A Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára, Fülöp Attila nyílt levelet tett ki a Facebookra október 18-án, hogy van elegendő szabad férőhely Budapesten a hajléktalanoknak, és az ellátásban dolgozó szervezetek is felkészültek arra, hogy akár átvegyék az Oltalom Egyesülettől a feladataikat, ha az anyagi gondok miatt nem tudná folytatni az üzemelést („ha a MET úgy dönt, hogy megszünteti a szolgáltatásait, akkor az állam és az önkormányzatok felelősségüknél fogva ellátják a rászorultakat. A szociális ellátások megszervezésének felelősségi köreit a szociális törvény tartalmazza.”).
De tényleg képes lenne-e erre az állam? Győri Péter szociológus, a hajléktalanság témájának szakértője azt mondta, elöljáróban érdemes tisztázni pár kérdést, mert az emberek nem feltétlenül értik, miként is működik a hajléktalanellátás.
Az első ilyen kérdés rögtön az, hogy ez nem közvetlenül állami, hanem önkormányzati feladat, így az állam
nem is vehet át olyan feladatot, ami nem is az övé.
Az állam támogatást nyújt az ilyen feladatok ellátásához a fenntartók részére. Az Oltalom Karitatív Egyesület és a MET is ilyen fenntartó szervezetek. Az állam tehát nem tudná átvenni az Oltalom feladatait, ráadásul annak ingatlanai részben az egyesület és az egyház tulajdonában, részben pedig Józsefváros tulajdonában vannak, amikre 99 évre kapták meg a használat jogát.
Az nem példa nélküli, hogy egy szolgáltató nem képes vagy nem akarja többé ellátni ezt a feladatot, ilyenkor átadhatja egy másik, alkalmas fenntartó szervezetnek. Erre számos példa volt már, egyházi és civil részről is. Az Oltalom/MET esetében azonban mindezt nehezítené az is, hogy nekik jelentős köztartozásuk van, és emiatt igencsak
nehéz lenne egy ilyen átadást levezényelni tehermentesítés nélkül
– bár az Oltalom/MET konkrét pénzügyi helyzetéről Győri is csak a sajtóból származó információkra tud alapozni.
„A főváros nyilvánvalóan fél attól, hogy esetleg itt nagyon sok ember az utcára kerül és ellátás nélkül marad, ez valóban súlyos emberi helyzet. A jelenlegi fővárosi hajléktalanellátó rendszerben van annyi üres férőhely, amennyi ember igénybe veszi az éjjeli menedékhelyet a Dankó utcában.
Szám szerint van ennyi üres férőhely, de ez csak matematika, ami nem azonos az élettel.”
Az elmúlt 3-4 évben 80%-ig voltak tele a menhelyek, így elviekben akár lenne is hely az átvételre. Csak a valóságban ez nem így működik, mert van ennek egy emberi oldala is:
„az emberek nem bábuk, akiket csak úgy ide-oda lehet mozgatni a szándékuk ellenére”.
Elég súlyos következményei lennének annak, ha olyanokat tennének át új lakhelyre, akik évek óta a Dankó utcát tekintik otthonuknak. Biztosan lennének, akik átmennének máshová, de sokan nincsenek olyan állapotban, és sokan egész egyszerűen
az utcán végeznék.
Személyre szóló előkészítés nélkül ezt egyik ellátó sem tudná felelősséggel úgy megoldani, hogy ne következzen be tragédia.
Ráadásul a Dankó utcának vannak pótolhatatlan szolgáltatásai. A körülbelül 40 férőhelyes Dankó utcai hajléktalankórház – ismerve a fővárosi ellátás leterheltségét –
pótolhatatlan.
Ugyan létezik a fővárosnak a Szabolcs utcában a mai kor színvonalának megfelelő kórházi részlege, ahol a hajléktalan emberekről gondoskodnak, de ott nincsenek üres helyek, sőt, túlterhelt.
A normál kórházakban is elláthatják hajlék nélküli polgártársainkat, de amit a Dankó utca nyújtani tud, azt nem kaphatják meg máshol. A legtöbb egészségügyi intézmény abban érdekelt, hogy mielőbb szabaduljon a betegektől, ha már nem szorulnak kórházi ellátásra. Az otthonnal rendelkező emberek a felépülési időszakot többnyire otthonukban töltik el, erre
a hajléktalan embereknek nincs lehetősége.
A Dankó utcában szakmai felügyelet mellett történik a felépülés. Ott nem végeznek műtéteket, nincs csúcsszínvonalú egészségügyi ellátás, de közben
egész Budapestet ellátják,
tehát nem csak a saját, Oltalom által működtetett intézmények betegeivel foglalkoznak.
Visszatérve a hajléktalanok ellátásához: az Oltalom/MET által működtetett Fűtött utca a nevében is hordozza, hogy vállaltan alacsony küszöbű ellátást folytat, azaz az itteni gondozottaknak nem kell betartaniuk olyan feltételeket, amelyeket máshol elvárnak tőlük.
Tehát elvileg könnyebb is bejutni a Dankó utcába, ahol nem zajlik az a fajta bonyolult szociális munka sem, ami a hajléktalan emberek visszaintegrálását tűzi ki célul. Ide tényleg azok jönnek,
akiket máshol már nem fogadnak.
Emiatt is nehéz lenne az itteni embereket betagolni más intézményekbe. „A Dankó utca elsősorban a prompt mindennapi ellátást végzi, és az nézetem szerint
az ilyen típusú karitatív felfogású ellátókra feltétlenül szükség van”
– nyilatkozta Győri Péter, aki úgy látja, az Oltalomnál a napi életmentés, a fedél nyújtása és a fizikai ellátás van fókuszban, ami eltér az állami és önkormányzati működtetéstől, ahol más szakmai előírások is hangsúlyos szerepet kapnak.
Nyitókép: Huszár Boglárka
