Rögtön a választások után adott interjút lapunknak, azóta eltelt egy kis idő. Bizonyos szempontból sok idő. Sok minden változott fél év alatt?

Rengeteg minden változott. A kilencvenes rendszerváltás környékén volt ilyen intenzív a parlamenti munka, de azt gondolom, még azt is meghaladjuk. Már most rengeteg dolgot értünk el, akár csak a média függetlenségét nézzük, vagy a várva várt „Út a börtönbe” programot, aminek lehet látni már az első eredményeit.

Azért még nem az eredményeket, legfeljebb az első lépéseket.

Lépésről lépésre, ahogy szoktuk mondani. Siralmas állapotban lévő költségvetést örököltünk: 4000 milliárd forint hiányzott a kasszából a várakozáshoz képest: 3,8 százalékos hiánnyal tervezte a Fidesz-kormány ezt az évet, ehhez képest 8,5 százalékból 7,8-at próbálunk csinálni. Hazahoztuk az uniós pénzeket, bár erről is van polemia, hogy még nincsenek hazahozva, de már úton vannak. Igyekszünk a társadalom minden szegmensében eredményeket elérni. Itt az én felfogásom szerint lassabban haladunk, de a minimálnyugdíj négyszeresére emelése (28.500 forintról – a szerk.) erős üzenet a társadalomnak. Fontos a gyermekek iskolakezdési támogatása, ami 400 ezer gyermeket érint. Mindeközben rengeteg pénzt spóroltunk az állam működésén, és megállítottunk rengeteg fideszes céghez köthető túlárazott, pazarló állami szerződést, és feljelentéseket is kellett tennünk számos esetben.

Megszoktuk az elmúlt 16 évben, hogy gombnyomó automaták ülnek a Parlamentben. Most rá lehet erre cáfolni, hiszen lesznek olyan ügyek, ahol el kell dönteni, hogy a miniszterelnökével van-e, vagy a választóival.

Sokszor ér minket az a vád, hogy bemegyünk és csak gombokat nyomkodunk, de azt azért tudni kell, hogy a frakcióüléseken komoly viták zajlanak. Nyilvánvalóan bizonyos pont után a pártfegyelmet tartanunk kell, de arról biztosítani tudom a választókerületi lakosokat, hogy ádáz viták zajlanak a frakcióüléseken. Vannak témák, amikbe kőkeményen beleállunk.

Most például mibe?

Itt van egy X. kerületi ügy. Három nappal a választások előtt a Fidesz kiemeltté tett bizonyos beruházásokat transzparencia nélkül, a társadalmi részvételiség teljes kizárásával, és az önkormányzati vagyon elherdálása is felmerült gyanúként. Ezeket nem engedhetjük.

De elébe megyek a kérdésnek, biztos fogunk vitázni a parkolásról. Lesz egy találkozóm a polgármester úrral, fogunk beszélni nemcsak a parkolási helyzetről, illetve ezzel kapcsolatos pénzügyi dolgokról, hanem a szolidaritási hozzájárulásról is. Ha a parkolást nézzük, akkor a díjbevétel minden esetben az ott élők biztonságát, fejlődését, környezetét kell hogy támogassa. Ebben szerintem nem lesz közöttünk vita.

Vita abból lehet, hogy mi szolgálja a kerületi lakosok érdekét.

Így van. Romantikus analitikusnak tartom magamat. Akkor szeretek megalapozott és egyértelmű álláspontot kialakítani, amikor látom a számokat. Üdvözítő lesz a számok ismeretében beszélgetni a polgármester úrral, mert nem tisztán politizálni kell. Ha a kerületnek van teszem azt 2,5 milliárd forint bevétele, és mondjuk 1,5 milliárd forintba kerül a rendszer üzemeltetése, így marad egymilliárd forint eredmény, akkor azt kell megnézni, hogy amennyiben megszületik az a törvény és kormányhatározat, ami ezt a tevékenységet fővárosi illetőségbe sorolja, akkor a főváros képes-e arra, hogy egymilliárdnál nagyobb értéket állítson elő a kerületnek. 

