2002 tavaszán kaptam egy emailt, melyben az szerepelt, hogy egy ismerősöm meghívott valamilyen ismeretlen weboldalra. Nem is fogadtam el. Aztán kaptam még egyet valakitől, ami után már megnéztem, miről van szó és regisztráltam. Így lettem a WiW 1024. felhasználója. (A szám azért is volt érdekes, mert akkoriban jelezte, hogy ki mikor csatlakozott, s minél kisebb szám szerepelt a profilodon, annál bennfentesebbnek érezhetted magad, azaz fordítottan arányos sznobfaktoriális értéke volt.)

2003 tavaszáig viszont nem nagyon használtam az oldalt, de akkor elkezdtem emberekkel ismerkedni ott. Éppen egy szakításon voltam túl a húszas éveim legvégén, még nem volt otthoni internetem. A következő fél évben kinyílt a világ, elképesztő mennyiségű emberrel ismerkedtem meg, eleinte online, aztán személyesen is. Izgalmas időszaka volt ez Budapestnek, ekkor nyíltak az első romkocsmák, és jelentős átfedés volt azok látogatói, valamint a WiW tagjai között. Romkocsmába sem tudott az ember csak úgy eljutni, kellett valaki ismerős, aki bevezet, mivel eleinte lebontásra ítélt volt pesti bérházakban nyíltak ezek. Amíg az ingatlanfejlesztő a bontásba nem kezdett, azt az 1–2 évet bekkelték ki, addig ott működhettek ezek a műintézmények, melyeket az utcáról senki nem is látott. A WiW-re is csak úgy lehetett sokáig bekerülni, ha valaki meghívott, csak úgy regisztrálni nem lehetett ám.

Az egyik – ha nem is romkocsma, de hasonló kategóriába sorolt – szórakozóhely, mely az ős-wiwesek gyülekezőhelye volt, a Sark presszó a Klauzál téren a Dob és a Csányi utca sarkán, ami kicsit internetkávézó szerepet is betöltött. Ott úgy lehetett internetezni, hogy a belépő jelszó a gépen a WiW-es profilodra volt, azaz ha nem voltál fent ezen az oldalon, az internetet sem tudtad használni. Ebben a formában már akkor megvalósult tehát, ami később sokaknál, hogy

rengeteg háztartásba épp azért vezették be a netet, hogy tudják használni a közösségi hálót. Mondták is néhányan, hogy beköttették az iWiW-et maguknak.

Jókor kapta el a pillanatot Várady Zsolt alapító (az övé volt az 1-es szám a profiljában), aki a Virgo nevű fejlesztőcégnél eredetileg munkahelyi hobbiprojektként indította el a WiW-et. A Facebook csak két évvel később, egy amerikai egyetemi projektként született meg. A Facebook végül a legtöbb helyi közösségi hálózatot kiszorította a világon, és így tett az iWiW-vel is. De a magyar közösségi oldal meghatározó szerepet játszott a magyar online közösségek kialakulásában és fejlődésében, és fontos mérföldkövet jelent a magyar internet történetében és elterjedésében.

Az iWiW, mely az „international Who is Who” rövidítése, az internet hazai történetének egyik legjelentősebb és úttörő jellegű közösségi oldala volt. Története 2002. április 14-én kezdődött, amikor Várady Zsolt webfejlesztő elindította a WiW (Who is Who) nevű szolgáltatást. Az oldal globális viszonylatban is az elsők között volt a közösségi hálózatok sorában, olyan nemzetközi versenytársakkal egy időben, mint a Ryze, Friendster vagy az Everyonesconnected.com.

A WiW, majd később iWiW működési elve egyszerű, de hatékony volt: a felhasználók személyes profilt hozhattak létre, ahol különböző adataikat oszthatták meg. Kezdetben csak meghívóval lehetett csatlakozni a rendszerhez, ami exkluzivitást és gyors, de kontrollált növekedést biztosított. A felhasználók ismerősöket jelölhettek meg, és ha azok visszaigazolták, még több információhoz férhettek hozzá egymásról. Az oldal egyik érdekes funkciója volt az ún. legrövidebb út megjelenítése, amely megmutatta, hány kapcsolaton keresztül kötődik két felhasználó egymáshoz.

Az oldal népszerűsége gyorsan nőtt, és 2005 és 2010 között Magyarország leglátogatottabb weboldala lett. 2005. október 10-én jelentős megújuláson esett át, ekkor kapta az iWiW nevet. A siker nem maradt észrevétlen: 2006-ban a Magyar Telekom tulajdonában lévő Origo Zrt. felvásárolta a szolgáltatást. Ez az akvizíció jelentős változásokat hozott: megjelentek a reklámok az oldalon, új szolgáltatásokat vezettek be. Az iWiW sikertörténete azonban nem tartott örökké. 2010-re már csak az 5. leglátogatottabb magyar weboldal volt, ahogy más nemzetközi platformok, különösen a Facebook, egyre nagyobb teret nyertek. Bár 2013-ban még nyereséges volt, 2014-re már nem tudták fenntartani a profitabilitást. 2014. május 15-én bejelentették a szolgáltatás megszüntetését, és június 30-án hivatalosan is megszűnt az iWiW, 12 évnyi működés után.

Ott voltam tíz éve a Kertemben, amikor a záróbulit tartották.

Eleinte a felhasználói profilokhoz fényképek sem voltak még jelölve, tehát azt sem tudtuk, hogy néz ki az az illető, akivel egy ideje online beszélgettünk. Az induló WiW-en ugyanis meghatározott témákban indult fórumok voltak, ahová csatlakozni lehetett, és beszélgetések, illetve viták alakultak ki. És voltak az ún. „pincetopikok”, azaz a szabadon alakítható témájú beszélgetős csoportok, amik azért kapták a pince nevet, mert nem a belépés utáni főoldalon szerepeltek, hanem lejjebb, a „pincében”. Itt ismertem meg rengeteg embert, akikkel aztán megbeszéltünk személyes találkozókat is, és akkor láttuk egymást először. Például az ős Szimplakertben, a Szigeten, mások inkább a Ráckertben, a Szódában, vagy éppen az első Critical Massen.

Valahogy minden sokkal közvetlenebb, egyszerűbb és biztonságosabb volt,

amiket utána személyesen is folytattunk.

Rengeteg emberi és üzleti kapcsolat is létrejött. Én például az apróhirdetéses topikban magától az alapítótól vettem egy szekrényt és egy komódot, ott ismertem meg későbbi egyik főnökömet, ahogyan mostani főszerkesztőmet is, ott alapítottunk zenekart, és a WiW-nek köszönhetően ismertem meg a feleségemet is 2004-ben, akivel már tizenhetedik éve vagyunk kapcsolatban és tizenharmadik éve frigyben.

Nekünk a WiW (nem iWiW, ahogyan a többség hívta) több volt, mint egy egyszerű weboldal, az én életemet igenis jelentősen befolyásolta és az alakulását alapvetően határozta meg. Volt néhány nagyon jó éve, aztán persze ezt is elérte az enshittification (elszaródás) jelensége, mindenki áthúzott a Facebookra, ami sosem adta meg nekem azt az érzést, amit a WiW a kezdetekkor.

Nem tudok elég hálás lenni Várady Zsoltnak. Köszi.

Akit a(i)WiW története részletesebben is érdekel vagy csak nosztalgiázna egyet, az látogasson el erre az oldalra.