Elég volt a költözésből

A felújított 37 négyzetméteres napfényes lakásban egy kisebb és egy nagyobb szoba van, a konyha nem túl nagy, de van hozzá egy kis ebédlőrész, a fürdőszoba és vécé egy helyiségben kapott helyet. A burkolatok színe és mintája visszafogott, a falak fehérek, még érezhető a festékszag. A lakást takarosan berendezték, már csak a személyes holmik hiányoznak, hamarosan azokat is átviszik, mondta a házigazda Zsolt, miközben biztatott, nyugodtan nézzek körül a lakásban.

„A fiúk nagyon örülnek, hogy saját szobájuk lesz. De főleg azért örülnek, mert ők is tudják,

– mondta Zsolt párja, Renáta, aki legkisebb, még karonülő gyermeküket próbálta altatni. Tíz évre szerződik velük az önkormányzat, Renáta abban bízik, hogy maradhatnak azután is, többé már nem szeretne költözni.

Néhány éve bántalmazó férje elől menekítették a családját, Renáta ikreivel védett házba került. Az alsó osztályt megkezdő fiai fél éven át nem járhattak iskolába, ő sem tudott dolgozni, hogy tudjon rájuk vigyázni. Mikor kisimult körülötte a helyzet, megismerkedett új párjával, Zsolttal. A férfi Teleki téri albérletébe költöztek össze. A plusz három fő beköltözése miatt a főbérlő harmincezer forintot emelt a lakbéren, amit nehezen tudtak kigazdálkodni, ráadásul a fűtést is ő szabályozta, gyakran letekerte még télvíz idején is. „Olyan hideg volt sokszor, mint a jégveremben. Kijött a családsegítő, és azt mondta,

Felvették őket a Családok Átmeneti Otthonába (CSÁÓ), ott éltek két éven át. A fiúk bekerültek a közeli iskolába, ahol egyre szebb eredményeket érnek el, Renáta is hamar talált munkát, ahol megbecsülték, Zsolt pedig két állást vállalt, hogy gyorsabban jussanak előrébb. Közben a családjuk is bővült, a legfiatalabb családtag immáron hét hónapos, aki, míg édesanyja mesélt nekem, el is aludt.

Egyről a kettőre

„Amikor az ügyfelek bekerülnek hozzánk, mindig elmondom, hogy ez itt a kezdőpont. A lehetőség adott, lehet felfelé építkezni: van idejük rá, hogy anyagilag megerősödjenek és az életüket egyenesbe hozzák. Renáta hozzáállása, annak ellenére, hogy sok mindenen keresztülment, határozott volt, és bizakodó, már a felvételi interjún

és aztán aszerint haladt is” – mondta Remecz-Tolnai Viktória, a család gondozója, a józsefvárosi Családok Átmeneti Otthonának munkatársa.

A vendégeket várva – többen érkeztek az önkormányzattól, a Habitattól, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központtól és a Fővárostól –, az ünnepi beszédek előtt elegyedtünk szóba. Olyannyira otthonosan mozgott (segített befektetni az ágyba az alvó kisfiút édesanyjának), azt hittem, ő is családtag. A beköltözés után

ami neki „örömteli vállalás”, mondta. „Azok a családok, akik fel akarják építeni az életüket, mindent megtesznek érte, és az első pillanattól kezdve mindenben együttműködnek. Jó látni, hogy sikerül nekik előrelépni.”

Az állam kifalcolt

A Habitat Második Esély projektje, amelyben két, lakhatatlan állapotú, józsefvárosi önkormányzati bérlakást újítottak fel a Családok Átmeneti Otthonában élő, kisgyermekes családoknak – nem mellesleg lehetővé téve ezzel számukra, hogy alacsony lakbér mellett, biztonságos, megfizethető lakhatáshoz juthassanak –, 2023-ban nyert a Fővárosi Szolidaritási Alap (FSZA) pályázatán.

