A lombok mögül előbújt Muki. Először két ág közül kukucskált, de gyorsan visszahúzta a vörös feje búbját. Azután egy másik ágra ugrott, itt már látszott a lompos farka is. Végül egy szempillantás alatt lecikázott a fáról. A fa tövében megtorpant, két lábra állt, forgatta a fejét, hegyezte bozontos fülét. Megrökönyödve vette észre, hogy nincs egyedül.

Muki ugyanis csak akkor hagyta el a fenyőt, ha mások nem voltak a közelben. Könnyen megriadt a többi erős állattól, még a nagymókusoktól is, olyankor sebesen nyargalt vissza a fájához. A kismókus úgy tudta, hogy a többi állat ma ünnepelni ment a szomszédos Szamárvölgybe. Az erdő állatai tavasszal gesztenyegurító bajnokságot, agancsakasztó viadalt, szőrme szépségversenyt és egyéb vigasságokat tartottak.

Mukival szemben most tarka társaság ült. A mókus első riadalmában visszaugrott a fára. Fentről nézte a szokatlan kompániát: ott volt Kucsma, a macskafejű kutya, Nyucc, a strucctollú nyúl, Zsiga, a zsiráfnyakú csiga, Karó, a kakaslábakon tipegő róka, Sümedli, a medvetalpú sün és Elegér, az elefántfülű egér. Mindannyian búvalbéleltek voltak.

Tanácstalanul álltak a fűben. Muki sokáig fürkészte őket a magasból, mire úgy döntött, mégis lemegy. Összeszedte a bátorságát, és megkérdezte, mi járatban vannak. De a hóbortosan összevarrt játék állatok nem tudtak felelni. Maguk sem tudták, hol vannak, és hogy kerültek oda.

Muki tépelődött. Rajta kívül senki sem volt, aki segíthetett volna a bajbajutottakon. Eszébe jutott, hogy nekik ajándékoz néhány tobozt, vagy megkínálja őket bogyókkal, vagy mutat nekik egy klassz pocsolyát. De egyik ötletet sem találta igazán jónak, viszont a pocsolyáról eszébe jutott valami: a zuhany! Ez az, a zuhanyfa! Izgatottan hadarta, hogy az erdő legkülönlegesebb fájának a legalsó ága felfelé ível, azután visszahajlik, és emiatt éppen úgy néz ki, mint egy zuhanyrózsa. Aki alááll, arra rázuhognak az emlékei, vagyis emlékzuhanyt vesz. A játék állatoknak a zuhanyfa alatt menten eszükbe jut majd, hogyan kerültek az erdőbe. Muki felajánlotta hát, hogy elkíséri őket oda. Mindannyiuknak tetszett az ötlet. Kucsma, Nyucc, Zsiga, Karó, Sümedli és Elegér elindultak a kismókus után. Muki szökellt, ugrabugrált, újra és újra bevárta a színes állatokat, akik csak lassan tudták követni őt a kanyargós ösvényen. Addig-addig kaptattak és baktattak, míg egy tisztáshoz nem értek. A tisztás közepén állt a vastag törzsű fa, aminek alsó ága valóban zuhanyrózsához hasonlított.

Elsőként Kucsma állt alá, kétkedve pillantott fel az ágra, félt is egy kicsit. Várta az emlékeket. És láss csodát, azok valóban elkezdtek csörgedezni! A macsakafejű kutyának eszébe jutott, hogy ők mind egy nagy házban laknak a város szélén, annak is a gyerekszobájában, gazdájuk kék bőröndjében. Nyucc izgatott lett, ő is rögtön ki akarta próbálni a zuhanyfát. És lám, az emlékek a strucctollú nyúlra is zubogtak! Felidézte, hogy ma reggel göndör hajú gazdájukkal és annak családjával kirándulni indultak az erdőbe. Ezután Karó tipegett a zuhany alá. A kakaslábú róka azt is megtudta, hogy ma az erdőben piknikeztek, ám gazdájuk hátizsákja annyira tele volt, hogy hazafelé menet kiestek belőle. Ekkor Zsiga sem habozott tovább, most ő csúszott a zuhany alá. A zsiráfnyakú csigának rögtön az jutott eszébe, hogy a kipottyanás után annyira megijedtek, hogy mindent elfelejtettek. Most Sümedlin volt a világ szeme, rá vajon milyen emlék fog záporozni? A medvetalpú sünnek felderengett, hogy a kék jelzésű ösvényen jöttek az erdőbe. Ekkor a legkisebb játék, Elegér következett. A zuhanyfa neki is segített, az elefántfülű egér visszaemlékezett arra, hogy az erdőig a piros busszal jöttek. A játék állatok körbetáncolták Mukit örömükben. Már csak egy kérdés maradt, vajon hogy találják meg a kék jelzést! Ekkor Muki lépett a zuhany alá, és azonnal átjárta az emlék, hol is látta legutóbb. A játék állatok most már ugrándozva követték a mókust, Elegérnek csak úgy lengedeztek a fülei.

A kék jelzést megtalálták, Muki elkísérte őket az erdő széléig. Onnan már látszott a buszmegálló. A játék állatok búcsúzóul megölelték a kismókust. Muki visszaindult az erdőbe, hiányzott neki a fája. Zuhany nélkül is eszébe jutott, hogy a többiek hamarosan visszatérnek a Szamárvölgyből. És ez a gondolat most mégsem nyugtalanította.

Nyitókép: Mile Máté