A cigány kulturális intézményrendszer hiátusának súlyos ára van: a roma kultúra láthatatlan marad, és ez utat nyit az előítéleteknek és diszkriminációnak. A szellemi és kulturális űr a közösségen belül önbecsülési zavarokhoz, identitásválsághoz és öngyűlölethez vezet, megkeserítve százezrek mindennapjait. Bőséges forrás állhatott volna rendelkezésre, ha a választási kampány hajrájában nem szórnak el 17 milliárd forintot celebekre és üres reprezentációra.

Új előadással jelentkezett Jónás Judit színháza, a Cinka Panna Színház, amelyet ő alapított 6 évvel azután, hogy 1993-ban színészként végzett a Színművészeti Főiskolán. Már a főiskolás évei alatt felmerült benne egy cigány színház létrehozásának gondolata. Látta, milyen sok tehetséges cigány fiatalt utasítottak el a felvételin azzal a nem titkolt indokkal, hogy nem tudnak számukra megfelelő szerepet biztosítani, hisz azzal a bőrszínnel nem alakíthatnak Júliát vagy más klasszikus szerepet. Judit úgy gondolta, miért ne játszhatnának el romák is bármilyen alakot, mert szerinte a tehetség számít, nem a származás.

Mindig az áldozatok szempontjából vizsgáltam a holokauszt kérdését: milyen traumákat szenvedtek el, s azok hogyan hatottak a túlélőkre és a leszármazottakra? Ha az elkövetőkről olvastam, azt próbáltam megfejteni, milyen eszmék, körülmények, indulatok és érzelmek vezethettek a számomra felfoghatatlanul módszeresen kitervelt vagy spontán öldökléshez. Ritkán foglalkoztatott a kérdés, hogy miként befolyásolja az elkövetők leszármazottainak életét őseik sátáni gaztettei. Mígnem az Egy fekete nő náci múltja című színdarab napokig fogva tartotta gondolataimat.