Nincs sem cégér, sem plakát, nem indítanak Facebook-hirdetéseket. Sőt, a szöges ellentétét csinálják: mindkét teázó létezését egy pár centis, szinte láthatatlan táblácska hirdeti, amit csak az talál meg, aki kifejezetten tudja, hol keresse.
Szétszéledt titkos társaság
A Sirius ötlete 2001-ben fogalmazódott meg Kristóf egyik barátja, Attila fejében – kérték, hogy keresztnéven szerepelhessenek –, amikor állandó törzshelyet kerestek kiterjedt baráti társaságuknak, a siklóernyős-repülő klub tagjainak. Elegük lett abból, hogy idegenek is bejárnak a kocsmába, ahol beszélgetnének, ezért létrehoztak egy zárt, gyakorlatilag titkos klubot, ahova kizárólag ajánlással lehetett érkezni. Ide a tagok benézhettek bármikor, reggel vagy éjszaka, munkából jövet, a szabadnapjukon, mindig ismerős arcokat találtak. Aludni is lehetett ott, volt erre a célra takaró, zuhanyzó, CD-lejátszó fejhallgatóval, ha valaki zenét hallgatott volna kicsit elvonulva, de még zongora és DJ-pult is volt.
A terv nem vált be hosszú távon, a ház lakói nem örültek a privát klubnak, megjelentek nemkívánatos idegenek is, a hely elvesztette titkos jellegét. Ekkor kereste meg egy barátja Kristófot, hogy mi volna, ha teaházzá alakítanák a helyet, a lakóknak nem lehetne egy szavuk se, és akár még jövedelmező vállalkozás is kisülhetne az ötletből.
Így hát 2003 májusában, pontosan 19 éve megnyitott a Sirius teaház a Bródy Sándor utca 13. szám alatt. Hirdetni nem kellett, mert misztikus voltából adódóan gyorsan tele lett. Hamarosan azzal a problémával találták magukat szemben az alapítók, hogy nem tudják hova ültetni a sok vendéget.
Így a Sirius után 4-5 évvel (Kristóf nem emlékszik pontosan) megszületett a másik, szintén csillagról elnevezett teázó, az Altair – a Wikipedia szerint a Sas csillagképben ez a főcsillag, az éjszakai égbolt tizenkettedik legfényesebb csillaga – a Puskin utca 24-ben.
Egészen a covid időszakáig működtek zavartalanul, akkor másfél évre be kellett zárjanak – pont a holtszezonra, azaz nyárra nyithattak volna újra. Reklámot az alapítás óta nem használtak, nem is terveznek alkalmazni.
Az eredeti alapító társaság szétszéledt, jött viszont új törzsközönség: főként egyetemisták, majd a visszajáró valaha volt egyetemisták – néhányan már túl a negyvenen. A közel húsz év alatt volt ideje felnőni egy teljes generációnak.
Narnia, Tükörország és sasfészek
De a Sirius és Altair különlegessége nem is a titkosságában, hanem a belső kialakításban rejlik: a tulajdonosok ötletei alapján Gulyás László dolgozta ki a belső terveket, és igazán hagyta elszállni a fantáziáját.
A Siriusban zugokat alakított ki, ahova kisebb társaságok bekuckózhatnak és privát térben lehetnek, de az igazi izgalmak egy Narnia-szerű szekrényajtón túl kezdődnek. Azon túl ugyanis további helyekre, Tükörországba vezet át, majd megérkezünk egy eldugott szobába, ahol a galériára egy pallón tudunk felmászni.
Az Altairban naprendszerszerűen elrendezett kis galériákat találunk, középen egy nagy (sas)fészekkel. A felszolgálók valószínűleg edzettek, a kis kosárban felszolgált ételt-italt ugyanis minden alkalommal „házhoz” viszik.
Pihenni, tanulni, merengeni
A tulajdonos elmondása szerint a cél az volt, hogy minél érdekesebb tereket alakítsanak ki, ahova jó odatelepedni hosszabb vagy rövidebb időre, ez láthatóan sikerült. Minőségi teát kínáló hely biztosan akad még a városban, ilyen belső tér viszont még hasonló sincs.
Be sem merem vallani, hány óra közti szünetet és ellógott egyetemi előadásnyi időt töltöttem itt valamelyik galérián elnyúlva és teát iszogatva. Természetesen mindig azzal a céllal tértem be, hogy majd átnézem a jegyzeteimet… na persze.
Kristóf és Attila mélyen kötődnek a helyhez, eszük ágában sincs elengedni, még akkor sem, ha nem ez a fő bevételi forrásuk. Úgyhogy reméljük, mindkét teaház sokáig lesz még sokak kedvenc titkos találka- és pihenőhelye.
Nyitókép: Mile Máté
