„Boglárkának, akárhová is veti az élet, dolga van a világban. Akár utazóként járja a földkerekséget, akár egy ismerős budapesti vagy győri városrészben bandukol, odatartozik, mert célja és feladata van: meg kell keresnie a város saját színeit” – mondta Hidasi Zsolt író-restauratátor Huszár Boglárka festőművész legújabb kiállításának megnyitóján az Izabella utcai Mamaison Residence Izabella dísztermében június 13-án.
A Világom színei című kiállítás alkotásai a fény és az árnyék találkozásának határát jelenítik meg, ilyen a nyomasztóan sötét sikátortól épp csak néhány lépésnyire a napsütötte, aranyfényben ragyogó utca, vagy ahogy a pirkadó hajnal bíbor fényei taszítják le a ködöt a katedrális kupolájáról, de a szomorú, őszi olajzöldben úszó szűk sikátor is sápadt napfénybe takaródzó templomtoronyhoz vezet. A kontraszt néhol erősebb, néhol puhább, a feszültség minimális: végső soron a fény győzedelmeskedik, a képek hangulata reménykeltő és ünnepélyes.
„Kell a nap és kell a fény az élethez, a boldogsághoz. Amikor bánatos az ember, akkor még inkább kell a fény.
A képeimen is szükség van a fényre” – mondta Huszár Boglárka.
A kiállított festmények többsége fotó alapján készült. „Bárhová megyek, a fényképezőgépem mindig nálam van. Fotós szemmel nézem és látom a világot, az objektívvel bekeretezem a számomra izgalmas részleteket.” A festményei azonban nem „élethű” másolatai a fotóinak, a megfestett részletek és a színvilág kiválasztásában teljes mértékben kiélvezi festői szabadságát.
„Az egyik festményem Boglárkától a bejárati ajtóval szemben van feltéve. Amikor hazaérek és kitárom a bejárati ajtót, rögtön ez a kép tárul elém. Téli, havas tájat ábrázol, amin átsüt a narancsszínű napfény. Belépek a lakásba és azonmód megmelegszik a lelkem. Nemcsak azért, mert otthon vagyok, hanem azért is, mert ennek a képnek a szépsége így hat rám” – mondta Király Erzsébet, a kiállítás egyik résztvevője.
A kiállítás egy hónapon át látogatható, a belépés díjtalan.
Képek: Bányay Géza
