A Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? kiállításon a fotók és tárgyak mellett részletes történetek olvashatók arról, miért éppen ezek váltak fontossá a tulajdonosaiknak. A dédnagymama népviseleti fejfedője, gyerekkori pónik, tarot kártyák, egy berlini állatjogi tüntetésről származó madártábla vagy éppen családi ereklyék
– minden tárgy mögött egy személyes, intim és mégis univerzális történet áll.
„Sajátos és egyedi módon viszonyulunk a tárgyakhoz” – olvasható a koncepcióban. „Használjuk, átalakítjuk vagy gyűjtjük őket, érzelmi és esztétikai szinten egyaránt kötődhetünk hozzájuk. Felruházhatjuk őket valamilyen belső tartalommal és egyfajta lélekkel is.”
Közösségi munka, Gaugin és a véletlen
„Rendszeresen látogatunk kiállításokat önkénteseinkkel, mert a múzeum a tanulásnak izgalmas terepe. Egy ponton azt javasoltam, alakuljon munkacsoport, és csináljunk közösen egy kiállítást” – mondja Hegyi Dóra, a Lehetőségek Terének vezetője. „Nekem az egyik legnagyobb inspiráció a Néprajzi Múzeum volt” – mondja az egyik kiállító, Szőke Szabina. A kiállítás címe Paul Gauguin ugyanezeket az egzisztenciális kérdéseket feszegető festményének címét idézi. Érdekes véletlen, hogy néhány héttel a kiállítás előtt az egyik kiállító lomtalanítás közben talált egy penészes Gauguin-könyvet: borítóján a címadó festmény szerepelt. A tárlat modern wunderkammerként is értelmezhető.
„Másoknak furcsa tárgyak lehetnek, de ha elmondjuk a történetüket, érthetővé válnak”
– mondja Hegyi Dóra.
Személyes történetek
Csonka Dorina az édesapjától kapott egy májkrémes konzervet, miután rákérdezett, miért pihen az éjjeliszekrényen. Az apja azt válaszolta, hogy „mindenkinek kell egy májkrém vészhelyzet esetére”. Másnap Dorina kapott is egyet – azóta is az éjjeliszekrényén pihen. A teljesen hétköznapi tárgy fontos családi történetet, humort és törődést hordoz. Ferencz Kincső gyerekkori pónigyűjteménye szintén szerepel a kiállításon. „Nagyon sokáig nem tudtam elengedni, hogy ezek a tárgyak nem élnek. Úgy gondoskodtam róluk, mintha a gyerekeim lettek volna;
minden este betakartam őket, és egyenként, a nevükön szólítva jó éjszakát kívántam nekik.”
Polgár Dóra többek közt egy agy formájú stresszlabdával kapcsolódott a kiállításhoz. Korábbi munkahelyén kapta karácsonyi ajándékba – egy olyan cégnél, ahol agyhullámokkal tesztelték a reklámhatékonyságot. A számtalan reklám megtekintéséhez valóban jól is jött a stresszlabda. Szőke Szabina Karinthy-kitűzője különleges történetet rejt: 14 évesen vásárolta Budapesten. „Akkor éppen – utólag viccesen, de akkor mélységesen – szerelmes voltam Karinthyba. Talizmánként hordtam, mint egy többszálas kapcsolódás szimbólumát egy régóta fontos városhoz.”
Hárman is bemutatták tetoválásaik képeit, ezek sokat elmondanak viselőjükről. Szőke Szabina tetoválásán, egy nehéz időszak lezárását jelképezve, egy ló és cowboy szerepel. „A cowboyok szabadságot, barátságot, kötelességtudatot és individualizmust képviselnek
– ezek azok az értékek, amiket az életem alappilléreinek tartok.”
A kiállítók többsége fiatal, gyakran költöznek, személyes tárgyaik különleges jelentőséget kaptak. „Nálam a tárgyaim a költözések során tisztultak le, hogy mik azok, amik nekem fontosak, vagy mik azok, amik folyton belekerülnek valahogy az oltáromba” – mondja Szőke Szabina. Hegyi Dóra szerint „mindannyian máshonnan jövünk, más-más körülmények között nőttünk fel, útjaink pedig itt és most keresztezik egymást”. Ezek az identitások velünk együtt folyamatosan változnak, a kiállítás pedig jó lehetőség, hogy önmagunkról is elgondolkozzunk.
Interaktív lehetőség
A kiállítás különlegessége, hogy a látogatók is bekapcsolódhatnak. Személyes szentélyeik képeit és történeteiket beküldve gyarapíthatják a gyűjteményt. A Lehetőségek Terében december óta látható kiállítás meghitt, otthonosra komponált térben várja a látogatókat. A kiállítás kedd, szerda, csütörtök 14 és 17 óra között, valamint előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg február 27-ig. További tárlatvezetéseket és kísérőrendezvényeket is terveznek, a honlapjukon, illetve Facebook-oldalukon olvashatók a részletek.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
