Puporka Elemér egy nógrád megyei kis faluból, Szirákról származik, 20 évesen ült vissza az iskolapadba, leérettségizett, és meg sem állt a diplomáig.
Powered by RedCircle
Szülei segédmunkásként dolgoztak, sosem vetette fel őket a pénz, de mindig jutott étel az asztalra. Hétvégenként a nagyanyjánál jött össze a család, voltak vagy ötvenen, ilyenkor együtt ettek és zenéltek. Ezek a legkedvesebb gyermekkori élményei. Még kiskölyökként a fáskamrában talált egy ütött-vert gitárt, aminek mindössze egy húrja volt. Azon kezdett el „cincogni”.
Az általános iskola befejezése után Pásztóra jelentkezett gimnáziumba, az volt a legközelebb, oda be tudott volna járni. A szülei nem akarták kollégiumba engedni, mert súlyos szívbeteg volt, a közelükben akarták tudni.
Nem vették fel Elemért a pásztói iskolába, így a barátaival a sziráki lovardához szegődött, ahol lovaglást tanított, de szerveztek lovastáborokat gyerekeknek és lovastúrákat felnőtteknek is. Közben rengeteget zenéltek, dalokat tanítottak a gyerekeknek, akik nagyon szerettek hozzájuk járni.
„Amikor az ember azt csinálja, amit szeret, annál nincs jobb. Az egy idilli világ volt számunkra. Azt gondoltam, ennél jobb sosem lesz.”
Több vendég is rágta Elemér fülét, tanuljon tovább, voltak, akik felajánlották, hogy támogatják is.
„Láttam abban rációt, amit az emberek mondtak. Én is gondoltam, hogy egyszer véget ér ez a kegyelmi állapot, és akkor ittmaradok a 8 általánosommal.”
Húszéves volt, amikor nyáron a tévében látta, hogy a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola diákokat toboroz. Barátja noszogatására felvételizett. Egy év elvégzése után átjelentkezett egy gazdasági szakközépbe, mert érettségit akart szerezni.
Agrármenedzser szakon tanult tovább az egyetemen, de időközben rájött, ez nem az ő világa, átjelentkezett művelődésszervező-kommunikáció szakra, diplomát is szerzett. „Kollégistaként létrehoztunk egy közhasznú alapítványt a barátaimmal, fesztiválokat szerveztünk. Küldetésünk volt, hogy a roma kultúrát minél több helyre elvigyük, megismertessük az értékeit, a romák történelmét, mert a magyar oktatásban erről egyáltalán nem esik szó. A hiányát már akkor is éreztük: itt egy 10 milliós ország, benne egy milliós kisebbség, mindenki tudja, hogy létezik a cigányság, de hogy kik ők, honnan jöttek, mi a kultúrájuk, erről semmi ismerete nincs az embereknek.”
Kapott ösztöndíjat, de az nem volt elég arra, hogy eltartsa magát. Arra törekedett, hogy olyan munkát találjon, amit szeret is. Így kötött ki az Alföldi utcai Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ), és itt jött rá, nagyon is ért a gyerekek nyelvén, és gyerekekkel akar foglalkozni.
Ezután vették fel a Deák Diákba pedagógiai asszisztensnek, ahová az akkori igazgató, Várnai Zsuzsa kimondottan roma férfit keresett a tantestületbe.
Hogy mennyire megterhelő a feladata, hogyan éli meg mindennapjait az iskolában, szerinte miért fontos az iskolába járó gyerekek mindegyikét ismerni, mit jelent a valóságban a differenciálás, és mit jelent számára a megbecsültség érzése, adásunkból ez is kiderül.
Sőt, Elemér még egy dalt is játszott nekünk! Hallgassák szeretettel!
Kolonics-Imre Zsófia podcastja a fenti lejátszás gomb megnyomásával meghallgatható, de podcastjaink elérhetők a Spotify, az Apple, és a Google rendszerében is – iratkozzon fel rájuk kedvenc platformján.
