A Gitáros Családi Nap egyik fő szervezője, Török Tibor gitártanár, a zeneiskola igazgató-helyettese elmondta, hogy 2019 májusában az első családi napot a hagyományteremtés szándékával rendezték meg. A covid-járvány közbeszólt, a második alkalomra csak most kerülhetett sor. „A találkozó apropója, hogy

közösséget hozzunk létre a szülőkkel, mert az ő segítségükre mindenképpen szükségünk van ahhoz, hogy sikerrel taníthassuk a gyerekeiket.

A mai szereplésük nem vizsga – az a jövő héten lesz –, hanem felszabadult együttlét velük, a szüleikkel és a tanárkollégákkal.”

A covidos lezárás időszaka nemcsak a fellépésektől eleső zenészeknek volt fájdalmas, a zenetanulóknak is gondot okozott, hiszen a nyilvános szereplést is gyakorolni kell. „Először ők szerepelnek a színpadon, ami nagy kihívás egy gyereknek, hiszen egyedül kiülni és közönség előtt játszani, az bizony izgalmakat tud okozni” – mondta Török. A nap programjában, ami délután 3-tól egészen 6 óra utánig tartott, a szóló bemutatkozásokat humoros csapatjáték és „teremkeresztelő” követte, végül a tanárok és diákok közös gitárzenekari hangversenyével zártak. Volt vendéglátás is a szülők együttműködésével, éhes, szomjas senki nem maradt.

Bátran játszottak

A zeneiskola díszterme izgatott emberekkel telt meg. A szülők büszkeséggel vegyes izgalommal lesték gyermekük bemutatkozását, a gyerekek a hangszerüket szorongatva vártak sorukra, az öt gitártanár pedig visszafogottan ült az első sorban, de azonnal ugrottak, amikor a tanítványuknak segíteni kellett. Némelyeknek játék előtt behangolták a gitárjukat, másoknak a kottákat rendezték el, mutatták az utat a színpadi lépcsőhöz, helyére húzták a széket –

sok apró jele volt annak, mennyire együtt vannak velük.

Néhány esetben gitárjukkal kísérték is a tanítványt. A legkisebb tanuló talán nyolcéves lehetett, a legnagyobb felsős gimnazista. A kicsik némelyike egyszerű népdalokat játszott, néha még a hangokat keresve, talán mindössze pár hónapnyi tanulás után, a nagyok zeneileg szépen megformált, többszólamú darabokat adtak elő. Még ők is megtorpantak néha, de ez itt nem volt hiba, bátran megmutatták a felső határát is a tudásuknak.

Mellettem ült egy 11 éves fiú a sor szélén, hogy könnyen ki tudjon menni, ha szólítják. Öt éve tanul gitározni Sebestyén tanár úrtól. „Nem vagyok megijedve, játszottam már emberek előtt” – válaszolta kérdésemre. Klasszikus gitározást tanulnak, de a darab, amit előad, tulajdonképpen már dzsessz, amit szeret játszani, tette hozzá. A Slow blues többszólamú – dallam, akkordok, basszus –, meglehetősen virtuóz darab volt, amit meggyőzően adott elő, jó volt hallgatni.

Mestere, Sebestyén Gábor is elégedettnek látszott. Elsőre egy kicsit furcsa volt, hogy a tanárok milyen komolyak, mennyire mellőzik a látványos megnyilvánulásokat, inkább egy kézmozdulattal, tekintettel, finom mosollyal jelzik az elismerésüket. Ám amikor segítettek, együtt játszottak a diákjukkal, akkor látszott, hogy valójában kollégának tekintik őket, akiknek ugyan van még mit tanulniuk, mégis a kezdettől zenésztársak.

Szendrey szelleme

A gitáros nap egyik eseménye a Szendrey-Karper Lászlóról elnevezett terem avatója volt. A világjáró gitárművésznek köszönhető a magyarországi gitároktatás megteremtése alap, közép- és felsőfokon egyaránt. Szendrey egyébként Józsefvárosban járt iskolába, a régi Fazekasban végzett a Rigó utcában, aminek a háború vége előtt még mint bencés gimnázista lett a tanulója.

Az öt tanár három generációt képvisel. Mosóczi Miklós maga is Szendrey-tanítvány, az akadémián tanított mellette, és több mint 20 éve alsó fokon oktat a Józsefvárosi Zeneiskolában is. Az ő tanítványa Török Tibor és Sebestyén Gábor. A két fiatal, de szintén magasan képzett tanár – Bress Bálint
és Lénárt György – már az új generációt képviseli.

Patinás az iskola

Katona Gáborné Malmos Edit, a zeneiskola igazgatója – egyébként szolfézst tanít – szerint a zene nagyon sokat ad az embernek, és

ugyan manapság nem könnyű zenészként elhelyezkedni, de tanulni mindenképpen megéri.

Húsz éve költözött a zeneiskola az egyik felébe a Nap utcai szép Ybl-háznak, amit az Első Pesti Bölcsőde Egylet emelt 1875-ben.

Ide csak a fele fér el a több mint 500 zeneiskolásnak, ezen kívül még 7 általános iskolában van telephelyük. Nem is a gitár, hanem a zongora a legnépesebb tanszak, de tanítanak még blockflőtét, cimbalmot, fuvolát, gordonkát, hegedűt, klarinétot, éneket, nagybőgőt, basszusgitárt, oboát és ütőhangszereket is. Az oktatás része a szolfézs és a zenetörténet, zeneirodalom is.

Az igazgató szerint elkélne több gyakorlás is a zenéhez, leterheltek a gyerekek. A zenetanulás sok-sok évig is eltarthat, gyereknek, tanárnak, szülőnek egyaránt kitartásra, türelemre van szüksége a sikerhez, de zenélni csodálatos. feledteti a fáradalmakat.

A épületet húsz éve újították fel, de még (vagy már) volna mit javítani rajta, a mellékhelyiség mennyezete például alá volt dúcolva.

Nyitókép: Huszár Bogi