Veres Olivér kalapszalonja a Baross utcában, a Szigony utca torkolatánál található. A kis üzlet kirakata elegáns kalapokkal hívja fel magára a figyelmet. Bevallom, azt gondoltam, hogy a szalon látogatói főként ősz hajú, piros ajkú idős hölgyek vagy szikár, ballonkabátos urak, akik egy korábbi kor időgépéből lépnek elő. Ám ahogy leültem beszélgetni Veres Olivérrel, rá kellett jönnöm, a szalon vonzza az igényes stílusban öltözködő fiatalabbakat is.

A Veres kalapszalon története Józsefvárosban 1975-ben kezdődött. Ekkor vette meg a tulajdonos édesapja, Veres Tamás – az üzlet bejárata fölött még jelenleg is az ő neve látható – és felesége a már korábban is kalapboltként működő üzlethelyiséget. Veres Olivér szerint pusztán a véletlenek szerencsés összjátékának köszönhető, hogy a kerületben nyílt meg az üzlet, de azóta a család oszlopos tagja a fogyatkozó józsefvárosi kézműveseknek.

Mi sem bizonyítja jobban az elismertséget, mint a falon található Józsefvárosi Aranykoszorú kitüntetés. 2014-ben adományozta az önkormányzat Veres Tamásnak és nejének.

A nyitás idejében, az 1970-es, 80-as években még kicsit más volt a kalapipari „szcéna”, mint manapság, amikor egy kezünkön megszámolhatjuk a fővárosban működő kalapüzleteket. Akkoriban csak a Baross utcában legalább 3-4 kalapüzlet volt található.

„Az emberek különösen szerették édesapám üzletét, aki nemcsak jó kereskedő volt és minőségi termékeket állított elő, hanem mindig volt néhány vidám szava is a vevőkhöz.” Igyekezett tájékozódni a szakmában, rendszeresen olvasta a divat- és kalapújságokat, igyekezett ellesni és az üzletben megvalósítani a legújabb kalaptrendeket.

Téved, aki a kalapos szakmáról azt hiszi, hogy afféle női munka. „A kalapkészítés formázási része igen kemény fizikai munka” – mondja Veres Olivér. Egy sűrű anyagot – ami általában nemez, azaz különböző állatok szőréből összesűrített anyag – kell keményítővel átgyúrni, majd gőz alatt lágyítva formázni. „A férfikalapok készítésére még hatványozottabban igaz ez, hiszen azok általában erősebb, vastagabb anyagból készülnek.”

Ez hívhatta életre a masamódokat. A masamódok, azaz a kalapos hölgyek megvásárolták a kalap alapanyagát, azonban nem maguk formázták, hanem bérmunkában megformáztatták, majd ők díszítették. Veres Tamás is dolgozott masamódoknak a 70-es és 80-as években. A maszekolás már megengedett volt, mégis rendszeresek voltak az ellenőrzések a tanácstól, és az alapanyagok beszerzése is központosítottan történt. Manapság már a kalapos szakma oktatása is nem létezőnek tekinthető, ami nyilván kihat a kalaposműhelyek számára. A másik gond, ami sok mestert lehetetlenített el, az olcsóbb, főleg távol-keleti termékek tömeges beáramlása.

Veres Olivér édesapja 2019-ben vonult vissza, a fia vette át az üzlet irányítását és a kalapok készítését. Nem érte váratlanul a feladat, 1990-ben rögtön az érettségi után érkezett a szakma fortélyait eltanulni. „Számomra nem is volt sose kérdés, hogy ezt szeretném csinálni.”

Az üzlet vevőköre vegyes, kerületi, vidéki vagy éppen külföldi vásárlóik is vannak. Már Salt Lake Cityből vagy Katarból érkező vendégnek is adott el kalapot, de készített már megrendelésre kisgyermek számára is fejfedőt. A hagyományos kalapok mellett szintén népszerűek az ún. sapka-kalapok, amelyeket egyszerűbb kezelni, vagy akár utazás közben szállítani. Van egy visszatérő vevője: az úrral még nem találkozott személyesen, általában e-mailen rendel tőle. Már elkészítette neki egy Bruce Willis által megformált karakter kalapját, vagy éppen a Sylvester Stallone-féle Rocky kalapját is.

Veres Olivér a jövőjét a kisvállalkozói szférában képzeli el, folyamatosan képzi magát, új fazonokat talál ki. A kisipari kalapkészítés ma már retró tevékenység, a minőséget értékelik a vásárlók. Főként ez lehet az oka, hogy a változások ellenére még működnek. És talán ez segít, hogy még legalább ugyanennyi évtizedig fennmaradhassanak.

Fotók: Marton Réka Zsófia