Az albumot a végéről kezdtem olvasni, mert ott található az a rész, amiben az életútjáról beszél. Annyit tudtam Balogh Tiborról, hogy ő volt az első ismert cigány képzőművész, aki elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetemet, na meg azt, hogy állami gondozásban nevelkedett Tiszadobon. Tiszadobról először Péli Tamástól hallottam, 1983-ban a nevelőintézetben festette meg a 41 négyzetméteres Születés című pannóját, mely a cigány teremtésmítoszt, a magyarok és cigányok közös történelmét, valamint a magyarcigány értelmiség megszületését ábrázolja. Én balga, azt gondoltam, hogy a pannóval való együttélés terelte az onnan kikerülő cigány festőművész fiatalokat a képzőművészet felé. Mert nem egyedül Balogh Tibor jött onnan, társai voltak Káli Horváth Kálmán és Vári Zsolt is. Balogh Tibor tagadta ezt az állításomat, akkor nem is tudták, hogy az Péli Tamás műve. Másrészt ő csak 14 éves korában került oda, előtte több intézetet megjárt már, de egészen kisiskolás korától a rajzolás kötötte le minden figyelmét.
Az albumban a szerző az élete során megismert és megtapasztalt látásmódjának sajátosságait strukturálja fejezetekre. Az olvasót magával ragadja a sokrétű tudás, ami a művészetről átfogó képet ad. A könyv nem csak a képzőművészeknek hasznos: azoknak is sokat ad, akik szeretik a művészetet, akik szeretnék megérteni egy-egy alkotás üzenetét. Minden fejezet kifejezetten izgalmas kérdéseket taglal, amelyeket ismert és kevésbé ismert festmények elemzésével segít megérteni.
Egy művészetkedvelő talán nem is gondolkodik egy-egy műalkotás kapcsán az idő fogalmán s annak térben való ábrázolásának problematikáján, ahogy valószínűleg azon sem, milyen teológiai problémák vagy dilemmák merülnek fel Krisztus ábrázolása kapcsán.
Arról sem gyakran gondolkodunk mi, laikusok, hogy a művésszé válás során milyen tudatos gondolkodásra késztet a tervezett mű megalkotása, hogy ösztön és tudatosság hogyan fonódik egybe, merre billen a mérleg nyelve. Nem tudok e cikkben minden fejezetről említést tenni, de elmondhatom, hogy nemcsak elméleti ismereteket ad át a szerző, hanem gyakorlati útmutatást is. Például arról, milyen legyen egy kiállítás megnyitó beszéde, vagy hogyan lehet elősegíteni, hogy maradandó élményt kapjanak a látogatók. Egy rajzos játéknak a menetét is bemutatja, ez minden korosztálynak izgalmas program lehet.
Balogh Tibor nem kerüli meg azt a kérdést sem, amiről évtizedek óta folyik a diskurzus: arról is ír, hogy van-e cigány képzőművészet. Egy fejezetet arra is szán a művész, hogy a hozzá hasonlóan állami gondozásban nevelkedett cigány gyerekek közül milyen sokan lettek művészek, sőt a legtöbben közülük festőművészek lettek. Két térképen ábrázolja az intézetek megyei elhelyezkedését, az egyiken azok vannak feltüntetve, ahol elkezdtek művészettel foglalkozni, a másik térképen pedig a lakóhelyük, ahol jelenleg folytatják az alkotást. Balogh Tibornak mindenkiről van ismerete, így az albumban az olvasó is megismerheti a nevüket, s azt, hogy milyen művészeti tevékenységet folytatnak.
Az album záró részében láthatjuk az alkotásait, belenagyítva egy-egy részletbe, előtte azonban leírást kapunk a képekről, azoknak tartalmáról.
Az albumot a BaloghArt Kulturális Egyesület adta ki 2024-ben, az NKA támogatásával.
