Powered by RedCircle
Az ifjú Krúdy Gyula tizenkilenc évesen megérkezett Budapestre, akár egy Balzac-regény hőse, „elébe tárult a Kerepesi út, majd toppantott egyet lábával, és azt mondta, »ezt meghódítom«”, szemlélteti Krúdy fiatal éveit és találkozását a nagyvárossal Saly Noémi irodalom- és várostörténész a Csakugyanban. A történész az író által említett kávéházak listájáért és azonosításáért végigolvasta az egész életművet, és jelentős kísérleteket tett arra, hogy a regények szereplőit beazonosítsa.
„Nem tudok elképzelni olyan Krúdy-figurát, akiben a legmélyén meg ne találnád az embert, akiről mintázta, legalábbis a városról szóló regényeiben”,
teszi hozzá Saly Noémi, aki olyan vitalitással és tudással beszél az íróról és a századelős Budapestről, hogy egy az egyben ott érezzük magunkat a Balaton kávéházban, a New York kávéházban, a Gyöngytyúk utcában, ahol még valóban tyúkok laktak és kiskertek voltak, az irodalmi szalonokban és éjszakai mulatókban, a Spiegler-házban és minden olyan épületben, ahol végül Krúdyt nem tudták megtűrni az életmódja miatt.
Az író a Gyöngytyúk – mai Gyulai Pál – utca után hónapos szobákban lakik a legszörnyűbb körülmények között, majd feleségül veszi a nála tizenkét évvel idősebb Spiegler Bellát, írói álnevén Satanellát, akitől ugyan hamar elköltözik, de négy gyermeket nemz neki, és minden valószínűség szerint eleinte mélyen, szívből szereti. Mindeközben bejárja a kocsmákat, mulatókat, és bár utálja a kávéházakat, ezekről is teljesen pontos leírást ad.
Arra a kérdésre, hogy miért nem ment irodalmi kávéházba, ha egyszer az írók voltak a korabeli celebek, akikért bomlottak a nők, Saly Noémi válasza egyszerű: nem volt szüksége ilyesmire, maguktól is rajongtak iránta a lányok és asszonyok. Krúdy „gyönyörű, nyúlánk fiú volt, a nők pedig imádják a magas férfiakat”, kommentálta az irodalomtörténész, bár úgy tűnik, Krúdy még ennél is többet tudott. Minden valószínűség szerint: őszintén szerette őket – majd őszintén hagyta magukra legtöbbjüket.
Az adásból kiderül még, hogy
- mit csináltak az öreg írók a külvárosi kiskocsmákban ahelyett, hogy irodalomról beszélgettek volna;
- miért is hívták Karinthyt Szkecspírnek;
- miért tűrték el a kávéházakban ezt az elviselhetetlen, pökhendi, fizetésképtelen művésznépséget, az úgynevezett „írókat”;
- milyen író volt Krúdy első felesége, Satanella, aki a házasságkötés után szinte egy sort sem írt le többé;
- mit csináltak a nők a New York Kávéházban, amikor férjeik a kártyaklubban nyertek vagy vesztettek a családi kasszából;
- mit tett Ady, aki gyűlölte a New Yorkot, de tudni akart mindent, ami ott történt;
- hogy történt az, amikor Krúdy második felesége tizennyolc évesen „egy váltás csipkés bugyogóval és egy kalappal felszerelkezve megjelent az írónál a Margit-szigeten”;
- milyen az, amikor az Orfeum konzumnői egy emberként elindulnak a hajnali rorátéra;
- mikor írt egyáltalán Krúdy;
- milyen emberi és politikai ármánykodás lehetetlenítette el az utolsó éveit, és mi okozta a szomorú és korai halálát.
Ha tetszett a podcast, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy ne maradjon le a következő beszélgetésről!
Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
