Borsik Miklós (Hazai Attila Irodalmi Díjas költő, szerkesztő)
Hol a költészet mostanában?
A BlaBlaCar honlapján. „Mára még nincsenek utak a megadott városok között”, ezt írta ki egy keresésre, és ilyenkor el lehet dönteni, hogy egy versben találtad-e magad vagy a népmesében, ahol minden hajnalban újraépítik Magyarországot. Esetleg várják, amíg egy-egy körforgalom láthatóbbá válik, mint a feloszló köd, és létezni kezd. Felidézni az infrastruktúrát annyi, mint „összerakni”, beletanulni egy megyébe szintén. Szerintem ott a költészet – általánosabb szinten keresve a választ –, ahol valamit költészetnek néznek. Ezzel nem azt mondom, hogy az újrakeretező tekintet önmagában elég, a termékenynek látszó félreértés sem lesz az. Érvek is kellenek.
Klímaváltozás, háborúk, egyre fenyegetőbb globális környezet. Ilyen viszonyok közt mit adhat, miben nyújthat segítséget a versolvasás, önnek pedig a versírás? Háborúban nem hallgatnak a múzsák?
A versek néha kikérnék maguknak a feltételezést, hogy segíteni jöttek. Ezt kihallani belőlük, nem csak a felkavaróbbakból vagy a hidegebbekből. Nem mindegyikből, de nincs garancia arra, hogy éppen nekünk akarnának jót. Persze előfordul, de az ilyen feladatot érdemes inkább pszichológusra, pedagógusra, orvosra, szociális munkásra bízni. A vers a kezükbe haraphat és kicsúszhat belőle, ha azt szeretnék, hogy ott hasznos eszköz legyen. A háttérben egy vigyorgó Baudelaire, somolygó Varró Dániel is lehet, egyébként az sem biztos, hogy ők a háttérben kajánkodnak. Talán csak elfoglaltak, és szerintem ez a költészetről is elmondható. Amikor azt várnád tőle, hogy segít, kiderülhet, hogy (erre) nem ér rá.
A háborúhoz a meggyilkolt újságíró, Anna Politkovszkaja Orosz naplóját ajánlom, abban szó esik Putyin hatalomra jutásáról is, és hozzájárulhat az ukrajnai invázió előzményeinek megértéséhez. Az már segítség? Ami a költészetet illeti, például Terék Annát érdemes olvasni, aki sokat ír a délszláv–magyar történelem margójára.
2025-ben mi újat mond, mondhat József Attila?
Bónus Tibor Élő halál című könyvéből kiderül. Ott a József Attila-elemzések nekem azt ígérik, hogy a gyász tapasztalatát úgy fogom elgondolni a választott versek (újra)olvasása után, ahogy addig nem. A kíváncsiság is érdekel ebben a kontextusban. Tandori például azt írja egyszer, „szeretném magam látni holtan”, és ez nem csak a halálvágy pillanata lehet. Arra az ellentmondásra is utalhat, hogy rengeteget beszélünk egy számunkra így-úgy megközelíthetetlen eseményről, amelyiknek a lehetősége a napjainkat kivétel nélkül meghatározza. Van ebben valami őrjítő. A Futárlíra című kötetemben a heves biciklipumpálásra vállalkozó Derrida meg is jegyzi egy előadásában: „Bizonyos helyzetekben hiszek az őrültség és a halál kapcsolatában, de természetesen nem fogom Önöket azzal untatni, hogy magamról beszélek.”
Mit jelent önnek a nyolcadik kerület?
Nyugalmat, mert ha hirtelen elfogadnám, hogy hetekig semmit nem csinálok, csak a kerület felfedezésével foglalkozom, akkor is kimaradna jó néhány szeglet. Nem fogynak el. Józsefváros egy ismeretelméleti éléskamra. Sűrű, színes világ, meditációs hotspotokkal, a szürreális minőség mindennapiságával.
Lackfi János (Prima Primissima díjas író, költő, műfordító)
Hol a költészet mostanában?
A kolibri üveghangú horkolásában, az orgonahangon búgó izlandi jégben, a babakocsi-tologatásban, a kőbánya-robbantásban, a madarak tériszonyában, a hűtőgépvásárlásban, a priznicben, a borostyánban, a levendulában… Legalábbis ezekről (és még sok másról) mind írtam Esőtánc című kötetemben.
Klímaváltozás, háborúk, egyre fenyegetőbb globális környezet. Ilyen viszonyok közt mit adhat, miben nyújthat segítséget a versolvasás, önnek pedig a versírás? Háborúban nem hallgatnak a múzsák?
