A mediterrán stílus vette birtokba a Lőrinc pap teret. Könnyen beleképzelhettük magunkat egy Antonio Banderas főszereplésével készülő film forgatásába. Akárhova vetődött a tekintet,
spanyolok néztek vissza.
És nem csak itt. A szabadságukat Budapesten töltő vagy életvitelszerűen a fővárosban tartózkodó spanyolok a hazájuktól messze is kíváncsiak voltak a saját kultúrájukra, ráadásul ízelítőt kaptak hozzá a magyar kultúrából is.
Egy tál tapas mellé egy pohár tokaji aszút.
A téren Jesús Mendez és Pirók Zsófia flamenco előadása kápráztatta el a közönséget. Az őszt idéző időjárás megtelt élettel, és nehéz volt betelni a rengeteg színnel.
A Baross utca 10. szám alatt megközelíthető Főfotó kellemes kávéházából nyíló tér két kultúra rítusába engedett bepillantást egy rendhagyó vállalkozás keretében. Az Alicante találkozik Moháccsal című, október tizenharmadikáig látogatható tárlaton az 1962-ben, Párizsban született Bruno Vigneron és Farkas-Mohi Balázs fotográfiái kerültek a falakra.
A mohácsi busójárást a magyar közönségnek nem kell bemutatni, de vajon hányak előtt ismert Alicante Tűzünnepe, a Hogueras de Alicante? A kiállításon részletes tájékoztatást szerezhettünk a tűzünnep hagyományáról, amely több évszázadra vezet vissza Spanyolországban. Leghosszabb napját és legrövidebb éjszakáját ünnepelték meg az évnek, továbbá a termény betakarítását úgy, hogy tüzet gyújtottak,
elűzve, elpusztítva a gonoszt.
A vidám, intenzív fotókon a felhőtlen hangulatot a tradíció szigorú betartása jellemzi, jól látszik, akármekkora felszabadulás jut az érzelmeknek, az egészben ott munkál a szabály betartása, a hagyomány szabta törvény követése. Továbbá az, hogy a közösség összetartó ereje felülmúlhatatlan.
Ottjártunkkor a látogatók hosszan időztek egy-egy kép előtt, elbűvölte őket a hagyományba oltott misztika. A szűk tér nagy távlatokat nyitott.
A Lőrinc pap téren a Zichy Nándor szobra alatt előadott táncperformanszon két, hajánál összekötött táncos (Marta Matovelle és Podmaniczky Dorottya) légiesen könnyű, lírai, súlyos emberi dolgokat bemutató előadása lelassulásra, elmélyülésre késztetett. Mennyire vagyunk egyedül a döntéseinkben, hogyan befolyásolhat az a bizonyos másik, valóban egymásra vagyunk utalva ebben a világban? Az elcsípett egy-egy kósza mondat alapján világossá vált, nem mindenki abszolválta sikeresen az előadást. Az elutasítás mindig könnyebb.
La Bejazz, Borbély Mihály és barátai zárták a napot a Krúdy utcai Mixátban.
A Culinary Institute of Europe nem akármilyen tárlatot kínált a látogatóknak. Az Örök darabok – Kézműves remekek Spanyolországból és Magyarországról elnevezésű kiállítás Orhan Pamuk Nobel-díjas török írótól („A szépség nem más, minthogy a szem a világban újra felfedezi azt, amit az ész magától tud”) kölcsönzött mondata jól lefedte azt, amit a gyűjtemény tartogatott. A népi kultúra valaha a hétköznapok részéhez tartozó gyöngyszemei, eszközei, feledésbe merült, újra felfedezhető, a mindennapokba visszacsempészhető, értékes tárgyai fogadtak magyar és spanyol művészek közreműködése révén. Díszes cipők és ruhák, festett tányérok, maszkok, agyagból készült tárgyak, hangszerek, mind-mind azt sugallva, hogy a múlt szimbólumait a digitális kor,
a felgyorsult világ nem törölte el,
megváltozott formában, de velünk élnek. Élő tárgyak.
A Magyar Építőművészek Szövetségének épületében workshopokon vehettek részt a látogatók, gyerekek és felnőttek egyaránt, például készíthettek spanyolos motívumokkal kiegészített legyezőt.
Október elsején a Premier Kultcaféban Ana Crismán hárfaművész és Lukács Miklós cimbalomművész lépett fel. Lukács Miklós lapunknak azt mondta, nagy öröm volt számára, hogy sok embert megmozgatott az esemény. Annak ellenére, hogy a hárfa és a cimbalom nem tartozik a legpopulárisabb hangszerek közé, hatalmas volt az érdeklődés. „Igazi felfedezés volt hárfán flamencót hallani ilyen színvonalas előadásban. Ilyenkor megerősítést nyer bennem az, amit eleve vallok a saját hangszerem kapcsán, hogy bármelyik hangszer a megfelelő kezek alatt bármire képes” – mondta.
A kétnapos programra a világszerte ismert Luz Casal és Váczi Eszter a Belvárosi Színházban látható előadása tette fel a koronát.
Fotók: Huszár Boglárka
