Valószínűleg sokaknak újdonság, hogy Józsefváros határán totemoszlop áll, de aki arra jár, az ismeri a 2019-ben „felállított” festett oszlopot. Valójában felállítani sem kellett, csak lefesteni a sajátos alakú metrós szellőzőcsövet (?), plakátoszlopot (?).
Már eredetileg is úgy készült, mintha három egyszemű kerek legóelem lenne egymás felett, így adta magát, hogy legótotemmé fessék ki öt éve a Kutyapárt aktivistái, vagyis passzivistái. Ez már a második legótoteme volt a kutyáknak, az elsőt egy budai kigőzölgő átfestésével hozták létre.
A Szentkirályi utca sarkán, az orvosegyetem épülete mellett álló oszlop festését sötétedés utánra hirdették meg. Három srác hozta a stencileket, amiket egy kutyás műhelyben vágtak ki kartonból. Ezeket kell az oszlop felületére helyezni, tudtuk meg, és a kivágást lefújni festékkel. Egy képhez három stencil is készült, mert több színt is használnak, fehéret, feketét, kéket, a sárga alapozást már előző nap megcsinálták.
Eleinte a fiúkat és egy szakállas fiatalembert, Rafit kérdezgettem, de ők nemrég csatlakoztak, nekik ez az egyik első akciójuk, a múltról nem sokat tudtak. Rafi egyébként az egyik közeli klinikán dolgozik „nővérbácsiként”, és neki is olyan fanyar, visszafogott kutyás humora van, mint ami a párt egészére jellemző a nyilvános megszólalásaik alapján.
Később befutott a józsefvárosi kutyás csapatot vezető szemüveges fiatalember is, Póti Botond, mint később kiderült, politológus és eddig főleg Ferencvárosban tevékenykedett, de volt már akciójuk Józsefvárosban is, 2022-ben egy Kőris utcai buszmegállót újítottak fel:
Az oszlopot valaki néhány hónapja lefestette fehérre, csak a felső vigyori halálfejet hagyta meg, „odáig már nem ért fel”. (Vajon ki volt?) Az eredeti kalózos témát – egyébként imádták a gyerekek, mondta egy mama, aki a kislányával jött ki, és minden nap erre járnak – orvosos-nővéres téma váltja. A kalózfej maradt, de most a gyógyítás örömét vagy éppen az egészségügyi dolgozóra váró nehézségeket fejezi ki, középre szájmaszkos, alulra meg cumis fej került – jelezvén, hogy mindez a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tőszomszédságában van.
Botondtól, a helyi fő passzivistától azt is megtudtuk, hogy teljesen önálló keze van a helyi közösségnek – a józsefvárosi még elég kicsi, egyelőre tucatnyian vannak – abban, hogy milyen akciót tervez, ezt is ők találták ki. És most meg is festették, ami nem volt egyszerű, mert igazi amatőrökről van szó. Az alapozás nyomai is ottmaradtak a járdán, „nem hagyjuk úgy, felszedjük hígítóval”, és az ecsetvonásokon is sokáig dolgoztak, de addig javítgatták, amíg jó nem lett.
A nyilvános kalózakció ismét jól végződött – nem kértek rá engedélyt, de itt nem érte őket atrocitás soha emiatt –, a legótotem pedig az új képekkel még inkább a helyén van ebben a sarki beszögelésben.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf