A Horváth Mihály téren a március 15-i délelőtt megjelent kb. 50-60 ember talán még nem is sejtette, hogy nem szokványos ünnepi műsorban lesz része. Nem szokványos, mert egyrészt a polgármesteri beszéd példátlan módon és mértékben hangsúlyozta ki a cigányság részvételét forradalmainkban, másrészt pedig az ünnepi műsor is meglehetősen innovatívra sikeredett, de erről később.
Pikó András először arról beszélt: a szabadság és egyenlőség nem szabad, hogy a kevesek kiváltsága legyen. „A társadalmi haladás, a jogkiterjesztés, a feudális kiváltságok felszámolása és a modern polgári társadalom ügye nem lehet igaz és teljes, ha nem mindenkire érvényes, ha nem mindannyiunknak szól” – mondta.
Egy ilyen ünnepi beszédben mindig megjelennek a jelenkorra vonatkozó, aktualizáló párhuzamok, ez Pikónál így bukkant fel: „Most, amikor a jogokat nem kiterjesztik, hanem megvonják, most, amikor a kiváltságokat nem lebontják, hanem újrateremtik, most, amikor 48 polgári értékeit legfeljebb üres hatalompolitikai hívószavakként emlegetik, most, amikor a testvériség és a nemzet nevében kirekesztenek a nemzetből embereket és csoportokat, különösképp fontos, hogy tudjuk: 1848–49 nem pusztán a legdicsőségesebb forradalom és szabadságharc volt hazánk történelmében,
hanem a nemzetegyesítés folyamatának betetőzése is.”
Innen aztán hamar eljutott ahhoz, hogy emlékeztessen a cigányság szerepére nemzeti forradalmainkban. „Már a Rákóczi szabadságharcban jelentős számú cigány vett részt. A kuruc táborokban muzsikusok lelkesítették a harcoló csapatokat, de a hírvivő, hírszerző szerepük sem volt elhanyagolható” – kezdte a „méltatlanul keveset emlegetett történelmi tények” felidézését a XVIII. századtól, majd folytatta 1848-cal.
„A szabadságharcban jelentős számú önként bevonuló cigány muzsikus vett részt. Minden honvéd zászlóaljnak megvolt a maga cigányzenekara. De a romák fegyvert is fogtak, harcoltak, lovakat patkoltak, fegyvereket kovácsoltak és javítottak, ágyút öntöttek,
és közülük sokan hősi halált haltak”
– emlékeztetett. Felidézett néhány konkrét személyt is. „Pityó József felvidéki cigányprímás Görgey Artúr csapatában szolgált. Sárközi Ferenc már a forradalom kitörésekor jelentkezett a bandájával, Kossuth hadnaggyá léptette elő és kinevezte a szabadságharcban résztvevő cigányzenekarok karmesterévé. Minden valószínűség szerint a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalnak Sárközi Ferenc a szerzője. Sági Balogh Jancsi honvédkarmester volt, az eredeti Rákóczi-kesergőt egyedül ő muzsikálta, később ő szerkesztette az első magyar–cigány szótárt. A kolozsvári Salamon János cigányprímás zenekarával Bem apó erdélyi hadtestéhez tartozott. Andrássy Gyula gróf szervezte a zempléni önkéntes csapatot, itt Mányi Lajos lett a tábori zenekar vezetője. Más hadtestekhez Dombi Marci, Borzó Miska vállalt önkéntes bevonulást” – sorolta Pikó.
Ezután szabadságharcot követő retorziókra tért ki: „Nem csoda, hogy a szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején az osztrák kormány a magyar zenét betiltotta. A Rákóczi-indulót és a Kossuth nótákat halálbüntetés terhe mellett tilos volt megszólaltatni.
A magyar cigányok azonban ezeket az intézkedéseket semmibe vették.
Így váltak a cigányzenészek a nemzeti öntudat és a magyar hazafiság alkotó hőseivé.” Innen aztán eljutott napjaink Magyarországáig. „Mi, romák és nem romák egy hazát, egy nemzetet alkotunk. Otthon a hazában pedig akkor lesz Józsefváros, ha mindenki valódi otthonra talál benne, és senkit sem penderítenek ki onnan, […] ha ugyanaz a jog és bánásmód jár mindenkinek” – mondta.
