Májusban bemutattuk, hogyan telt meg élettel hat üresen álló önkormányzati üzlethelyiség a Nyitva! Népszínház Fesztivál ideje alatt, mostanra pedig kiderült, hogy kik azok, akik itt is maradtak. A nyolc pályázóból végül csak hárman folytatják: Balogh Mónika ólomüveg műhelye kézműves foglalkozásokkal, a Chewbabka helyben sült babkával és kávéval, illetve a Moduláris Kollektíva vendéglátó egysége közösségi és kulturális térként várja az embereket, mind a Nagy Fuvaros utcában. A fesztivál adta lehetőségek azok számára is sok tanulsággal jártak, akik végül nem maradtak.

A puding próbája

A fesztivál egyik legnagyobb előnye az volt, hogy a résztvevőknek nem kellett azonnal hosszú távra elköteleződniük. Három hónapig használhatták pusztán a rezsiköltségért cserébe a helyiségeket, ami elegendő idő arra, hogy kipróbálják, mekkora munka és kihívás működtetni egy helyet a kerület szívében.

A Moduláris Kollektíva számára a lehető legjobbkor jött a felhívás. Az Aurórában dolgozók és önkéntesek közössége úgy érezte, hogy a Nyitva! Fesztivál egy „tökéletes lehetőség, ami nekik lett kitalálva”, amikor tavasszal az Auróra bezárni kényszerült – mondta Árvai Csenge, a kollektíva egyik tagja. Nem szerették volna veszni hagyni a kialakult közösséget, és fontos volt számukra, hogy azoknak, akik az Aurórába jártak, illetve az önkéntes és dolgozói közösségnek legyen egy találkozási pontja. Ez tökéletesen működött a Nagy Fuvaros utca 6/2-ben.

Bár eredetileg pop-up jelleggel költöztek be, végül három évre szóló bérleti szerződést írtak alá. Azonban keresik a végleges helyüket, ahol koncertek, színházi előadások és nagyobb léptékű rendezvények is meg tudnak majd valósulni. Addig is sűrű és színes programmal készülnek az őszre: könyvbemutató, filmklub, kiállítás, közösségi színház, olvasókör, akusztikus koncertek, beszélgetések. Emellett szeretnék, ha napközben dolgozni vagy tanulni is beülnének hozzájuk. „Nem egy kocsmaként gondolunk erre a helyre, hanem egy olyan térként, ahova bárki beülhet, nincs fogyasztáshoz kötve az ittlét” – mondta Árvai Csenge.

A Chewbabka számára a fesztivál három hónapja arra adott lehetőséget, hogy kipróbálják milyen egy üzletet berendezni, és felmérjék, hogy mire van szükség: műhelyre vagy kávézóra. Már működő vállalkozásként csatlakoztak a programba, korábban főként rendelésre és termelői piacokra készített babkákat Kővári Kata, a Chewbabka alapítója. Mivel folyamatosan dolgoztak, nem sok idejük maradt elemezni a hely működését. Három hónap arra nem volt elég, hogy biztosan átlássák, jövedelmező befektetés lesz-e az üzlet, arra viszont igen, hogy beleszeressenek a környékbe és az itt élő emberekbe – mondta Nagy Orsi, a Chewbabka designfelelőse.

Végül a visszajelzésekre és saját megérzéseikre hallgatva úgy döntöttek belevágnak, októbertől hivatalosan folytatják a Nagy Fuvaros utca 2/b szám alatt. „Nem klasszikus kávézót szeretnénk, hanem egy műhelyt, ahol bele lehet látni a folyamatokba, és beszélgetni lehet róla. A műhelymunka marad a középpontban, de csütörtöktől szombatig be lehet majd térni hozzájuk babkázni. A fesztivál ideje alatt sok visszajelzést kaptak arról is, hogy az embereknek nemcsak a babka miatt fontos a hely, hanem „van igény arra, hogy legyen egy tér, ahol mindenről lehet dumálni” – mondta Nagy Orsi.

Balogh Mónika több mint húsz éve foglalkozik ólomüveggel. A XVIII. kerületi műhelyét tíz éve, a kislánya születésekor zárt be. Számára a mostani lehetőség inkább az újrakezdésről szól: újra lehet műhelye, ráadásul hosszú távon. Az első perctől így gondolkodott, az önkormányzat biztatására végül tizenöt évre kötött bérleti szerződést. „Remélem, innen megyek nyugdíjba” – mondta. A szakmája ma már ritkaságnak számít, szeretné azt is megmutatni, hogy az ólomüveg nem csak a Tiffany-lámpákat és a templomi ablakokat jelenti: modern lakásokban is van helye. A műhelyben az üvegműves munkái mellett gyerekeknek és felnőtteknek tart kézműves foglalkozásokat. Korábban a Dankó udvarban tartott hasonlót, nem idegen számára a helyzet. Hosszabb távon szeretne más alkotóknak is lehetőséget biztosítani, hogy más kézműves technikákat is ki lehessen próbálni nála.

Nyolcból három

A nyolc résztvevőből öten kiköltöztek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a fesztivál ne lett volna számukra is hasznos. A Secondtaste – akik emberi fogyasztásra még teljesen alkalmas, ám élelmiszerhulladéknak minősülő összetevőkből készítenek termékeket – a jövőben más városokban és külföldön terveznek hasonló pop-up megjelenéseket, amihez az itt megszerzett tudást és tapasztalatot is felhasználják. A fesztivált jó teszthelyzetnek tartják, sokat tanultak belőle.

