Ennek első részén mi is részt vettünk május 12-én. Valódi lakó ugyan csak mutatóba jött, mégis meglepő módon eredményesen zárult a közös tervezés, ami május 26-án folytatódik majd.

A Losonci téri játszótéren a fák alatt, mint egy kertvendéglőben, asztalok várták a tervezni vágyókat. A asztalon pogácsa és üdítő mellett filctoll és papír jelezte, hogy nem piknik készül, a felállított táblákra pedig nem árjegyzéket és étlapot szúrtak, hanem térképet és néhány segítő szót. Köretek, vagyis Keretek cím alatt intelmek jelezték, mitől lesz sikeres a közös tervezés:

maradj nyitott és kíváncsi – fókuszálj a lényegre – járulj hozzá az idő tartásához – zárd ki a zavarásokat – légy aktív!

Fél hatkor még leginkább csak a Rév8-asok rendezkedtek a helyszínen, az asztalok mellett nem ült még senki. Sárkány Csilla, a Rév8 vezetője körbejárt az egyébként igen népes játszótéren, hogy részvételre hívja az embereket, de nem nagyon mozdultak.

Mi lesz, ha nem jönnek?, kérdeztem. „Régóta készülünk erre az alkalomra, sok munkát tettünk bele. Tudjuk ugyan, hogy ez az első ilyen alkalom ezen a lakótelepen, de kicsit

Négyezer ember él itt, már az nagy dolog lenne, ha 15 ember eljönne, de akár 6 résztvevővel is meg lehet csinálni ezt a World Café módszerre épülő tervezést” – mondta. Ha 15-en nem is jöttek, de talán tízen biztosan, bár nem egyszerre, hanem ki-be járkálva. (Hogy mi is az a World Café módszer, azt lejjebb magyarázzuk el részletesebben.)

Jó kérdés, hogy ha a részvételiség gondolata úgy elterjedne, ahogy a kerületvezetés szeretné, és egy ilyen alkalomra eljönnének 80-100-an is, akkor velük hogy működtetnék a World Café-módszert.

Nem mondom, hogy sikerült egy szabályos World Cafét végigvinniük a Réveseknek, de olyan ügyesen, rugalmasan alkalmazkodtak a helyzethez, hogy végül kifejezetten eredményes napot zárhattak.

Hogy ki volt szervező, azt a kitűzőről láthattuk: Csilla, Adri, Lilla, Dani, Ági, Cili, Máté – az ő nevüket tudtam utólag azonosítani Sárkány Csilla vezérigazgató, Nagy Andrien tájépítész, Gerencsér Lilla és Győrfi Dániel projektmenedzser, Herbst Ágnes tájépítész, Varga Cecília kommunikációs vezető és Lukács Máté részvételi projektkoordinátor személyében, akik összeszokott, a változó helyzetekre rugalmasan reagáló csapatot alkottak.

Győrfi Dánieltől megtudtam, hogy a május 26-i, második alkalommal már a döntéshozókat is várják, addigra feldolgozzák itt begyűjtött elképzeléseket. Az első alkalom csak a lakóké, „nem akartunk ajtóstul rontani a házba, mert elijednek az emberek”.

Az emberek sokszor valóban ijedtnek tűntek, oda-odajöttek a fa alá,

Negyven évvel a rendszerváltás után sincs egyetértés a politikában, hogy rendszerhez alkalmazkodó lakosokra vagy öntudatos polgárokra van-e szüksége ennek az országnak (elvi egyetértés lehet, de a politikusok a gyakorlatban többre értékelik az engedelmes tömeget az öntudatos polgárnál). Józsefváros 2019-ben az autonóm, öntudatos polgár képére szavazott, de még sokan félnek megszólalni.

Az egyik lelkes résztvevő ott volt az első perctől – még ha Donát a IX. kerületből is jött tapasztalatgyűjtésre, szakmabeli, vidéken vesz részt közösségi tervezésben, és mint mondta, sok jó megoldást látott már, gondolta hoz ötleteket is. Még a kezdés előtt gyorsan összebarátkozott a gyerekekkel, akiknek szintén volt ötleteik. Az ilyen tervezés felnőtteknek szól, hiszen némi kitartás is kell ahhoz, hogy 2,5 órán át másokkal együtt gondolkozzanak, de a szervezők szerint akár gyerekek is részt vehetnek a tervezésben, nincs szigorú korhatár. A kisebbek végül elfoglalták az egyik asztalt, rávetették magukat a színes filcekre meg a pogácsára, rajzoltak és majszoltak. Közvetlenül nem szóltak bele a dolgokba, de ez a fiatalember és a szülők közvetítették a megjegyzéseiket.