Végül pedig így zárta beszédét: „Ha ezt mind elfogadjuk, akkor saját erőnkből is képesek leszünk nagy dolgokra, éppúgy, mint a 48-as hősök.
Ne engedjünk a 48-ból és ne engedjünk a 8-ból!”
Ezután következett egy olyan ünnepi program, mely elég jól rímelt a polgármester beszédére, és amit – véleményünk szerint – nemcsak a szűk számú megjelentnek kellett volna látnia, hanem szélesebb tömegek okulására is szolgálhatott volna, ez pedig a Várkonyi Csibészek Itt a nyilam! Mibe lőjjem? című műsora volt.
A zenekar Ózd környéki szegregátumban élő roma gyerekekből verbuválódott 2017-ben, és a projekt idővel – bízvást mondhatjuk – az utóbbi idők egyik legszívmelengetőbb civil kezdeményezésévé nőtte ki magát. Képviselték már Magyarországot az Európai Parlamentben, felléptek sok-sok fesztiválon, külföldön, a Bajdázó együttes Lekapcsolom a villanyt című trackjének Csibészek-féle újragondolását pedig a Recorder című zenei portál egyenesen az „évszázad zenei feldolgozásának” nevezte –
történetük példaértékű társadalmi párbeszéd elindítása, a hátrányos helyzetű csoportok integrálása, a gyermekek tehetséggondozása szempontjából.
Ezek a roma fiatalok vágtak hát neki a 48-as ünnepi műsornak, és ennél jobbat elképzelni se lehetett volna: a fiatalok a szokásos árvalányhajas, néptáncolós-szavalós klisékből álló program helyett – aki a Magyar Nemzeti Múzeum előtt a miniszterelnöki beszédre ment, ilyet hallhatott – egy olyan friss, innovatív műsort rittyentettek Petőfi verseiből a térre, amitől minden jelenlévőnek mosolyra szaladt a szája, és életörömöt pumpált az ünneplésre összesereglettekbe.
Bizonyára senki nem hallotta még korábban a Nemzeti dalt a cigány himnusz (Zöld az erdő) dallamával, de a Csibészek előadásában mindez magától értetődőnek tűnt, mint ahogy az is, hogy Petőfi hiphop műfajban is interpretálható (Szájhősök). Kiderült, az Itt a nyilam, mibe lőjem botolóban is előadható, és a Farkasok dala is kiválóan szól R’n’B műfajban úgy, hogy még egy kis Hobo-behatás is befigyel közben. Az öt fiú (Ruszó Dominik, Boros Patrik, Makula Armandó, Csóka Dominik, Sárközi Szabolcs)
egészen kiváló műsort hozott össze,
pedig sok idejük nem volt a próbákra. A komplex, ritmusváltásokkal és néha páratlan ritmusokkal is megtűzdelt repertoár összeállítására az egyik mentoruk, Horváth Kristóf Színész Bob elmondása szerint mindössze négy próbájuk volt. „3000 kilométert tettek meg összesen a srácok, Békéscsabáról, Miskolcról és Ózdról jöttek fel Pestre próbálni úgy, hogy közben figyelnünk kellett a vonatmenetrendre is, hiszen estére haza kellett érniük.”
Mit is mondhatnánk ezek után mást, mint hogy a formációnak bőven van helye a nap alatt, ez a Petőfi-műsor pedig megérdemelné azt, hogy minél többen lássák, sőt az se lenne rossz, ha a jövő évi március 15-ére előrukkolnának egy Petőfi-lemezzel, és talán kijelenthetjük e helyt azt is, hogy mindenkinek üdvére szolgálna egy ilyen fejlemény!
A műsor után következett a pártok koszorúzása, amibe becsatlakozott a Magyar Szolidaritás Mozgalom, és Jámbor András szikrás politikus, parlamenti képviselő, a Párbeszéd parlamenti frakciójának tagja is.
A kerületi Fidesz egy nappal korábban koszorúzott ugyanitt.
Fotók: Mile Máté