A MAACRAFT csapata – a Miskolci Autista Alapítvány munka-rehabilitációs programjának termékeit hozták a kerületbe – szintén jó lehetőségként tekint vissza a fesztiválra: kipróbálhatták milyen egy állandó budapesti helyen jelen lenni, programokat szervezni. A három hónap után arra jutottak, hogy egy csendesebb környéken szívesen belevágnának valami hasonló dologba, ám sajnos ez nem reális, mert civil szervezetként nem engedhetik meg maguknak, hogy piaci áron béreljenek helyet – mondta Szalkai Dániel, a MAACRAFT szociális műhelyének alapítója, projektvezetője.

Hasonló helyzetben van a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület is. Közösségi térként is működő adománypontot üzemeltettek: női klubot, művészetterápiás alkalmakat, és egy most futó kutatásukhoz kapcsolódó fókuszcsoportos beszélgetéseket is tartottak ott. „Az adománypont mellett fontos volt az is, hogy olyan helyet hozzunk létre, ahol az emberek találkozhatnak velünk és egymással, ahol a migráció és multikulturalizmus kérdései – amik Józsefvárosban igazán jelenlévők – tematizálódhatnak, ami egyfajta közösségi helyként, találkozási pontként is működik” – mondta Hetzer Kata, a Menedék Egyesület munkatársa. 

A fesztivál júniusi lezárulta után nem költöztek ki azonnal, kedvezményes bérleti díj ellenében augusztus végéig maradtak. Hosszú távon is szívesen létrehoznának valami hasonlót, de ehhez stabil forrásra lenne szükségük.

A távozók közül csak a Lupé stúdió volt csalódott. Diósi Máté fotóművészeti műhelye egész nyáron pörgött a Népszínház utca 38-ban: camera obscurát építettek, portré fotózásokat tartottak, de a folytatás elmaradt. A megkeresésünkre nem válaszolt, de a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében élesen bírálta a rendszert. Állítása szerint az egykori rendőr droszt harminc négyzetméteres helyiségére a bérleti díj licitje havi 150 ezer forintról indult, amihez még hozzáadódik az ipari rezsi ára. Szerinte „az önkormányzat prioritásai között jelenleg nem szerepel kultúra és művészet”.

A bérleti licit az ittmaradóknak is okozott egy kis meglepetést. „Úgy döntöttünk, hogy nem azzal próbáljuk meggyőzni az önkormányzatot, hogy mennyire sokat fogunk érte fizetni, hanem hogy mennyire jó fejek vagyunk” – mondta Nagy Orsi. A stratégia bejött, a Chewbabka csapata a következő egy évben a kerületben süti majd a babkákat.

Nem jó, de nem is tragikus

Szinte minden résztvevőnek kihívást jelentett az üzlethelyiségek rossz állapota. A Secondtaste esetében ez is közrejátszott abban, hogy végül nem maradtak. „Volt néhány hét, amikor komolyan gondolkodtam azon, hogyan tudnánk ott maradni, de aztán jött a realitás. Maga a bolt nem tudná eltartani magát úgy, ahogy ott működött, a felújításra is nagyon sokat kellene költeni, fűtés sem volt” – mondta Dalmadi Júlia, a Secondtaste alapítója. A Menedék Egyesület is arról számolt be, hogy a helyiség, amit kaptak, nem volt jó állapotban, így nagy kihívás volt széppé, otthonossá varázsolni. A Modulárisban is faljavítással és festéssel kezdtek, illetve a vizesblokkot is korszerűsíteni kellett.

A Nagy Fuvaros utca 3/b sem volt költözésre alkalmas állapotban. Sötét, vizes, rossz állapotban lévő helyiséget kapott Balogh Mónika, ahol a fűtés szintén nincs még megoldva, és a portál egyik üvegét is cserélni kellene. Beköltözéskor a szomszéd festékboltból kapott raklapokból készített magának asztalokat, a nagyobb felújítással viszont meg akarta várni a hosszú távú bérleti szerződést. A Chewbabka közben be is zárt szeptemberre a felújítás miatt.

A három hónap alatt a résztvevők azt is megtapasztalták, hogy milyen kapcsolatot tudnak kialakítani az utcával és az ott élőkkel. Balogh Mónika kezdetben tartott a rossz közbiztonságtól, de azt mondja, május óta nem volt rossz tapasztalata, a környékbeliek támogatóak, a társasházból is voltak nála workshopozni, és többen vele izgultak, hogy megkaphatja-e hosszú távra a helyiséget. A Chewbabka is hasonlóan pozitív fogadtatásról számolt be: a környék lakói, az üzletekben dolgozók örömmel fogadták az új szomszédokat, és élő kapcsolat alakult ki köztük.

Az Auróra ugyan nem volt messze, a Moduláris Kollektíva számára azonban egy utcafronti helyet üzemeltetni mégis más kihívásokat jelent: „bárki betérhet, bármilyen állapotban” – mondta Árvai Csenge. Az Aurórában volt alkalmuk rutint szerezni és egy megfelelő protokollt kidolgozni az ilyen helyzetek kezelésére. Az utca vendéglátóhelyeivel közben jó kapcsolatot alakítottak ki. A Nagy Fuvaros utcában eltérő karakterű helyek működnek, így jól eloszlik a vendégkör, versengés helyett inkább segítik egymást. Olyannyira, hogy nyáron Nagy Fuvaros utcabált szerveztek együtt, aminek jövőre jön a folytatása.

Fotók: Huszár Boglárka