„Arra gondoltam a verseny után, ha híres kick-boxos leszek, úgy leszek beírva, hogy én ezt a nyolcadik kerületből csináltam meg.

És nem kallódtam el, mint sok más gyerek, nem kerültem rossz társaságba. Nekem megváltozott vele az életem”

– mondta csillogó szemekkel Ricsi, amikor a Diákolimpiáról kérdeztük. „Ezt nemcsak magamnak köszönhetem, hanem az edzőimnek is.”

Ricsinek ez volt élete első versenye: „Azt nem lehet elmondani, hogy mit éreztem, amikor megláttam a nagy teret, megdöbbentem, hogy ott fogok küzdeni.”

„A FiDo parkban volt egy sportnap, ahol bemutatót tartottak, én meg beszálltam, hogy jól leiskolázzanak, de nagyon megtetszett a sportág” – ezt már a kezdetekről meséli. Szólt az apukájának másnap, hogy beszéljen az edzővel, mert járni szeretne. Ez fél éve történt, azóta hetente négyszer is lemegy az edzőterembe, ahol Kecskeméti László, az akadémia ügyvezetője és Zrínyi Miklós, az akadémia névadója is tart edzéseket. Ricsi szerint nagyon figyelnek az edzők a tanulókra, sok tapasztalatot lehet szerezni az edzéseken. Lett egy itteni baráti köre is. A márciusi diákolimpián ezüstöt nyert, a következő világbajnokságon szeretne elhozni egy ezüst- vagy egy aranyérmet.

Önfegyelemre tanít a sport

Kevin és Ricsi a Deák Diák Általános Iskolába járnak, sokan tudják már róluk, hogy kick-boxolnak, ők is többeket hívtak már edzeni. Ricsi határozott véleménye, hogy az iskolai dolgaiban is változást hozott a sport, „jobban tudom kontrollálni az érzelmeimet, sokkal több fegyelmet kapok itt, jobban tudok összpontosítani”.

Kevin a diákolimpián két érmet is nyert, egy bronzot és egy ezüstöt. Izgult, hogy ez lesz az első versenye, de örült neki, hogy mehet. Arra nem számított, hogy nyer, csak remélte, nagyon készült. Januárban kezdte, szeretne több versenyre is eljutni, például a vb-re. Ha nagyobb lesz, „nagy kick-boxos szeretnék lenni külföldön is” – mondta. A szülei örülnek, hogy jár sportolni, az anyukája azért félti is egy kicsit.

Kevin szerint

nagyon jó, hogy az edzésen nem tesznek különbséget fiúk és lányok között, és hogy kisebbek és nagyobbak is vannak, s mindenki barátságos.

„Miki bácsi elmondja a dolog egyik részét, Laci bácsi meg a másik részét, ha kérdezünk valamit, elmondják a dolgok miértjét.”

Mikibá, Lacibá, edzőbá

Egy edzés hossza egy-másfél óra. A kicsiknek először heti két edzés van, aztán emelik a gyakoriságot és az időt is. Zrínyi Miklós elmondja, igyekeznek figyelni arra, hogy ne kapkodjanak, ne égjenek ki a srácok. Örül, hogy el tudtak vinni több gyereket is a versenyre, de ehhez a srácok is kellettek, jegyzi meg. „Ha az iskolában nem viselkedsz jól, itt fejlesztik a fegyelmed, hogy kontrollálni tudd magad.”

Szeretik, hogy nem mindig úgy beszélnek, mint edző és tanítvány, hanem sokszor, mint barát a baráttal, de a „Mikibá” és „Lacibá”, vagy „edzőbá” megnevezés azért mindig megmarad.

Magyarországon lesz a világkupa júniusban, azon remélhetőleg indulnak majd a srácok. Egyelőre nem szeretnék, ha minden versenyen indulnának, nem akarják őket túlterhelni, teszi hozzá Zrínyi Miklós. Sokat lehet abból is tanulni, ha bekapunk párat, vagy ha veszítünk.

Zrínyi Miklós a 80-as évektől tart edzéseket, most Budapesten és Esztergom környékén. Az akadémia 2015 óta működik, különösen nagy figyelmet szentelnek a gyerekekre, a létszám is gyarapodik.

„Nekem ez az életem.”

Tíz tehetséggondozottjuk van. Hátrányos helyzetű gyerekeket segítenek a sport eszközeivel. Az Új Start Alapítvánnyal közösen működtetett roma tehetségprogrammal szintén a fiataloknak szeretnének sportolói, versenyzői és edzői karrierutat biztosítani.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf