Geri Ádám hobbija a gasztrorégészet, a kifejezést ő találta ki. Szereti a régi történeteket, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a vendéglátáshoz és a gasztronómiához, blogol is erről. E heti podcastunkban arra kértük őt, osszon meg néhány ilyen józsefvárosi történetet a régmúltból.

Powered by RedCircle

Ehhez az egykor a kerületünkben élő Krúdy Gyulát hívta kalauznak, kedvenc józsefvárosi helyeire kukkantottunk be: 

• Sverteczki Gáspár kocsmájába, ami a Práter utcában volt – az egykori Szegfűhöz címzett hazafias vendéglő helyén, amit egy postarablásból vásárolt meg az előző tulajdonos –, és ahol még kuglizni is lehetett, valamint magyar piláfot lehetett enni.
• Ivkov kocsmája volt az egyik törzshelye, a kétszobás „gyűldét“ egy mélabús, cár külsejű bolgár vezette a József utcában, ami aztán azért szűnt meg, mert Üchtritz Zsigmond országgyűlési képviselő többszintes házat épített a helyén.
• A Krúdy söröző helyén álló Baross kávéházba, ahol a Balszélfogó asztaltársaság működött, írókkal, újságírókkal és festőkkel, akik maguk készítették a freskót cserébe azért, hogy az emeleten Nemzeti Szalon néven egy modernista kiállítóhelyet nyithassanak.
• A Liget vendéglő a József körút 68-ban működő bohém kocsmában napközben írtak és „föstöttek“, a kocsmáros meg olyan kövér volt, hogy nem bírt felállni a székéről.
   

Mi az a gyalogtojás? Józsefváros volt Budapest Saint-Germainje? Mi maradt meg ebből az örökségből mára? Hol vannak még régi kocsmák, ahol „még lambéria van és a fagyis pultból merőkanállal merik a fröccshöz a bort”?

Akinek felkeltettük a figyelmét, hallgassa meg podcastunkat, és keresse fel a Gasztrorégész blogot a Facebookon.

Pálinkás János podcastja a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. De feliratkozhat ránk a Spotify, a Google és az Apple rendszerében is.