormányát támogató többségnek ezer és egy okból lesz nehéz helyzete, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy közben egymással küzdjenek.
Nyitókép: Nagy Dániel
