„Még 2013 nyarán forgattam a Fekete kecske című kisjátékfilmemet, amikor a forgatókönyvírója bemutatott Dunkel Nepomuk Norbertnek. Elsősorban a film zenéjével kapcsolatban voltak hozzá kérdéseim, ám egyből feltűnt számomra, hogy nem hétköznapi emberről van szó. A rövid délután alatt megértettem, hogy egy zsenivel beszélgetek, aki nagyon extrém körülmények között kénytelen élni. Amikor az Eszterházy Károly Főiskola mozgóképművészet mesterképzésén a harmadik féléves vizsgafeladat egy dokumentumfilm elkészítése volt, már tudtam, hogy róla kell forgatnom. Rövidesen betoppantam hozzá és kértem az engedélyét. Az első nap végére négy óra nyersanyagom volt.”
„Decemberig hétvégenként forgattam nála. Rengeteg hasznos anyagot vettem fel, de az időkorlát miatt nagyon keveset tudtam felhasználni. A film feszessége viszont a film előnye is egyben. Minél több mindent igyekeztem betuszkolni 25 percbe úgy, hogy az élvezhető is legyen, és ne legyen olyan, mintha klipet néznénk” – ezt a Szikigyakor, Végső utca rendezője, Karácsony Péter mesélte a Napló című műsorban díjnyertes filmjéről. Mert ez a 25 perces dokumentumfilm (többek közt) fődíjat nyert a 61. Országos Függetlenfilm Fesztiválon is.
Magyarország büszkén szereti hangoztatni, hogy tehetséges emberek lakják, és megannyi nagy tudóst és művészt adott a világnak – ilyenkor az érvelés részeként előkerülnek bizonyos Nobel-díj mennyiségek (ellenérvként pedig az, hogy sok a magyar származású Nobel-díjas, akiket az ország előbb sikeresen elüldözött – Karikó Katalin is éreztette interjúiban, hogy ha itt marad, középszerű tudós lesz belőle). Ritkábban gondolunk arra, hány tehetség fejlődése tört meg, került zsákutcába a társadalom, az oktatás, az állam rugalmatlansága miatt.
Bár egyáltalán nem nevezném zsákutcának Dunkel Nepomuk Norbert életét, ami a Szikigyakor 25 percében felvillan, egy normálisabb társadalomban egy ilyen tehetséges embernek, aki tudományban, művészetben egyaránt otthon van, és akit leginkább a tudományok találkozási pontjai izgatnak, nem egy ilyen tanyajellegű helyen kellene élnie (Szikigyakor egy „kertség” Debrecen mellett). Helyesbítek – szuper, hogy ilyen helyen él, tud segíteni a szomszédainak, orgonál a templomban, tanít az iskolában. De amit pl. a szexualitásról kifejt, nahát az ma már alkotmányellenes bűncselekmény, ide fejlődött az ország.
Elképesztően erős 25 perc ez, megannyi csodás pillanattal, ahogy kék parókában példabeszédet intéz az ölében lévő diós tál tartalmát felhasználva, tűzifát pakol, boci-boci tarkát játszik Bach stílusában, vagy jelnyelvi kísérettel fejti ki valamelyik gondolatát.
Ha a hétvégére keresnek némi inspirációt, nem is kereshetnek jobb helyen.