Nem is ez volt a vita tárgya, hanem az egésznek a váratlansága, illetve az, hogy az érintett önkormányzatokat, a 2027-es költségvetésüket húsba vágóan érinti ez a hirtelen változás.

Hogyne. A szolidaritási hozzájárulással együtt, ez már egy jelentős, nagyjából tízszázalékos tétel, ami szemmel jól látható összeg. De azt is látni kell, hogy a kormány és a főváros végre elkezd együtt dolgozni. Mindenféleképp szüksége van egy erős Budapestnek egy nagyon erős Fővárosi Önkormányzatra és mellette a helyi önkormányzatokra. Az is biztos, hogy nem lehet párhuzamos munkát végezni, ez sem időben, sem költségvetési oldalról nem optimális.

Most ennek kialakulásáról van szó, és mint minden újszülöttnél, itt is megvan az aggodalom, hogy minden rendben lesz-e. Ha kiderül, hogy ez bármilyen oknál fogva hibás döntés, a Tisza egészen biztosan be tudja látni, hogy rosszul döntött. Azt se felejtsük el, hogy egy Parlament elé sem került törvényjavaslatról van szó, és én mindent el fogok követni annak érdekében, hogy az általam képviselt kerületek hallathassák a hangjukat. Ezért is megyek egyeztetésre a polgármesterekkel, és fogok tenni javaslatokat azzal kapcsolatban, hogy az aggályokat, a félelmeket el tudjuk oszlatni. Ez a legfontosabb feladat, mert Pikó András és Rózsa András is elégedett lesz, ha egy biztonságos, jól kiszámítható, és a kerület számára teljesen egyértelmű előnyöket produkáló rendszert tudunk létrehozni. 

Az elmúlt hat-hét évben a nem fideszes települések vagy városok ár ellen úszva próbáltak megmaradni. Április 13-án mindenki azt hitte, hogy most már tök jó lesz, ehhez képest amolyan nesze, sánta itt egy púp is módon élik meg a kerületek ezt az egész történetet.

Abszolút át tudom érezni. Elképzelhetőnek tartom, hogy ha ott ülnék, hasonló érzések lennének bennem. Nyilván a polgármesterek látják a számokat, de mindenki számára az a legfontosabb, hogy a választópolgárok profitálhassanak a rendszerből. Szerintem nagyon erős szakmai érvek kellettek ehhez a döntéshez. Biztos vagyok benne, hogy éles vita lesz a frakcióban, illetve a bizottsági üléseken is. Abban bízom, hogy a számokat egy kicsit jobban megismerve én is fogok tudni pró és kontra érvelni, vagy adott esetben megnyugtató választ adni a polgármestereknek.

Mi a helyzet a szolidaritási hozzájárulással? Azt nyilván senki nem várta, hogy 2026. október 1-jén ez ki lesz vezetve a rendszerből, mert azért ez elég jelentős összeg. Mennyire komolyak azok a viták, amelyek a szabályozás jelentős átalakításáról szólnának?

A Tisza azt ígérte, hogy a szolidaritási hozzájárulás mértékét és struktúráját csökkenti, illetve megváltoztatja. Budapest adja az ország GDP-jének 40 százalékát, és az összes kerület, plusz a Főváros együtt közel 200 milliárd forintot fizet ki, ami a teljes elvonás fele. Ez biztos túlzó. Bízom benne, hogy lépésről lépésre csökkenni fog, tízszázalékos csökkenés esetén például.  Józsefváros esetében ez a hárommilliárd forint fizetési kötelezettség mellett 300 millió forint megtakarítást jelenthet.

Az őszi adócsomagban már benne lesz egy többéves terv a hozzájárulás átalakítására, vagy most lesz valami, a többi meg majd jövőre?

Ilyen mélységben nem ismerem a jelenlegi költségvetési terveket, a következő néhány hétben tárgyaljuk. Október végére le kell rakni az első terveket, majd novemberben következik a parlamenti vita. Bízom benne, hogy ott lesz a szolidaritási hozzájárulás kezelésének iránya.

