„Amíg nem érti mindenki, addig nem megyek tovább a tananyagban. Ki az, aki úgy épít házat, hogy nem várja meg, amíg megszilárdul az alap? Anélkül összedől az egész!” – mondta Báder József, a Molnár Ferenc Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanítója.
Iskola a nyári konyhában
Hétgyermekes zenész roma család legifjabb sarjaként nőtt fel a Heves megyei kisfaluban, Kápolnán.
Nyaranta tanítósdit játszott az unokatestvéreivel,
a nyári konyhát igazi tanteremmé alakította: a régi ajtóból asztalt készített, építőanyagból krétát faragott, ismeretterjesztő rajzokkal dekorálta a falakat, és még az órákra is felkészült. Volt, hogy gyógynövényeket gyűjtött a réten, másnap pedig a többieknek csapatokban, időre kellett megkeresniük ugyanazokat a növényeket. Akkor még mit sem tudott az élményalapú oktatásról, csak annyit szeretett volna elérni, hogy az unokatestvéreinek következő nap is legyen kedvük iskolásat játszani.
Báder József szerint a közoktatás egyik alapvető problémája, hogy a túlzsúfolt tanterv teljesítésének kényszere miatt a pedagógusoknak sokszor nincs elég idejük a gyakorlásra és a lemaradók felzárkóztatására. A gyerekek különböző tempóban tanulnak, mások a képességeik és a lehetőségeik, ezért a pedagógus feladata megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel egyénileg is fejleszthetők, vallja. Írástanításnál például először hatalmas mozdulatokkal gyakoroltatja a vonalvezetést, majd grízbe rajzolhatnak az ujjukkal a gyerekek, így fokozatosan jutnak el a füzetbe formált apró betűk leírásáig. Így azok is sikerélményhez juthatnak, akiknek az írás eleinte nem megy könnyen.
A szakgimnáziumban gépészetet tanult, annak ellenére, hogy már akkor tudta, pedagógus szeretne lenni. Érettségi után nem vették fel rögtön az egyetemre. Unokatestvére javaslatára – hogy ne szakadjon el a tanulástól, mert félő, hogy soha többé nem ül vissza az iskolapadba – pedagógiai és családsegítő OKJ-s képzésre jelentkezett. Óvodai gyakorlata során annyira megszerették a gyerekek, hogy az intézményvezető néhány nap után állást ajánlott neki. „A szülők sorra kérdezgették, mi történt az oviban, mert a gyerekek jobban szeretnek oda járni.”
Identitás és előítéletek
Előbb az ELTE tanítóképzőjén diplomázott, majd az Apor neveléstudományi karán, később a CEU-n nemzetközi roma tanulmányokat folytatott. Zavarja, amikor a szegénységből kitört, sikeres cigány fiú példájaként kerül reflektorfénybe. Báder József szerint az ilyen sikertörténetek azt sugallják, elég a szorgalom és a kitartás a boldoguláshoz. Holott úgy tapasztalta, egy cigány gyereknek gyakran háromszor-négyszer annyit kell teljesítenie, hogy ugyanúgy értékeljék, mint nem cigány társait.
Az egyetemen kezdetben nem merte nyíltan vállalni roma származását,
középiskolásként még a névváltoztatás is megfordult a fejében.
Abban, hogy elfogadja önmagát, sokat segített neki a roma szakkollégium támogató közössége.
Nehezményezi, hogy a cigányság történelmének és kultúrájának szinte nyoma sincs a tanmenetben. „Már néhány tankönyvi oldal is sokat segíthetne az előítéletek lebontásában.” Mindenesetre ő igyekszik átadni ezeket az ismereteket a tanítványainak. „A roma gyerekeknek segít saját identitásuk megismerésében, a nem roma társaiknak pedig egymás megértésében.
A közösség onnantól kezdve közösség, ha valóban mindenki a tagjának érezheti magát.”
A hiányosságokkal a pedagógusképzés során is szembesült már. „Az egyetemen volt egy magyarországi kisebbségekről szóló kurzusom, de a választható témák között nem szerepelt a cigányság. Amikor rákérdeztem, az oktató azzal védekezett, korábban bent volt, de senki nem vállalta a témát, ezért szedte ki.”
Szerinte problémás, hogy úgy is kikerülhetnek pedagógusok az egyetemről, hogy szinte semmit nem tanultak a cigányságról. „A munkánk során óhatatlanul találkozunk cigány gyerekekkel és családokkal, az ismeretek hiánya pedig olyan félreértésekhez és konfliktusokhoz vezethet, amelyek megelőzhetők lennének.”
TikTok-csatornáját eredetileg azért indította, hogy bemutassa pedagógiai munkáját. Idővel azonban felismerte, hogy a videóival a romákról kialakult képen is változtathat. Szeretné, ha természetes lenne, hogy egy roma ember a származásától függetlenül, a szakmai tudásával is kivívhatja a figyelmet.
Fotók: Huszár Boglárka