Az eredeti mondás nyilván arról szól, hogy ha lövik széjjel a házadat, eszed nélkül menekülsz, akkor nem szavalgatsz mélázva. Ráadásul, ha igaz lenne, nem lennének Radnóti-eclogák, -razglednicák sem. A költészet átemészt mindent, ami ma vagy bármikor velünk, emberekkel történik. Én is írtam jó pár verset a háborúról, mert mélyen felkavart. Az a tapasztalat, hogy a koncentrációs táborokban, gulágokon inkább felértékelődik a költészet. Segít túlélni. A második világháborúban a szövetséges gépek nemcsak élelmiszert, lőszert, hanem gépelt verseket is ledobtak, hogy tartsák a lelket az emberekben, a partizánokban.
2025-ben mi újat mond, mondhat József Attila?
Az a durva, hogy mindig előkerülnek újabb remek szövegei, amiket eddig nem vettünk észre. Pedig ott lapultak az ezerszer átolvasott Összesben. Amúgy meg tele van a szájunk Attila szavaival: „szorítja, nyomja, összefogja” vagy „fehérek közt egy európai” vagy „én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen” vagy „csobog a langyos víz, fürödj meg”… És épp a költészet napján hangzik el Bognár Szilvivel közös Nagy László-estünkön nemrégiben írt „nincsenapám-vananyám”-versem is. A vérünkben van.
Mit jelent önnek a nyolcadik kerület?
Gyerekkoromból Erkel Színházi opera-öblögetést, Fiumei úti térdműtét utáni irdatlan felhőtorlasz-bámulást, corvinnegyedi napsütéses kávét, múzeumkerti padon sort-sor-alá-tapogatást, utazást a vérem mélyére a Haematológiai Intézetben, Eiffel-műhelyházi Parázsfuvolácska-bemutatót lányommal-unokámmal a szívrohamomat megelőző napon. Nekem ez a kerület élet-halál kérdése.
Vörös István (József Attila-díjas író, költő, műfordító)
Hol a költészet mostanában?
Mindig ott van mindenhol, erre épp Petőfi jött rá. Ő volt az első magyar költő, aki bármiről képes volt verset írni. Bármilyen kérdést lehet olyan konstellációba helyezni, hogy az megmutassa költészetbe illő arcát. A nagy költészet mindig a lényegre kérdez rá. És a lényeghez az aktuális kérdések szemtelenül közel merészkedtek mostanában. Esztétikai értelemben megszelídített aktivizmus is eredményezhet érvényes költészetet.
Klímaváltozás, háborúk, egyre fenyegetőbb globális környezet. Ilyen viszonyok közt mit adhat, miben nyújthat segítséget a versolvasás, önnek pedig a versírás? Háborúban nem hallgatnak a múzsák?
Itthon ebben a pillanatban nincs háború, nincs miért hallgatniuk. Bár ez a bölcsesség, mint minden általános érvényű bölcsesség, csak részigazság. Ugyanakkor résztévedés is. Nekem az egyik legnagyobb témám a klímaváltozás, a globális hülyeség diadalmenete, melynek csak mellékterméke a sok iszonyatosan aljas háború. Erről addig tud írni az ember, amíg épp bevetésre nem viszik, mert mondjuk tartalékosként egyenruhában találja magát. Amikor lősz, tényleg nincs idő a versírásra. És ha embert találsz, akkor az erkölcsi alap is megrendül. Az erkölcsi alap mindannyiunk alól kicsúszóban van, ez érinti még az újságírást, a természet- és társadalomtudományos kutatást is. A belső megrendülésre és a kívülről jövő ellenségességre egyaránt gondolok. Ha utálják őket, gyönyörűen énekelnek a múzsák.
2025-ben mi újat mond, mondhat József Attila?
Nem ti kussoltok című, József Attila-átírásokat tartalmazó kötetem épp azt vizsgálta, hogy azonos formában, azonos témában a mai viszonylatokban hogyan szólal meg az ő következetessége. József Attila verseinek társadalomelemzése, érzelmi és közösségi radikalizmusa nagyon sokat adhat, ha az olvasó hajlandó együtt menni vele. Ami annyit jelent, hogy a kellemetlen kérdéseknél sem állhatunk meg, fordulhatunk vissza. Ma mindenhol azt harsogják, hogy csak az orrunkig szabad és érdemes látnunk. Mert az orrunk előtt képzeletbeli, degeszre tömött pénztárcánkat lengetik meg. Attila szól, hogy a tárca üres. Nem az a tét, észrevesszük-e, hogy a király meztelen, hanem az, hogy a pénztárca üres. A pénz állítólag nem boldogít, akkor meg minek azzal kecsegtetni? Az olvasás viszont boldogít. A versolvasás még jobban. József Attila olvasása azon belül is kiemelten.
Mit jelent önnek a nyolcadik kerület?
Mándy-land.
Nyitóképünkön Borsik Miklós – Fotó: Mile Máté