Az önkormányzati törvény átalakítása is napirendre tud kerülni ősszel, vagy az hosszabb folyamat lesz?

Ezzel kapcsolatban nincs információm. 

Azért gondoltam, hogy talán ez most nem kerül elő, mert elég fajsúlyos kérdéseket kell eldönteni finanszírozásról, bevételekről.

A Tiszánál nagyon fontos törekvés visszaadni az önkormányzatok autonómiáját. A Fidesz erősen dolgozott azon, hogy például a Fővárost kivéreztesse. Ennek politikai oka volt, tudták, hogy az akkori ellenzék egyik legerősebb tábora a Főváros. Biztosan volt olyan elképzelés, hogy ha a fővárost tudják zülleszteni, és ezt rá tudják kenni az éppen ellenzéki városvezetésre fővárosi és helyi szinten is, akkor ez az ellenzék gyengülését hozhatja magával, illetve a Fidesz erősödését.

Pont a fordítottja történt.

Elmérték, vagy elkalkulálták magukat. Mi ezzel ellentétes utat szeretnénk bejárni. Én mélyen hiszek az önkormányzatiságban, nem ok nélkül alakult ki ez a rendszer, de reformokra van szükség. Nem véletlenül vezettük be a mandátumkorlátot az országgyűlési képviselőknél: egy idő után nem tud az ember kifelé gondolkodni a dobozból. Ha nem is pont ezen a téren, de az önkormányzatoknál is kell egyfajta rugalmasság, hogy az újat el tudják fogadni. De a Tiszának egyértelműen pozitív és előremutató szándékai vannak.

A kampány során ismerte meg a választókörzetét, ezen belül a Századosnegyedet. Azóta is járja ezt a vidéket?

Folyamatosan, anélkül nem lehet. Ezt is ígértem, azaz, hogy nem leszek „eltűnő képviselő”, akit csak a kampányban látni a kerületben, és ezt komolyan is veszem. Azokkal a dolgokkal igyekszem foglalkozni, amiket törvényhozás szintjén, vagy a kormányzat munkájának ellenőrzése révén tudunk pozitív irányba elmozdítani. A Századosnegyedben itt van például az MTK focicsapata. Velük is keressük azokat a megoldásokat, amikkel akár együtt tudunk tenni a választókerület ezen szegletéért. Akár a MÁV-területek rendbe szedésével, kerítéspótlásokkal, tisztasággal, közrenddel, közbiztonsággal. De ez már belügyminisztériumi kérdés is. Nagyon erős az elvárás a társadalom irányából, hogy legyen közbiztonság, a drogproblémákat kezelni tudjuk. Látni kell, hogy az elmúlt 16 év ügyeit nem lehet azonnal helyrehozni, főleg nem ilyen költségvetési lyukkal, főleg nem úgy, hogy a rendészeti állomány megbecsülése szinte semmivé porladt. Az a társadalmi felelősségvállalás alfája és ómegája, hogy mindenki a hozzá méltó életet élhesse, és ne kelljen elszenvedni azokat a környezeti ártalmakat, amelyeket adott esetben a korábbi kormány hibás döntései eredményeznek. Ez probléma a VIII. kerületben, ugyanúgy a X.-ben, sőt most már a XIV. kerületben is, és ezt mindenféleképpen artikulálni kell mindaddig, ameddig ennek nem lesz kézzelfogható eredménye.

Mi lenne a kézzelfogható eredmény?

Ha a rendészeti állomány megbecsülése, az életpályamodell helyreállítása révén létszámban tudna gyarapodni, már rengeteget segítene. De a drogproblémánál alapvetően az okokat kell tudni kezelni, az odavezető utat. Ez viszont nyilvánvalóan kormányzati ciklusokon átívelő feladat. Mi vezet oda, hogy valakiből szerhasználó legyen? Családi esemény, akár egy válás, munkahely elvesztése, egy anyagi rossz döntés, lehet pszichiátriai probléma. 

