A Hosszú az út előttem című könyv a Magvető Kiadó gondozásában, a Tények és Tanúk sorozatban jelent meg Kóczé Angéla szociológus, a Közép-Európai Egyetem adjunktusának szerkesztésében. Kóczé Angélának fogant meg a fejében a romák emlékezetének megörökítése, így került sor Zsigó Jenő Vezetőszáron című könyvének kiadására is, a szerkesztő Neményi Mária szociológus volt.
A két könyv megkerülhetetlen lesz a történészeknek, ha a XX–XXI. századi, romákat érintő eseményeket dolgozzák fel. Daróczi Ágnes memoárja kronológiai sorrendet követ. Előbb a gyerekkorába enged bepillantást, ez a néprajzosoknak, kulturális antropológusoknak lehet nagyon fontos. Minden közösségben más értékeket lehet találni. Ágnes szülőfalujában, Bedőben a romák legmeghatározóbb értéke a tanulás volt. A nagy családban mára hetven diplomás testvért, rokont számlálnak. Az úttörő Ágnes volt, de az írásból kitetszik, hogy kellett hozzá az édesanyja is, mert nem engedte, hogy a nagyvárosban, Debrecenben a magány érzése felülkerekedjen gyermeke tanulás iránti vágyán.
Már középiskolásként megismerte az ország. Ő volt az első, aki Ki mit tud? vetélkedőn 1972-ben cigányul mondott verset. Choli Daróczi József művével bizonyította a cigány nyelv szépségét, gazdagságát. Olyan korban, amikor a cigányságot az 1961-es párthatározat alapján hátrányos helyzetű társadalmi rétegnek nevezték. Úgy ítélték meg, sem a nyelve, sem a kultúrája nem tartalmaz megőrzendő értéket. E
totális asszimilációs politika csődjét jelentette
Ági televíziós szereplése.
Az egyetem elvégzése után a Népművelési Intézet intézményi és szakmai hátterével, hátszelével minden tevékenységét kultúránk értékeinek megmutatásának, megőrzésének, fejlesztésének és továbbadásának szentelte. Nem volt egyszerű dolga, küzdelmek, sikerek, olykor bukások váltották egymást. Háromszor is megszervezte az Autodidakta Cigány Képzőművészek Országos Kiállítását. Először 1979-ben, a kőbányai Pataky Művelődési Központban. A külvárosi helyszín ellenére ezerszám voltak kíváncsiak a betiltott roma kultúra vizuális művészetére. Férjével, Bársony Jánossal olvasótábort szerveztek középiskolás roma fiataloknak, elindította a romák körében népszerű olvasótábori mozgalmat. Neki köszönhetjük a folklórmozgalom elindítását is, megszervezte az országos roma hagyományőrző együttesek találkozóját Tatán, majd Nyíregyházán, Győrben, Miskolcon.
Több magyar és nemzetközi civil szervezet alapítója, illetve vezetőségi tagja. Létrehozta az első roma értelmiségi klubot. A Magyar Televízióban 1992-ben alapította meg a Patrin Magazint, melynek felelős szerkesztője volt 1998-ig. A holokauszt 50. évfordulóján, 1994. augusztus 2-án egész napos cigány tematikával jelentkezett a televízióban. Ezt 1995-ben is megismételte. A harmadik alkalommal már nem engedték neki, azt a Duna TV-ben rendezték meg nélküle.
Dokumentumfilmeket szerkesztett olyan rendezőkkel mint Jancsó Miklós vagy Asbóth Kristóf. Férjével közös holokauszt-kutatásaik eredményeit bemutató könyveket írt. Gyermekeknek szóló, kétnyelvű könyve az idén jelent meg Valaha madarak voltunk címmel. Szintén neki köszönhetjük a roma holokauszt emlékművét a pesti Nehru parton: Daróczi Ágnes kezdeményezte és gondozta – civil szervezetek kereteiben – az emlékmű létrehozását 2006-ban.
A kötet első része az emlékezeté, a második felében, a mellékletben az írásait és a hivatalos levelezéseit olvashatjuk. Az első fejezet utolsó mondatában megfogalmazta hitvallását: „minden megkeseredettségem ellenére hiszem és vallom,
a világ megváltoztatható, csak tenni kell érte”.
Fotók: Mile Máté
