A Kenyérmező utcai Hotel Bristol étterme talán nem a legideálisabb helyszíne egy képzőművészeti kiállításnak, azonban a megjelent érdeklődőket ez szemlátomást kevésbé zavarta: szeretetteljes érdeklődéssel szemlélték az idős festő alkotásait, melyek – mint ahogy az tőle öt évtized alatt megszokottá vált – épületeket, várakat, kastélyokat ábrázolnak, sajátos szemszögből.

Sajátos, mert egyszerre realista és a valóságtól kissé elemelt Borbély ábrázolásmódja. Egyrészt ott a XVI. században nevet kapott műfaj, a veduta hangsúlyos jelenléte (a veduta olaszul látványt, látképet jelent, és ebben az esetben egy részletes, tényszerű, realista festményt takar, mely egy várost vagy egyéb helységet ábrázol), másrészt olyan, a XX. század elején avantgárdnak számító irányok is fellelhetők a képeken, mint a kubizmus vagy az orfizmus (ez pedig egy korai absztrakt stílus, mely ragyogó, élénk színeket és ívelt formákat használ, ezek aztán gyakran vibráló kompozíciót alkotnak). Ennek a kettősségnek a leghatározottabb megjelenése Borbély képein az, hogy

kicsit olyanok, mintha egy összehajtogatott képet hajtanánk ki, mindenesetre a képek nagyon esztétikusak, és magabiztos szakmai tudásról árulkodnak.

Mint sok más művész, Borbély László sem a szavak embere akkor, amikor saját magáról kell beszélnie – holott az egyébként művészettörténészként is aktív éveket maga mögött tudó festő nyilván birtokában van annak a szókészletnek, melynek segítségével (talán) meg lehet ragadni egy alkotás lényegét – így a fent említett szétszabdaltságra csak annyit mond: „kérdezték egyszer tőlem, hogy rosszkedvű voltam-e akkor, amikor egyik vagy másik képet festettem, de hát semmi ilyesmiről szó sincs, egyszerűen jönnek a fények, meg a színek, és az én fejemben ez így képeződik le”.

Azt pedig, hogy egyszerre áll alkotói és elemzői oldalon, így kommentálja: „ez valóban egy skizofrén helyzet”. A műfaji sokféleség sem tudatosan jött nála: „rengeteget tanultam Bortnyik Sándortól (ő a magyar absztrakt konstruktivizmus egyik jelentős képviselője volt – a szerző), akire pedig a Kassák Lajos-féle avantgárd hatott; ezek olyan hatások, tudások, amiktől az ember akkor sem tud megszabadulni, ha esetleg szeretne”.

A művész beskatulyázhatatlan tehát, de hogy ez még se legyen teljesen így, egyik méltatója és segítője, Pogány Ö. Gábor művészettörténész, művészeti szakíró egy új fogalmat alkotott számára, ez pedig a wernigerodizmus, azon egyszerű oknál fogva, hogy egyik munkája ebben a Szász-Anhalt tartományban található kisvárosban született meg (Wernigerode).

Egyébként pedig a művészt nem érdeklik az elméletek: „utálom az elméleteket, az rendben van, ha van egy futurista kiáltvány, de én nem ebből indulok ki, én így nem tudok festeni. Akkor megyek festeni, ha süt a nap, ha valami érdekel.”

Borbély László festőművész kiállítása április 28-ig ingyenesen megtekinthető a Hotel Bristol Budapestben (1081 Budapest, Kenyérmező utca 4.)

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf