Powered by RedCircle

„1989-ig a háborúnak ez a része tabusítva volt”, mondja Pető Andrea történész, a társadalmi nemek kutatója, vagyis nem lehetett beszélni arról, amit sokunk anyja vagy nagyanyja átélt Budapest 1944–45-ös ostroma alatt, és súlyosan meghatározhatta későbbi családi viszonyaikat, a gyerekeik életét, a saját viszonyukat önmagukhoz, a testükhöz, az érintéshez, az élethez. A kommunista fordulat lehetetlenné tette, hogy a Vörös Hadsereg katonáiról rosszat mondjanak, holott rengeteg család őrizte a történetet, ennek ellenére a feldolgozás csak sokkal később kezdődhetett meg, és még egyáltalán nem járunk a végén.

Pető Andreával Budapest ostromának nyolcvanadik évfordulója kapcsán beszélgettünk a tömeges erőszakról, illetve a frissen debütált Kislányom, mondd, hogy nem igaz című színdarab apropóján, melyet a Jurányi Házban mutattak be tavaly decemberben. A színdarab Polcz Alain és Gyarmati Fanni visszaemlékezése alapján készült Gardenö Klaudia rendezésében, felidézve és plasztikusan leírva a folyamatosan ismétlődő nemi erőszakot 1944 és 45 telén.

magyarázza Pető Andrea, mert eleve nehéz kategorizálni, mi számít egynek ebben a témában. A történész azt is hozzáteszi, hogy a vasfüggöny másik oldalán természetesen éppen a szovjet katonák által elkövetett erőszakról beszéltek szívesen, míg az amerikai katonákét nem emlegették, és például Magyarországon nemcsak a szovjetek erőszakcselekményeinek említése volt tiltólistán, de a magyar hadsereg Romániában vagy a Don-kanyarnál elkövetett, valószínűleg hasonló ügyei sem lehettek témák. 

Ennek ellenére Pető Andrea felhívja a figyelmet arra, hogy „ez egy velünk élő trauma”, amit senkinek sem szabadna politikailag kisajátítani. Főként, hogy az erőszak folyamatosságot eredményez, folytatódik a családok életében, és az élmények, a trauma, az elhallgatás ott van a testekben.

Az adásból kiderül még, hogy

• miért beszélnek úgy a nők a nemi erőszakról, mintha csak látták volna, 
• miről szól valójában az erőszak, mennyi köze van a szexhez, és mennyiben valami teljesen máshoz,
• mit tett az emlékezetpolitikával az illiberális fordulat, milyen keretekben szokás értelmezni a nőkkel történt traumát? Miért tekintik egyesek ezt „áldozatnak”, és jó-e, hogy így tekintik, 
• a 44–45-ös események hogyan határozzák meg a mi életünket is, 
• hogyan kapcsolódik az erőszak kérdése a női reproduktív jogokhoz.

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésről – Spotifyon, Apple Podcaston vagy YouTube-on!