A Megálló úttörő volt abban is, hogy a fiatal szerhasználókat, tinédzsereket célozta, ez máig megmaradt fő profilnak: 14 éves kortól lehet hozzájuk jönni, a jellemző alsó korhatár pedig 16 év. De idősebbeket is fogadnak, és olyan is akad, aki 15 éve időről időre becsekkol hozzájuk.

Több részleg, több cél

Két részből tevődik össze a Megálló, egy oktatási, speciális iskolai felkészítő, reintergrációs programból, illetve egy nappali ellátóból.

Az oktatási programba olyan diákok érkeznek, akik több iskolából kiestek, és szerhasználat, életvezetési probléma vagy viselkedésfüggőség merült fel náluk. A Zöld Kakas Líceummal közösen készítik fel őket az érettségire. Egyetlen vegyes, 16 és 20 év közöttiekből álló csoportban dolgoznak, és mindennap egy tantárgyat vesznek. A tapasztalt oktatóknak nem okoz gondot, hogy mindenki máshol tart a tananyagban.

A másik részlegre csak úgy be lehet sétálni: nyitvatartási időben (reggel 9-től este 6-ig) be lehet menni az ajtón, és segítséget kérni. Aki ide betoppan, annak javasolnak egy csoportot, majd pár hét után lehetősége lesz magasabb szintű ellátásban részt venni. Innentől már egyénileg foglalkoznak vele, kísérik, a stábbal közösen eldöntik, mire volna szüksége, kell-e egyéni terápia a csoport mellé kiegészítésképp.

Ide elterelésre is lehet jönni, ezt azok a fiatal szerhasználók választhatják, akiket kis mennyiségű kábítószerrel kapott rajta a rendőrség, és vádemelés helyett vállalják, hogy elterelésen vesznek részt. Az elterelés időtartama 6-12 hónap, összesen 12 alkalommal kötelező részt venni a csoportfoglalkozásokon, ahol a fő cél a motivációébresztés és az egészségnevelés.

A ház egyik legfőbb elve az önkéntesség:

ide senkit nem utalnak be, maximum javasolják neki az iskolában, családsegítőben, de érkezni, akarni önként kell.

„Én használtam, mi felépülünk” – hangzik a Megálló jelmondata, azaz belecsúszni és benne lenni a szerhasználatban az egyén problémája, kijönni belőle viszont legkönnyebben csoportban, együtt lehet. Minden csoportot két szakember visz. Az alkalmak elején ismertetik a szabályokat: pontos kezdés, csoporttitok, annyi tiszteletet adok a másiknak, amit én is elvárok, E/1-ben beszélek, inni lehet közben, enni nem, aki kiment, nem jöhet vissza.

A függés belső feszültség elnyomásából jön

A Megálló olyan fiatalokra vár, akik épp csak belecsúsztak a szerhasználatba, de nem masszív függők. Akik súlyosabb függőséggel érkeznek, őket továbbirányítják addiktológiára, pszichiátriára vagy bentlakásos rehabilitációra.

A többség nem úgy jön ide, hogy „jó napot, drogfüggő vagyok”, sokan nem is látnak problémát a füvezésben, alkoholfogyasztásban. A kiindulás az esetek nagyjából felében a nemi identitással való küzdelem vagy korábbi traumák hatásai: az állandó belső feszültség elnyomására használnak szert.

Bár elvileg lehetséges, de Oláh Péter még nem látott arra példát, hogy aki egyszer függő volt, az utána szociális szerhasználóvá válhatna. A Megállóban azt figyelték meg, hogy a szerhasználók lelki gondjai nagyon hasonlóak családi helyzettől, társadalmi státusztól, kortól, nemi identitástól függetlenül: alacsony önértékelés, szorongás, másokkal és a saját érzéseikkel való kapcsolódás nehézsége.

A csoportokon nagyon sokat foglalkoznak érzésekkel, érzések megfogalmazásával –

Közelről senki sem normális

Amikor valakit felépültnek nyilvánítanak, a stáb megbeszéli vele a továbbiakat. Nem engedik el a kezét, jöhet továbbra is csoportra. Nagy eredménynek tekintik, amikor valaki munkát talál, családja lesz, és ha újra krízisbe kerül, nem megint szerhez, hanem a Megállóhoz fordul.

A Megálló Ház bárki előtt nyitva áll, minden segítségnyújtás ingyenes, munkát viszont rengeteget kell beletenni a felépülésbe. És hogy kiket várnak? Ahogy Oláh Péter fogalmaz, kapott egyszer egy pólót ajándékba, az volt ráírva, hogy „Közelről senki sem normális”, így az üzenet alapján: mindenkit.

Fotók: Mile Máté