Vagy az állami gondozásban eltöltött évek.

Igen, és akkor máris a gyermekvédelemről beszélünk. Többször jártunk már a VIII. kerületi átmeneti anyaotthonban. A szigetek és a civilek összefogásával festményeket vittünk, hogy az üres fehér falak helyett vidámabb legyen kicsit a környezet. Ez apróság, de valami. Persze nekem képviselőként az a legfontosabb, hogy a költségvetésben megtaláljuk azokat a forrásokat, amik lehetőséget nyújtanak egy egészségesebb, kulturáltabb gyermekvédelem kialakítására, a hajléktalanság kezelésére és megelőzésére. Bódis Kriszta szokta mondani, hogy a szegénység újratermeli önmagát. Ez egyrészt igaz, másrészt ez olyan fotel, amibe könnyen belekényelmesedik az ember: nem tudunk mit csinálni, a szegénység újratermeli önmagát. De a képviselőtársam a Van Helyeddel bebizonyította, hogy egy generáció alatt ki lehet törni a szegénységből. Odafigyelés kell, pénz, akarat, szív és képesség. 

Hosszú évek alatt. Ennél azért türelmetlenebbek az emberek, nem?

A magyarok türelmetlenek. Bár most mindenki az. Strasbourgban nincs tüntetés felgyújtott és felborított autók nélkül, ehhez képest a magyarok türelmesebbek. De hozzánk is eljutnak azok a hangok, hogy jó lenne, ha most már valamit csinálnánk, és nem kéne az eldobott tűkön átsétálni a MÁV területen az MTK-focipálya és foci-akadémia mellett. És ugyanígy van a X. kerületben is. Az egyik legnagyobb bűne az Orbán-kormánynak, hogy egyszerűen elfordították a fejüket, direkt hagyták, hogy ez egyre rosszabb legyen. A tüneti dolgokat lehet gyorsan kezelni, ha van pénz. Ha meglesz a gazdaságban a nyitottság, beruházások indulnak, a kis- és középvállalkozások be tudják indítani a gazdaságot, és el tudunk érni 3-4 százalékos folyamatos növekedést, akkor biztos, hogy lesz rá pénz. Egy százalék GDP-növekedés körülbelül 500 milliárd forintot tud hozzáadni az állami költségvetéshez, abból rengeteg dolgot lehet csinálni. Ehhez képest 20-60 ezer milliárd forint az az összeg, ami a Fidesznél mondjuk úgy, elporladt. Korrupció, lopás. Nem szeretnék a múltra mutogatni, mert abból nem lesz fejlődés, de emlékeznünk kell minden pillanatban arra, mi az, amit nem akarunk újra. De én inkább építkezni szeretek. 

Itt van mit építeni. Ha megnézzük a statisztikákat, akkor Józsefvárosban halnak meg viszonylag legfiatalabban a polgárok Budapesten. Az egészségügyi állapot, az iskolázottság is sokkal rosszabb, mint mondjuk a csúcs XII. vagy II. kerületben. A ciklus végére mi lenne az a felzárkózási szint, amire azt mondaná, hogy ez rendben van?

Az országos átlagot meghaladó. Egy rangsorban bármilyen mutatóban hátul lévő kerületnek nem elég az átlagos felzárkózás, erősebb kell. Minden mindennel összefügg. Az oktatásbeli hiányosság hat a munkaerőpiacra, az a foglalkoztatásra és jövedelemre, majd az egészségre, ami a halálozást fogja a legvégén kicsúcsosítani, ettől tragikusak, szomorúak a statisztikák. Egész Európában hátul kullogunk. Folyamatosan fogy a nemzet, amelynek oka a csökkenő születések száma mellett a korai halálozás, illetve az elöregedő korfa is. Ez megint csak olyan dolog, amit nem fogunk tudni ciklus végére megváltoztatni. De ha megvan a pozitív irány, én már elégedett leszek.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf