Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944. augusztus 2-a a roma történelem legtragikusabb napja volt. Aznap Auschwitz-Birkenauban több mint háromezer roma embert kivégeztek ki szisztematikusan az SS-katonák, köztük nőket és gyermekeket is. A kivégzések fő eszköze a tábor hírhedt gázkamrái voltak.

Ez a borzalmas esemény a roma holokauszt, vagy ahogy roma nyelven nevezik, a porajmos – vagy porrajmos, pharrajimos, samudaripe, kali trash – egyik legszörnyűbb megnyilvánulása volt. A nácik és szövetségeseik által elkövetett népirtás során számtalan roma vesztette életét Európa-szerte, de ez a nap különösen kegyetlen volt.

Évtizedekkel később, 1972-ben a Cigány Világszövetség Párizsban tartotta kongresszusát. Ezen a találkozón a roma vezetők és képviselők úgy döntöttek, augusztus 2-át jelölik ki a roma holokauszt nemzetközi emléknapjává. A döntés fontos lépés volt a roma közösség számára, hiszen hivatalosan is elismerték és megörökítették történelmük e sötét fejezetét.

Az emléknap lehetőséget ad a méltó megemlékezésre a roma áldozatokról, felhívja a világ figyelmét erre a sokszor elfelejtett tragédiára. Emellett alkalmat teremt arra is, hogy a társadalom szélesebb rétegei megismerjék a roma nép történelmét és kultúráját, ezáltal is elősegítve a megértést és az elfogadást.

A romák üldöztetése már az 1935-ös nürnbergi törvényekkel elkezdődött, amelyek a zsidókhoz hasonlóan őket is diszkriminálták. A XX. század első felében Európa-szerte fokozódott a romákkal szembeni diszkrimináció. Bajorországban 1926-ban törvényt hoztak a cigányok, csavargók és munkakerülők ellen, míg Poroszországban bűnöző életmódúnak bélyegezték a roma közösséget.

Magyarország sem maradt ki ebből a tendenciából: az 1920-as és 1930-as években számos cigányellenes rendelet született. 1928-tól kezdve évente kétszer tartottak országos „cigányrazziát”, melynek során összegyűjtötték a vándorcigányokat, majd kitoloncolták vagy szigorított dologházakba zárták őket. A diszkrimináció további példájaként 1931-ben megnehezítették számukra az iparengedélyek megszerzését, 1938-ban pedig a rendőrséget utasították, hogy gyanús elemekként fokozott figyelemmel kísérjék a cigány lakosságot.

Józsefváros minden évben megemlékezést tart augusztus 2-án, tavaly a Mátyás téren interaktív kiállítást is rendeztek az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvánnyal Az eltemetett igazság címmel. A tárlat kettős célt szolgált: egyrészt méltó módon adózni a roma holokauszt áldozatainak emléke előtt, másrészt napvilágra hozni a korábban eltitkolt tényeket.

Délután 3 órakor kezdődik a program, melyen a résztvevők virágokat ültethetnek egy cigányzászlót formázó virágágyásba: a szimbolikus akció az élet és az emlékezet folytonosságát jelképezi.

A rendezvényen Józsefváros polgármestere, Pikó András, valamint Oláh József Pöli megválasztott képviselő mond beszédet. Szomora Zsolt a hegedűjátékával és Gulyás Zsuzsi az énekével tiszteleg az áldozatok emléke előtt. Burai Krisztián és Galyas Éva (a kerület romaügyi referense) felolvasással járul hozzá a megemlékezéshez, míg az Uccu Alapítvány egy különleges installációval, a Zajkeltő vagonnal készül (erről lásd alább).

A megemlékezés nem ér véget a Teleki téren. 15:30-kor indul az Emlékezés Menete, amely a roma civil szervezetek felvonulása a Nehru parton található Roma Holokauszt Emlékműhöz. A menetet a Zajkeltő vagon, Böröcz András kinetikus szobra kíséri, ami a holokauszt 80. évfordulójára készült. A műalkotás arra hivatott, hogy ébren tartsa a figyelmet és emlékeztessen a kisebbségek ellen elkövetett atrocitásokra.