Ott volt még Pólyán József kertészeti vezető is a JGK képviseltében. Azt mondta, csak megfigyelőnek jött, a tervezésnek ebben a kezdeti fázisában nem venne részt, „teret adok a lakosoknak”, inkább a második körbe kapcsolódna be. Végül annyian invitálták, hogy üljön ő is az asztal mellé, hogy kötélnek állt, és nagyon értékes gondolatokkal segítette a munkát.

A közösségi tervezés folyamata, mondhatni, tudományosan felépített, a World Café módszere alapján. A kerületben már többször sikerrel használták ezt a módszert közösségi fejlesztésekben, a részvételi költségvetés ötletelési folyamatát is hasonló módszerrel folytatták és a VEKOP-os közösségi rendészeti program Police Caféja is World Café-gyökerű.

De mi is a World Café lényege? Asztalokhoz ülnek az ügyön dolgozók, és adott kérdéseket dolgoznak fel, beleadva a saját ötleteiket, párokban megbeszélve, asztalonként összegezve, majd időnként mindenki más asztalhoz ül, és ott folytatja, a legvégén pedig az asztalgazdák összegzik az eredményt. Ez elsőre bonyolultnak hangzik, de az esemény vezetője és az asztalgazdák kézben tartják és bonyolítják a technikai részleteket. Résztvevőként azt tapasztaljuk – losoncinegyediként érintettként bekapcsolódtam be a munkába –, hogy

és az asztalcserék alatt végül minden aznap elhangzó információval találkozunk, és magunkét is hozzátehetjük még. Röviden: ez nagyon hatékony módszer különféle megoldások felszínre hozására és dolgok eldöntésére, ami itt, ezen a nehezített terepen is jól működött.

A fő kérés az volt, hogy ez a terület, ahol már vannak szép parkos részek is, hogyan lehetne igazán jó. Elsőként a térképen kellett megjelölnünk kék és piros pöttyökkel, melyik részt tartjuk jónak, hol kellene változtatni. A térkép melletti kavarodásban pillanatok alatt megismertük egymást, és élveztük a pöttyök ragasztását is. Azok is feladódtak valamennyire, akik félve csatlakoztak.

Nem részletezem a következő két órát, lényegében néhány alapvető kérdésre adott mindenki választ, amivel nagyjából egy vágányra került a gondolkodásunk, összeadtuk az ötleteket, amiket röviden meg is tudtunk beszélni a többiekkel, majd asztalcsere után három fázisban fel is dolgoztuk a javaslatokat, konkretizálva megoldásokat. És senkinek nem kellett szerepelnie sem, jelzem a visszahúzódóknak.

A végén rengeteg izgalmas gondolat jött össze attól az alig tucatnyi embertől, aki nem is volt végig együtt. Csak példákat mondok: legyen lakók által gondozott kertrész, lóca falusi üldögéléshez, beszélgetésre alkalmas ülőhely körök, fák a parkolóban, ne legyen a nyilvános vécé bezárva a játszótéren. fusson borostyán az üres falakra, legyen jó világítás a sötét átjáróknál is, a kamaszoknak is legyen helye a parkban, zöld fű csökkentse a forróságot a Losi iskola lapos tetején, és még rengeteg más izgalmas gondolat.

Kiderültek a terület neuralgikus pontjai is: a trafóház körüli szerhasználat, a sétányon áthajtó kocsik, a könnyen elromló és csak érmével használható high-tech nyilvános illemhely – most is zárva van, mert az öntisztás már akkor vízzel árasztja el a fülkét, amikor még fel sem állta az ember az ülőkéről –, hogy csak párat említsek.

Aki nem tud részt venni személyesen a tervezési napokon, az a térképes online kérdőíven közölheti az elképzeléseiket.

A tervezés, a tervbemutató és a véleményezés idén nyáron lezajlik, a megújítás ősszel kezdődhet el és 2023-ra érhet véget.

Nyitókép: Mile Máté