Közhelyszerűnek hat már leírni is a tiltakozások kiváltó okát, de a sokak által tarthatatlannak tartott közoktatásbeli állapotokat szóvá tevő kritikákra a kormányzat részéről egyelőre nem érkezett az érintetteket megnyugtató válasz.
A sokszor sorolt problémahalmaz összetevői dióhéjban a következők: rendkívül alacsony pedagógusfizetések, ennek következtében egyre nagyobb tanárhiány, a szakma teljes kiöregedése (nem érkeznek új, fiatal tanárok a rendszerbe), túlterheltség tanár és diák részéről egyaránt, túlzott központosítás, és még lehetne sorolni a panaszokat.
Évek óta próbálkozik a pedagógus- és diáktársadalom különböző akciókkal felhívni a kormány figyelmét a tarthatatlan helyzetre, ennek újabb fejezete volt a tegnapi akció. A virrasztásban a józsefvárosi Vörösmarty Mihály Gimnázium mellett még három iskola vett részt, a Szent István Gimnázium, az Óbudai Gimnázium és a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium.
A vörösmartys demonstráció egyik szervezője Kranyik Tünde végzős diák volt, az Iskolai Diákbizottság (IDB) tagja, aki elmondta, hogy a virrasztáson körülbelül húsz diák vett végig részt, de ennél sokkal többen csatlakoztak az eseményhez ideig-óráig.
A lakosság részéről pozitív reakciókkal találkoztak, többen ajánlották fel segítségüket, volt, aki sütit sütött, volt, aki takarókat vagy teát hozott a diákoknak.
A szeptemberi éjszaka időjárása kíméletes volt a demonstrálókkal, jó idő volt, „egy pulcsival meg lehetett úszni a dolgot”. Volt olyan lakó, aki közeli lakásának mosdóját ajánlotta fel használatra a diákoknak, akik egyébként a Kálvin téri benzinkút vécéjét is igénybe vették.
Polgári engedetlenségre egyébként azért van szükség a diákok és pedagógusok egy része szerint, mert a kormány olyan mértékben kiürítette a sztrájkhoz való jogot, hogy az alkalmatlanná vált bárminemű nyomásgyakorlásra. Ezért döntöttek úgy, hogy ily módon fejezik ki mélységes elégedetlenségüket a most dívó oktatáspolitikával szemben, egyébként állandó jogelméleti vitákat generálva abban a tekintetben, hogy ez a tiltakozási mód legitim-e (természetesen a kormányzat részéről a válasz a „nem”).
Kranyik Tünde elmondta, hogy náluk az 52 tanárból 35 nem vette fel a munkát szeptember elsején, és ezt egész jó aránynak tartja:
„volt aki megköszönte a kiállást, és úgy érezte, hogy példaértékű az, amit csináltunk, de olyan is volt, aki azt mondta nekem, hogy ők, azaz a tanárok tanulhatnának tőlünk ezzel a részvétellel, ez szívet melengető volt”
− mondja Tünde. A gimnázium februári sztrájkjáról újságunk is beszámolt.
A diákok ennyit terveztek a tanévkezdésre, további akció egyelőre nincsen tervbe véve, jelen demonstráció célja pedig az volt, hogy ne tudjon a tanév a megszokott keretek között elkezdődni. A virrasztás után azonban nekik is becsöngettek, menniük kellett az első órára: „hullák voltunk reggel is, most is, még van egy pár tanóránk, de ezt vállaltuk és ennek a következményeit viselni kell” − mondja Tünde.
A rendőrség felé egyébként előre bejelentett virrasztáson 1 db kempingágy asszisztenciájával folyt a beszélgetés, társasoztak, kártyáztak a diákok, karton feliratokat, molinókat készítettek („álljunk ki egymásért, veletek vagyunk”), elütötték hát az időt, bízván abban, hogy minél több emberhez eljut az üzenet, miszerint „szerettük volna megmutatni azt, hogy mi mennyire komolyan gondoljuk a szolidaritást, és hogy ez nekünk is mennyire fontos” − mondja Kranyik Tünde.
Képek: Karancsi-Albert Rudolf
