Péntek Teréz a Sommer nagyságoséknál volt cseléd a Salétrom utca egyik bérházában. Még a háború alatt szegődött ide, de nem vidékről, mint a cselédlányok többsége, hanem Kispestről, egy kihalt proletárcsaládból. Anyját a tüdőbaj vitte el, apját a pálinka, bátyja a háborúban veszett oda, testvérei is voltak valahol, de nem tudta, merre.
Közben a háborúnak vége lett, ahonnan még tizenhétben hazakerült a Sommerék fia is, de a hátába fúródott gránátszilánktól béna lett deréktól lefelé, ami azt jelentette Péntek Teréznek, hogy a szokásos házimunka mellett segítenie kellett a fiatalurat tisztába tenni, naponta legalább kétszer. Pedig a szokásos házimunkája sem volt csekélység.
Mert az még hagyján, hogy nyomorúságos kispesti otthonukban nem volt folyóvíz és elektromos áram, budira jártak és petróleumlámpával világítottak, de ezeket a rosseb nagy bérpalotákat mégis hogy a búbánatba lehetett folyóvíz bevezetése nélkül felépíteni? Ezen és nem a lét nagy kérdésein rágódott magában Péntek Teréz, miközben egy vesszőkosárban cipelte fel a frissen mosott ruhát a cselédlépcsőn.
Mert a mosókonyha a földszinten volt, ahol persze jól be kellett fűteni a sparhétba, hogy legyen forró víz a mosáshoz, de attól nyáron meg lehetett dögleni a melegben, télen meg tüdőgyulladást lehetett kapni, ha abból a mosókonyhabéli hőségből kilépett az ember a fagyos levegőre. És még jó, hogy nem a Terinek kellett fát aprítani, hogy befűtsenek a mosókonyhába, mert azt megcsinálta a házmester ütődött fia, a Jacek Laci.
Aki segített fát aprítani a Terinek télen is, mert persze a tűzifát is a cselédlánynak kellett felcipelnie a harmadikra a cselédlépcsőn, ami jóval szűkösebb volt, mint az urasági lépcső, ahol a tisztelt lakók jöttek-mentek és kalaplevéve, kezet csókolva üdvözölték egymást. Hogy is nézett volna ki egy cselédlány a tűzifával megrakott kosárral küszködve felfelé az úri lépcsőn? Méltóztassanak elengedni? Lett is volna nagy felháborodás.
A Jacek Laci néha segített felcipelni a tüzelőt is, de semmi sincs ingyen, cserébe folyton fogdosta a Terit, aki rá-ráütött a kezére, de néha hagyta, mert fáradt volt, meg úgysem akadt nő, aki ezzel az ütődött házmestergyerekkel szóba állt volna, még a prostik is húzták a szájukat, pedig azok nem válogatósak. Volt a Terinek udvarlója, ha annak lehet nevezni a Schuster Pistát. Az szájon csapta volna a házmestergyereket, de Teri nem árulkodott rá.
Na, ennek a Schuster Pistának se volt ki az összes kereke, az fix. Soha el nem árulta volna a Terinek, hogy miből él, mert azért aligha kapott pénzt, hogy kapus volt a JAC-ban, vagyis a Józsefvárosi Atlétikai Club labdarúgócsapatában. Nem fizettek ott a góllövő csatároknak sem egy árva megveszekedett vasgarast sem, nemhogy a kapusnak. Pedig Schuster jól védett, beszélték ezt kerületszerte az összes kocsmában.
Az összes fizetség az volt, hogy testedzésként bekanalazhattak legalább két tányér forró levest abból a kondérból, amelyben az egyesület főzött gulyást a mérkőzések előtt a csapat játékosainak. Teli gyomorral elég nehéz mozogni, ezért aztán a játékosok pár felest is bevágtak meccs előtt, pláne ha túl hideg vagy túl meleg volt az időjárás, fújt a szél vagy túl nagy volt a szélcsend, esett vagy nem esett az eső. Pláne így volt ezzel Schuster, aki a kapuban állva fagyoskodott vagy izzadt másfél órán át.
Parádés védései közül Péntek Teréz csak néhányat látott, amikor Schuster elcipelte őt a vasárnapi mérkőzésre, de akkor pont nem volt ott, amikor a JAC csúfosan kikapott a Rákospalotától, és ebben benne volt az is, hogy Schuster aznap másnaposabb volt a kelleténél. Utána megfogadta, hogy felhagy a háló őrzésével, és csak a harmadik feles után kezdte meggondolni magát, amire ráadásul a Rákospalota csatára hívta meg, aki négy gól közül hármat lőtt aznap Schuster hálójába.
Legalábbis így mesélte ezt Schuster Pista meghitt együttléteik egyikén Péntek Teréznek, és Teri maga sem tudta, mit higgyen el abból, amit ez az ütődött alak mesélt neki, mert annyira fáradt volt a mindennapos cipekedéstől. Mert ha a mosókonyha befűtése nem is rá tartozott, azért a vizet neki kellett az udvari csaptól vödörben becipelni a mosáshoz, és nem volt elég felcígölni a vizes ruhát a harmadikra, még a padláson is teregetni kellett azt, ami nem fért fel a fregolira.
A Pista azt is mondta, hogy hamarosan megszűnik az egyesület, ezért ő azon töri a fejét, hogy lányokat fog futtatni, és megpróbálta rábeszélni Terit is, hogy legyen az egyik lány ahelyett, hogy belerokkan a kosárcipelésbe, mire Teri elsírta magát, hogy ő rendes asszony szeretne lenni, bár fogalma sem volt, mit ért ezen. A Sommernét, aki egész nap ugráltatja és szidalmazza őt, miközben a nagyságos úr a Pista valamelyik prostijával örömködik?
Nehéz kérdések ezek. Nehezebbek, mint a ruhás meg a tüzelős kosár.
Itt olvashatóak a korábbi Borongók.
Nyitókép: Cseléd, 1930 – Fotó: Lőrinczi Ákos / Fortepan
