Pest egyik legrégebbi temploma kerületünkben áll: a barokk Szent Rókus-kápolna, melynek elődjét 1711. szeptember 4-én szentelték fel az 1710-es pusztító pestisjárvány után. Ez a fogadalmi kápolna volt
Pest első szakrális épülete
a városfalakon kívül, helyén a 11. században temetőkápolna állt.
A mai templom mellett áll a Szent Rókus Kórház, nemcsak Budapest, hanem Európa egyik legrégebbi közkórháza.
Rókus oltalmában
Nem véletlen, hogy Szent Rókus lett a kápolna védőszentje. A középkortól ő számított a pestis elleni védelem fő patrónusának. Népszerűsége máig tart: egy tanulmány szerint az európai katolikusok körében a covidjárvány alatt a második leggyakrabban segítségül hívott szent Szent Rókus volt.
Legendája szerint a XIV. században élt Rókus (Rocco di Montpellier) a zarándoklatai során számos pestises beteget gyógyított meg. Tisztelete a XV. században terjedt el Európa-szerte, miután 1414-ben, Konstanzban a várost sújtó pestisjárvány idején egy szerzetes javaslatára körbehordozták képmását az utcákon. A járvány ezt követően hirtelen alábbhagyott, amit sokan csodának tulajdonítottak.
Pest is a pestis után lépett
A kápolna alapkövét Pest város tanácsa rakta le. Ez fogadalmi gesztus volt: a pestisjárvány túlélői ígéretet tettek, hogy templomot emelnek három orvos-szent – Sebestyén, Rozália és Rókus – tiszteletére. Az eredeti kápolna kisebb volt a mainál, de az 1739–40-es pestisjárvány után kibővítették, akkor nyerte el mai alakját. 1746-ban remetelakot építettek a szentély hátfalához, András, Pest utolsó remetéje 1806-ban hunyt el.
A XVIII. század végén felmerült az igény egy szegényház és kórház létesítésére. Az építkezés 1781-ben kezdődött, többször megszakadt, majd 1794-ben folytatódott a kápolna felújításával és átalakításával.
A kápolna történetének viharos időszaka volt a második világháború vége. 1945 januárjában
több bombatalálat érte
az épületet. A helyreállítási munkálatok során fedezték fel, hogy a szentély alapja kora keresztény imahely volt. Az 1956-os forradalom leverése újabb károkat okozott, a tornyot és a homlokzatot teljesen újjá kellett építeni.
Rókus gyógyulást hoz
A közvetlenül a kápolna mellett álló Szent Rókus Kórház története a XVIII. század elejére nyúlik vissza. Az első kis kórház 1701 körül épült Pesten, de a lakosság számának növekedésével hamar szükségessé vált egy nagyobb intézmény. A Rókus szegényház kibővítésével és átalakításával jött létre az új kórház. Építése 1795-től 1798-ig tartott, és a Pesti Polgári Köz Ispotály nevet kapta. Az 1830-as években – a kórház és a kápolna összeépítésével – kezdték el Szent Rókus Kórháznak nevezni.
Az intézmény folyamatosan fejlődött és bővült. Mérföldkő volt 1847-ben Flór Ferenc sebész főorvos újítása, aki bevezette az altatásos módszert. 1851-ben
Semmelweis Ignác vette át a szülészeti osztály vezetését
és forradalmasította a higiéniai gyakorlatot, drasztikusan csökkentve a gyermekágyi láz előfordulását. 1898-ban itt nyílt meg Európa első központi röntgenlaboratóriuma.
A második világháború okozta súlyos károk ellenére a Szent Rókus Kórház helyreállítása után újraindult a gyógyítás és az egészségügyi szakemberképzés. 1978 és 1991 között átfogó felújítással és bővítéssel modernizálták az intézményt. 2007-ben jelentős változás történt: a kórház elvesztett 547 fekvőbeteg-ellátó ágyat, de létrehozta az ország egyik legnagyobb egynapos multidiszciplináris sebészeti központját, ahol azóta több mint 45 ezer műtétet végeztek. 2020. június 1-jén – a Semmelweis Egyetemmel egyesülve – létrejött a Szent Rókus Klinikai Tömb.
Nyitókép: Huszár Boglárka
