Előző írásomban felelevenítettem, hogy a múlt század 30-as éveiben élt cigányzenészek milyen összefogásra voltak képesek. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: vajon mi, a kortárs értelmiségiek képesek vagyunk-e hasonló, kizárólag szakmai alapon megszervezni magunkat, saját jól felfogott érdekünkben.

A roma nép vándorlásának kezdetétől egészen napjainkig mindenkor nem romák írták meg, rakták össze a történetünket: törvényekből, rendeletekből, peres iratokból, saját értelmezésük szerint – a romák szempontjait figyelmen kívül hagyva. Daróczi Ágnes életrajzi könyve egyben az emancipációs küzdelem emlékezete, hiszen roma szempontból elemzi az elmúlt több mint ötven év eseményeit. Nem túlzok, ha azt állítom, a cigány történelem megismeréséhez járult hozzá.