A terapeuta azt mondta, próbáljam valamilyen rituáléval lezárni és így elengedni a veszteséget. Az a lényeg, magyarázta, hogy legyen meg az elválás, a lezárás konkrét, kézzel fogható aktusa, amihez aztán vissza lehet nyúlni, és kapaszkodni lehet bele.

Álltunk a buszmegállóban, minden héten összefutottam vele, nálam idősebb nő, olyan zsizsegős, akivel elbeszélgetsz a pékségben, de családtagként már idegesítene. Beszélt, beszélt, be nem állt a szája, a harmadik-negyedik héten már úgy tekintett rám, mint egy kedves ismerősre.