Volt valami megmagyarázhatatlanul vonzó Bródy Sándorban. Nemcsak az írásaiban, hanem abban, ahogy élt: szenvedélyesen, féktelenül, minden pillanatot felfalva. „Én vagyok az utolsó magyar romantikus” – mondogatta az utolsó éveiben, ágyhoz kötve, morfiuminjekciókra várva –, és nem tévedett. Mert Bródy Sándor valóban egy egész korszak volt egyetlen személyben.