Oláh Norbert a Magyarországon leginkább a cigányokat sújtó társadalmi egyenlőtlenségek, a kirekesztettség és áldozatiság szerepének bemutatása, a terméketlen (ön)sajnálat helyett a csillagok közé, a csillagokra invitálta a közönséget, előadásában végig megtartva az iróniát és a humort, bámulatosan kötve össze eget és földet, festészeti projektet és AI-t. A képek láttán a befogadónak az a sejtése támadhat, hogy nincs lehetetlen. Üde, humoros, a kifordítás aktusával könnyedén bánó, ízig-vérig kortárs alkotásokkal ismerkedhetett meg a teljesen újra vágyó kiállításlátogató.
Oláh Norbert a tárlatvezetés elején az egész projektet kontextusba helyezte. Mint mondta, a kiindulópont a disztópia és a realizmus volt, meglátása, hogy a realizmus megengedi a humort és az iróniát. Oláh Norbert a következő három évre tett vállalása, hogy a mostanival egyező, tudományos környezetbe helyezett társadalmi reflexiók képi ábrázolása megvalósuljon.
A társadalomkritika, a roma identitás, a roma művész címke taglalása, vizsgálata körülbelül 2021 óta foglalkoztatja. Határozott elképzelése, hogy semmiképp ne az áldozat helyzetéből beszéljen róla. Mindezt azért, mert keresi a megoldásokat, hogy az identitásról pozitív értelemben szólhasson. „Végig azt éreztem, hogy a választott áldozati pozíció
különösebb hatást nem ért el, ellenben depresszív állapotba taszított,
ezért nyúltam mint eszközhöz, a humorhoz és az iróniához” – magyarázta. Példaként jött fel a Szegedi Tamás színművésszel és a kutyájával, Hádésszel közösen szervezett Cigánybűnözők című művészcsoport, mint ennek a szatírának a keményvonalas verziója.
Már önmagában a képek címe megállásra, hosszas gondolkodásra késztet. Nagyecsedi cigánytánc szkafanderben, Első roma házaspár a Marson, Roma polgárjogi aktivista Föld körüli pályán, s az amerikai Holdra szállást parafrazeáló festmény, a Holdraszállás.
S hogy honnan ered ez az űrhajós, tudományos kíváncsiság? „A negyedik ipari forradalom kellős közepén állunk, egyszerre hatja át a mindennapjainkat a technológiai optimizmus és a technológiai szorongás. Napi szinten újabbnál újabb tudományos eredmények látnak napvilágot, a mesterséges intelligencia és a számos képalkotási módszer kihívást vagy éppen inspirációt jelent. Fontos, hogy festőként ebben a pillanatban az is egy állítás, ha valamit a klasszikus képalkotói eljárásokkal fogalmazunk meg” – fejtegette.
Művészetében az űrutazás a társadalmi mobilitás metaforájaként jelenik meg. Felvetődik a kérdés, vajon a társadalmi ranglétrán egyre feljebb haladva mennyire tarthatóak meg a különböző kulturális jegyek, s mindez bizonyos helyzetekben, az autentikus környezetükből kiemelve
nem válik-e cirkuszi mutatvánnyá?
„Az identitás metaforája maga a szkafander, ez a külső burok minket reprezentál, adott esetben védelmet is biztosít egyes behatások ellen, azonban fontos megjegyezni, hogy ez a burok nem maga az ember” – tette hozzá.
Festészetileg komoly kihívást jelentett a karakterábrázolás. Az egyik legnehezebb festészeti megoldás a Nagyecsedi cigánytánc című munka kivitelezése volt. Úgy született meg, hogy a festőművész felvette Szegedi Tamás bukósisakját, táncolt, mialatt ő végigfotózta az eseményt. Máshol modelleket vagy AI által generált képet használt.
Oláh Norbert alkotói pályáján nem új élmény a tudomány iránti vonzódás, rajongás, festés közben tudományos előadásokat hallgat, s most tart ott, hogy ebből megvalósuljon egy festészeti projekt. Reméli, egyszer eljut odáig, hogy neki is lesz esélye az űrutazásra, jegyezte meg derűsen.
Az Országút Galéria szervezésében megvalósult tárlat előzetes bejelentkezéssel június 4-ig látogatható az Eötvös utca 10. alatti Eötvös10 Művelődési Ház 202-es termében.
Fotók: Huszár Boglárka
