Pecz Samu élete Józsefvárosból indult 1854-ben, apja, id. Pecz Ármin a Füvészkertben kezdte kitanulni a kertész szakmát, majd lett később az Orczy-park főkertésze, mely akkoriban a katonai akadémiához tartozott. Több mint 240 kerttervet készített, ezek nagy részét ő is építtette meg: a VIII. kerületben az Orczy-kert mellett a Múzeumkert és az Üllői úti gyermekkórház kertje viselte magán az idősebb Pecz kezének nyomát.
Munkáját fiatalabb, szintén Ármin nevű fia vitte tovább, míg az idősebb, Samu inkább az építészet felé fordult: két évig hallgatott ilyen stúdiumokat a Műegyetemen, aztán Stuttgartban és Bécsben folytatta tanulmányait.
Hazatérte után a Halászbástyát is tervező Schulek Frigyes mellett gyakornokoskodott a Mátyás-templom újjá- és átépítésén, majd Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Közben megszerezte diplomáját a Műegyetemen, s egyike lett a legelső magyar okleveles építészeknek. Nem lett hűtlen az egyetemhez, a Középítéstan tanszéket vezette később, további építészeknek adva át tudását.
Tanárként szigorú volt, de igazságos és kedvelt; „protekciót, elnézést nem ismert és mindenkor fáradozást nem ismerő gondossággal vizsgáztatott”
– írta róla Rerrich Béla 1922-ben a búcsúztatásakor.
Építészeti stílusát szokás neogótikusnak nevezni. A szerkezet volt számára a lényeg, nem formai bravúrokra törekedett, puritán életstílusa munkáin is érződött. A historizmus a 19. századi romantikából alakult ki, a múlt építészetének elemeit használta fel. A klasszicizmussal ellentétben nem az ókorhoz, hanem a román kor, gótika, reneszánsz és a barokk stílusaihoz tértek vissza. Hazánkban leginkább az újgótika nyert teret, mely messze nem volt olyan szigorú, mint az eredeti változat. Leghíresebb neogótikus épületünk, a Steindl Imre tervezte országház alapvetően gótikus elemekből áll össze, de stílusidegen elemei is vannak: a kupola és a barokkos alaprajz. Budapest mai képét is meghatározzák az eklektikus-neogótikus stílusban épített, vagy ilyen stíluselemekkel teletűzdelt századfordulós épületek: nemcsak intézmények, de lakóházak esetében is.
Református templom a Szilágyi Dezső téren, Központi Vásárcsarnok a Szabadság hídnál, evangélikus gimnázium és templom a Városligeti fasorban – mind a neogót elemekkel dolgozó historikus építészet remeke, és mind Pecz Samu munkája.
A Pecz Samu által megálmodott két József körúti bérház, a 62-es és a 64-es szám alatti háromemeletes épület is az ő terve alapján épült. Különlegességük az, hogy szokatlan módon az utóbbi kivételesen neoreneszánsz. Pecz afféle stílusgyakorlatnak szánta a páros épületet.
Ugyancsak szép példa a neogótikára az ELTE Gólyavára. Az 1898-ban átadott épület nevének eredete, hogy előadótermében többnyire az elsős évfolyamosok, azaz a gólyák tárgyait tanították. A Trefort-kert egyetemi építkezésein Hauszmann és Steindl mellett az addigra már sikeres Pecz is lehetőséghez jutott, a Gólyavár az ő munkája. Ráadásul rekordgyorsasággal készült el „egy vakáció alatt”.
Kevésbé ismert a Kálvária tér 8. alatti bérház, sajnos mai állapota alapján nem is látszik egykori pompája, mely a Peczre jellemző tégla architektúrás kialakítású, valaha pedig Zsolnay-kerámiák díszítették.
A tanár és építész egyszerű és szerény életet élt, nem szeretett szerepelni, közösségi eseményeken részt venni, leginkább koncertekre járt el és maga is szívesen játszott Bachot harmóniumán.
Halála után hálás tanítványai a Szilágyi Dezső téri templom mellett Pecz-emlékkutat avattak, melynek tetején az építész szobra áll.
Huszár Bogi galériája a józsefvárosi Pecz-házakról:
Fotók: Huszár Bogi