A Habitat projektjében szereplő két lakás közül az elsőt idén februárban adták át. A Lujza utcai lakás ünnepélyes átadóján is ott voltunk, itt számoltunk be róla:

A lakhatási, közösségépítési, akadálymentesítési és más társadalmi célú projekteket támogató, egyébiránt a Fővárosi Szociális Közalapítványhoz (FSZKA) tartozó program már több Józsefvárost érintő kezdeményezést is felkarolt az elmúlt években.

„Bár a forrásunk nem elegendő minden igény fedezetére, igyekszünk úgy elosztani a támogatásokat, hogy azok

– mondta Büttl Ferenc, az FSZKA ügyvezetője, aki ugyanakkor azt is látja, a támogatásuk csak részmegoldás, „csepp a tengerben”, „nagyon-nagyon sok a feladat a lakhatási szektorban, amit el kell végezni az új kormánynak”.

Hivatalának hitvallása, hogy „nincs emberi méltóság igazi otthon nélkül, a méltó lakhatás pedig minden más, az élethez fontos dolognak az alapja”, és a munkát ennek szellemében végzik, mondta Pikó András polgármester. Ám szerinte sem elég az, amit akár az önkormányzatok vagy a civil szervezetek tehetnek a rászorulókért: olyan kormányzati politikára van szükség, ami megoldja a lakhatási válságot is.

Hogy a civil szféra mennyit költ a rászorulók lakhatására, arra nincs statisztikai adat, nehéz is meghatározni, egyáltalán mit értünk a lakhatás támogatása alatt – ez lehet akár egy lakás részleges vagy teljes felújítása, a lakhatás költségeihez való hozzájárulás és számos más segítség is – véli Illyés Tímea szociálpolitikus, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezetője. A szervezet évről évre követi, hogy a kormányzati költségvetésből mekkora részt fordítanak lakhatásra, és a kiadások mennyire segítik a lakhatási szegénységben élőket. A vizsgálat során arra jutottak, hogy a jelenlegi lakáspolitikai eszközökből szinte teljesen hiányoznak azok a támogatások, amelyek kifejezetten rászorultsági alapon segítenék a legnehezebb helyzetben élőket.

„Az elmúlt másfél évtizedben minimális összeget költött az állam lakhatásra. Ám a nagyobb baj az, hogy ennek az összegnek csupán

A koncepció ugyanis az volt, hogy az állam a lakhatási támogatásokat a népesedéspolitikai célok szolgálatába állította, és nem a rászorultság volt az elsődleges.”

Önkéntesség, előtakarékosság, felújítás

Renátáék a CSÁÓ szakmai vezetője és a családgondozó, Remecz-Tolnai Viktória ajánlásával kerültek a Második Esély programba. Manapság nagyon nehéz hosszú távú lakhatáshoz jutni, ezért, ha adódik egy pályázati lehetőség, nehéz dönteni, melyik családot javasolják, mondta a családgondozó. „Az ember mindenkinek jót akar. Könnyebbség, hogy van egy kritériumrendszer, aminek meg kell felelni. Reniék minden egyes szempontnak megfeleltek.”

A család nyert a pályázaton, be is költözhettek már új otthonukba, amit ők rendeztek be. „Az otthonban volt előtakarékossági program. Minden egyes hónapban félre tudtunk tenni valamennyi pénzt. A bútoroktól kezdve a karnison keresztül, az ágyneműn át, mindent abból vettünk meg.”

A Habitat Alapítvány a felújítást a szakemberek és vállalkozók mellett önkéntesekkel végezteti, „de fontos kiemelni, hogy ebben a projektben az édesapa és testvére is tevékenyen részt vett” – mondta Farkas Zoltán terepi programvezető. „Vagyonőri végzettségem van, két helyen dolgoztam, de értek a kőművességhez is.

Mi húztuk újra az egyik falat, vakoltunk és gletteltünk is a lakásban” – erősített rá Farkas kijelentésére Zsolt. A felújítás során kicserélték az aljzatot, új víz- és hőszigetelő réteget kapott, az oldalfalakat is újravakolták, a szellőzés miatt áteresztő réteget is kapott. A fürdőszobát újraburkolták, a fűtést modernizálták, megújították a villamosvezetékeket is, hűtővel, gáztűzhellyel és mosógéppel szerelték fel a lakást.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf