Tegyük fel, hogy nyitnánk egy fagyizót egy kellemes tér sarkán, közel a játszótérhez és a kutyafuttatóhoz. Mi kell hozzá? Alapanyag, fagyigép, hűtőpult, néhány szék, asztal, és kész. Egy gombóc fagyi alapanyagára 50 forint, azt adjuk ötszázért. Aranybánya. De biztos mindennek utánaszámoltunk?
Ha a fagyizó nyitva van minden nap 10-től 8-ig, ahhoz legalább 2 alkalmazott kell, mi pedig intézünk minden mást. Ez legalább 2 fizetés, mi egy ideig nyilván ingyen dolgozunk – aminek valójában ugyanúgy költsége van, de ez egy ideig befektetésnek is felfogható.
Fizetni kell a bérleti díjat, a rezsit, számolni kell amortizációt, a székek, kelyhek, poharak néha eltörnek, azokat pótolni kell, költség a takarítás, szemétszállítás is.
Minden költségnek ki kell jönnie az eladott fagyiból és a kiegészítőkből, a cukorszórásból, édestölcsérből, üdítőből, egyebekből. Ha bővül a termékpaletta, mondjuk süteménnyel, ahhoz extra tároló, tányér, villa, pohár is kell, meg mosogatóhelyiség is, ez mind plusz kiadás és persze hely. Nem lehet tehát a végtelenségig bővíteni az eladható édességek és finomságok sorát.
Nagyon fontos kiszámolni, hány gombóc fagyit kell eladni naponta ahhoz, hogy a minimális költség fedezve legyen – ezen áll vagy bukik a vállalkozásunk. Ha csak 2 fizetést, bérleti díjat, villanyszámlát, alapanyagot veszünk, nem lőhetünk nagyon mellé a havi legalább 2 millió forintos költséggel. Az 500 forintos fagyiár mellett ehhez havi 4000, azaz napi 133 gombóc fagyit kell eladni.
Ha mindenki átlag 2 gombóc fagyit vesz, az 67 vendég. Óránként majdnem 7, vagyis 8-9 percenként 1 vendég. Biztos összejön ennyi?
30 fokban júliusban simán, de egy esős júniusban is? Hétfő délelőtt 10 és 11 között is? És mit csinálunk novembertől áprilisig? Akkor teát és forralt bort árulunk, vagy bezárunk? Ezt ugyanúgy számításba kell venni, mint a nyári forgalmat.
Ha ezt mind kiszámoltuk, és úgy ítéljük, hogy menni fog, akkor is rendelkeznünk kell valamennyi tartalékkal. Mert ahhoz, hogy egy vállalkozás elinduljon, hogy jöjjenek a vendégek, ahhoz hírverés is kell. A Nagykörúton megélhet egy fagyizó a beeső vendégekből, a járókelőkből, de 2 utcával beljebb már csak a helyiekre és azokra számíthatunk, akik épp bennünket keresnek, hozzánk jönnek. Ehhez azonban idő kell és persze bitang jó fagyi.
Lehet, hogy hónapok alatt épül csak ki a vendégkör – egy fagyizó esetében ez nehezen élhető túl, tehát egész évre kell tervezni, télre is, forralt borra is, sütire is. Az első évet érdemes mínuszos évnek venni, a másodikat nullásnak, s utána fordulhat termőre a bolt. Van ennyi energiánk, tartalékunk?
Hosszú távon azzal érdemes számolni, hogy mi sem ingyen dolgozunk, sőt a vállalkozás akkor megy jól, ha profitot termel. Mert ha nem ezzel számolunk, akkor gyártottunk magunknak nagyon drágán egy rabszolgamunkával felérő állást. Ahhoz, hogy a nyereségességhez eljussunk, valószínűleg más is kell, mint adagolni a fagyit a kimelegedett ovisoknak és kutyásoknak. Olyan megbízás, bevétel, ami részben független az időjárástól és a napi forgalomtól. Beszállíthatunk rendezvényekre, szervezhetünk kulturális esteket, esetleg kitelepülünk egy tó partjára. De ezt is ki kell találni.
Ahhoz tehát, hogy jól működő vállalkozásunk legyen,
nem elég a szakértelem, kell jó üzleti modell is, elhivatottság, kitartás, jó sok tartalék és sok esetben egy gombóc szerencse is.
Sashegyi Emma
Fotó: Pexels
