Bauman Erika félállásban dolgozott a klubban rendezvényszervezőként, Fekete Gábor pedig, minekutána 40 évesen úgy döntött, hogy márpedig megtanul pingpongozni, ebben a teremben kezdett el edzeni. A pingpong hozta össze őket, és amikor 2017-ben lehetőségük nyílt arra, hogy átvegyék a klub vezetését, egy percig sem haboztak.
Aki bejön a terembe, általában konkrét céllal érkezik – mondja Gábor. A szalont látogatók számára több lehetőséget is biztosítanak. Aki akar, kérhet hivatásos edzőt, azonban Gábor is szívesen segít a helyes ütőfogás és mozgásforma elsajátításában. Ha valaki szeretne, beléphet a klubba is. A tagsággal rendelkezőknek péntekenként összejövetelt szerveznek, ahol ismerkedhetnek és persze ütögethetnek, vagy éppen meg is küzdhetnek egymással az asztal két végén. És működik náluk a sima asztalfoglalós rendszer is.
Jellemző, hogy sokan azért térnek be hozzájuk, hogy a nap végén levezessék a munkahelyi stresszt. „Van két hölgy, akik csak pötyögtetnek, amolyan strandpingpongot játszanak, néha még a kezüket is csípőre rakják. Közben átbeszélik a napi történéseket, nevetgélnek. Azt mondták, számukra ennél jobb kikapcsolódás nem létezik” – meséli Erika.
A klubban gyerekekkel is foglalkoznak, nekik is tartanak edzéseket, hetente többször is. Fontos viszont, hogy itt nem utánpótlás-nevelés zajlik – emeli ki Gábor. Elsősorban a gyerekek mozgásigényét elégítik ki. Náluk ezért nem az számít, hogy valaki tehetséges-e vagy sem, csak az, hogy szeresse a pingpongot. A gyerekeket, de tulajdonképpen mindenki mást is ezzel a szlogennel igyekeznek becsábítani.
„Nagyon régóta vezetek egyesületekben szabadidősportot, mindig az volt a célom, hogy a mozgás örömét adjam át” – mondja Gábor. Korábban felmerült itt az igény arra, hogy a gyerekek is edzővel gyakorolhassanak. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a kevésbé ügyes gyerekek lemorzsolódtak. Viszont, amikor valakin látják, hogy tehetséges, jelzik a szüleinek is, és ha van affinitása a versenysporthoz, ajánlanak neki másik egyesületet, ahol eljuthat a profi szintre.
A pingpong korfüggetlen sport – szúrja közbe Erika. Majd büszkén hozzáteszi, sok a nyugdíjas korú látogatójuk is. „A pingpong nemcsak a fizikumot, de a szellemet is karban tartja, ezért is olyan népszerű. Nekem van egy csapattársam, aki 83 éves.” A tapasztalat szerint az idősebbek ráadásul nagyon szívesen versenyeznek.
Amatőrversenyeket tartanak szombatonként, sőt havonta egyszer még hobbiversenyt is szerveznek, hogy aki szeretné, megmérettethesse magát. Ezek az alkalmak, amellett, hogy nagyon jól összekovácsolják a résztvevőket, jó eszközei a játékos fejlődésének is. „Nincs két egyforma labda, nem tud kétszer ugyanúgy megérkezni hozzád. Mindenki, aki ütőt vesz a kezébe, másképp játszik, más a stílusa. Ha jó akarsz lenni, az folyamatos koncentrációt igényel” – foglalja össze Erika.
Nem olyan régen új szolgáltatással is bővült a terem: társasozni is lehet náluk. „Pár éve kezdtünk el játszani a barátainkkal. Annyira rákaptunk az ízére, hogy amikor időnk engedi, mi mindig játszunk” – mondja Erika. Eljárnak a Társasjátékok Ünnepére, a Társasjáték Piknikre is. Ott fedezték fel, mennyien rajonganak a közös játékért: legyen szó könnyedebb parti társasról vagy nehezebb stratégiai játékról. Innen jött az ötlet, hogy a szalonjukban is bevezetnék a társasjátékot. „Gyakorta előfordul, hogy egy 10-12 fős társaság leülne együtt játszani, de nem találnak megfelelő helyet, ezért pubokba mennek. De oda például nem lehet gyereket vinni” – fejti ki Erika.
A következő lépésük tehát a társasjátékklub megalapítása lesz, közben pedig már játék-webshopot is nyitottak.
Hogy miért a játék körül forog az egész életük? „Mosolyt csal az arcokra, segít feltöltődni. Ha bármit is játszik az ember, és átadja magát az élménynek, az jókedvre deríti” – összegzi Erika.
Nyitókép: Huszár Boglárka
